DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm Rozgonyi Ernő szavait, mert igazából nagy jelentőségű mondatok voltak ezek, és ezeket szeretném igazából részletesebben kifejteni jómagam is.
Ebben az egész vitában, azt gondolom, rengeteg kérdést fel lehet erősíteni, hangsúlyt lehet adni sok olyan szempontnak, amit képviselőtársaim elmondtak: az elsődleges jogok biztosítása, másodlagos jogok biztosítása; az állami intézményrendszernek olyképpen való alakítása, hogy az a modern kor követelményeinek feleljen meg; ki, melyik társadalmi csoport mennyit részesedhet a közjóból; ki mehet előrébb ezen alkotmány által és ki mehet hátrébb.
Azonban azt gondolom, hogy nem lehet megkerülni a fő kérdést. E fő kérdés megkerülése jellemzi ezt az alkotmányozási folyamatot most, mégpedig valóban az a megkerülhetetlen kérdés, amit a történeti jogfolytonosság helyreállításának kell neveznünk. Azt gondolom, hogy mindenfajta művi tákolmány előállítása csupán toldozása-foldozása lehet annak a jogi konstrukciónak, amit igazából 1944 óta nem a nemzet saját akaratából állít össze. A most előttünk fekvő és kidobandó 1949. évi XX. törvény szövegét ha nézzük, ez is milyen történeti fejlődésen ment át!
Igazából itt ezt a szöveget nem a magyar nemzet lelkülete alakította. Nem a történeti hagyományaink, joghagyományaink, a Corpus Juris Hungarici legbecsesebb értékeiből építették, hanem Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások megszállt Magyarország idején elért alkujai, utána a paktumpolitizálás “eredményei”, amelyek azért jelentős részben sajnos letérítették az országot arról, hogy a valódi rendszerváltozást megvalósítsa, utána pedig különböző színjelű kormányok olyan működése, amelyek nem tudták beteljesíteni azt az akaratot, amit a Szent Korona magasztos lénye megkövetel, mégpedig azt, hogy a magyar nemzet szuverenitása egy és oszthatatlan, a Szent Korona által jelképezett főhatalomban jelenik meg, és ezt kell nekünk minden eszközzel és erővel ebben a történelmi lehetőségben kötelességszerűen megvalósítanunk.
Ennek érdekében került benyújtásra tehát a Jobbik 49 javaslata közül az a javaslat, amelyet a 9. számú ajánlási pontban találhatnak meg, és amely miatt a sok-sok értékes, egyéb javaslatunk mellett... - a föld kiemelt védelme, ifjúság kiemelt védelme, a mentelmi jog eltörlése, az önkormányzatiság megvédése, a honvédelem valóban honvédelem céljára szolgáló funkciójának alkotmányos garantálása, de a legfájóbb talán az, hogy ezen a múlt pénteki ülésen az alkotmányügyi bizottság nem vállalta fel a magyar történeti jogfolytonosság helyreállítását, és azt gondolom, hogy ez megbocsáthatatlan bűn lesz majd akkor, ha a végleges szövegbe nem kerül bele. Most még azért mondjuk el szavainkat, hogy újólag és újólag figyelmeztessük önöket arra a történelmi felelősségre, ami ebből fakad.
Mert miről is van igazából szó? Idézzük fel például Andrássy Gyula gondolatait abban a vitában, amelyet 1920-ban az I. törvénycikk vitájában folytattak, amikor 1919-ben a Károlyi-féle nemzetpusztító hónapok, márpedig a Tanácsköztársaság vörösdúlása után a magyar nemzetgyűlés - akkori formájában nemzetgyűlés - elindította a joghelyreállítás folyamatát. Az 1920. évi I. törvénycikk azt célozta ugyanis, és az egész vita erről szólt, hogy nem lehet egy nemzet kialakult, ezeréves jogrendjébe beavatkozó, idegen hatások alatt letérülni arról az útról, ami a magyar nemzet lelkületének, érdekeinek megfelel.
Ezért Andrássy Gyula azokkal a szavakkal fordult a nemzetgyűléshez, amelyet ma is megfontolhatunk. Máris az volt az egyik nagy vétke a forradalomnak, máris óriási mértékben megkönnyítette ennek az egységes nemzetnek a széthullását az a tény, hogy felrúgták, mintha semmi sem volna, Szent István koronájának abroncsait, és helyükbe odaállították a nemzeti tanács modern szülötteit; ha a mai megfogalmazással élnénk, mondhatnánk azt is, hogy a nemzeti együttműködés modern szülötteit. Ne nyúljunk tehát olyan könnyen a nemzetnek e történelem adta kincséhez, mert félek tőle, hogy szűk kis eszünk nem lesz képes kipótolni azt, amit lerombolunk.
Ebben a szellemben fogalmazott Andrássy Gyula, és szerencsére képviselőtársai hallgattak a szóra, és ennek nyomán születhetett meg akkor a néhány hónapos interregnum időszak után a joghelyreállító, 1920. évi I. törvény, majd egy hatéves, joghelyreállító folyamat indult el, amikor mérlegre tették ennek az illegitim időszaknak az összes termékét, és megvizsgálták abból a szempontból, hogy szolgálja-e a nemzeti érdekeket, összhangba hozható-e a Szent Korona-tan magasztos elveivel: korlátozott, osztott hatalom elve, az önkormányzatiság elve, a népcsoportok egyenjogúságának elve, a mellérendeltség elve, a jogsértés törvényt nem alapít elve, és hosszan folytathatnánk a sort.
(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben Földesi Gyula váltja fel.)
Ezért gondolom azt, hogy még most is meg kell tenni, meg kell tenniük azt, hogy támogassák ezt a javaslatot, amelyben a következő szövegszerű indítvánnyal éltem. A magyar állam kijelenti, hogy jogfolytonos a történetileg létezett magyar alkotmányos rendszerekkel. A nemzet egységét, Magyarország szuverenitását és a történetileg létezett alkotmányos rendszerekkel való jogfolytonosságát a Szent Korona fejezi ki. Az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításának részletes szabályairól és az abból fakadó jogkövetkezményekről sarkalatos törvény rendelkezik.
Ez a feladatunk tehát, és azt gondolom, hogy a valódi rendszerváltást várják az emberek. Ezt nem szabad szem elől téveszteni. Nem azt várják, hogy most egy kicsit cizelláltabb, egy kicsit több, egy kicsit igényesebb, akár szűkebb-bővebb alaptörvény szülessen, hanem azt várják, hogy az, amire várnak már 1990 óta, amikor egyáltalán megnyílott a lehetősége annak, hogy önrendelkezési jogunkat saját kezünkbe vegyük, ezt követően megkerülhetetlen kötelessége volt minden országgyűlésnek, hogy megtegye a joghelyreállítás irányába tett lépéseket.
Eddig még senkinek nem volt ereje, sem bátorsága, hogy szembenézzen ezzel a követelménnyel. Most viszont ez a kétharmados felhatalmazás megkerülhetetlen feladatot és egyben kötelezettséget is jelent erre.
(14.00)
Tehát az illegitim időszak teljes vertikumát át kell vizsgálni, igen, az egész elmúlt 67 év jogalkotási termékeit, és arra a mérlegre kell föltenni, amit már az előbb is mondottam mint zsinórmértéket, ez pedig a Szent Korona-tan elveinek és a nemzet érdekeinek való megfelelőség. Ha ezen a mérlegen vizsgáljuk meg, akkor egy percig sem lehet kétely abban, amit Dúró Dóra képviselőtársam is elmondott, hogy a kommunista rendszer bűnöseinek felelősségre vonása vagy éppenséggel a rablóprivatizációk során szerzett vagyoni javak birtoklása vajon fenntartható-e, vagy sem.
Vagy fenntartható-e egyáltalán az, hogy ebben az egész alkotmányozási folyamatban elmaradt egy nagyon fontos dolog, amit mindjárt az alkotmányozást előkészítő bizottság első ülésén indítványoztunk, mégpedig az, hogy nézzünk szembe a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinkkel. Ugyanis most jelenleg egyetlenegy korlátja van az alkotmányozásnak, mégpedig az, hogy milyen nemzetközi egyezményekbe vitték bele Magyarországot, hol korlátozzák a szuverenitásunkat. És amíg ez a szembenézés nem történik meg, addig valóban nyugodt szívvel lehet mondani, hogy az Európai Unió jelenlegi szabályrendszere szerint működő tagállamok számára igenis egy olyan szabályrendeletet, egy olyan elsődleges jogot jelent az európai uniós joganyag, amelyben az önálló alkotmányozás lényegében csak egy tartomány saját rendtartásának kidolgozását jelenti.
Tehát e nélkül a szembenézés nélkül nem fogunk tudni egy történeti alkotmány követelményének megfelelő alaptörvényt alkotni. És ennek a szempontnak ugyanúgy meg kell felelnie például annak a követelménynek is, hogy vannak olyan egyezmények, amelyek a mai napig kizárják azt, hogy például az állam büntetőhatalma olyanokra is lecsapjon vagy oly módon csapjon le, akik abszolút érdemtelenek már arra, hogy a társadalom újabb esélyt adjon nekik. Például a halálbüntetés kizárására vonatkozó Európa tanácsi egyezményre gondolok. Vagy azokra a kereskedelmi egyezményekre gondolok, amelyek kizárják azt, hogy Magyarország önállóan szabja meg azt, hogy milyen módon, milyen feltételekkel enged be olyan termékeket, olyan egészségtelen vagy olyan agyontámogatott termékeket, amelyeknek a magyar termelőkkel szemben abszolút elsődlegességük van, és nem ad esélyt arra, hogy az itt működő és hihetetlen adottságú termőföldből dolgozó családi gazdaságok kibontakozhassanak.
Tehát ezt a szembenézést el kell végezni, és a szembenézés elvégzése után lehet és kell ezt a jogfolytonosság-helyreállítási döntést meghozni. Én most mégis azért terjesztettem tehát be ezt a javaslatot, hogy így megkezdhessük ezt a munkát, ezt a hosszú munkát, amely valóban nem egy perc eredménye lesz, nem egy ünnepélyes gombnyomás, hanem utána egy szívós, nagyon kemény és eleink által létrehozott nemzeti munka egyetemes műhelyének folytatása. Nem kerülhető meg, mégpedig azért sem, mert a részletes szabályok kidolgozása egy olyan felelősség, ami igenis egy kormányzati vállalás kérdése, amelyben természetesen a Jobbik igenis részt kíván és részt tud venni. És részt kíván venni az a rengeteg szaktekintély, akik már évek óta, évtizedek óta ennek az útnak a követését szorgalmazzák.
Tehát arra kérem önöket, hogy ezt az 1100 éves alkotmányos rendszerünket ne hagyják porba hullani, ne hagyják elveszni, hanem vállalják fel döntéseik következményét, és ha már nekikezdtek az alkotmányozás felelős munkájának, akkor ezt a munkát abban a szellemben vigyék végig, ami a Szent Korona-tan eszmeiségének megfelel.
A másik módosító javaslat, amit benyújtottam, röviden szólok már csak erről, a kétkamarás parlament koncepciója. Nagyon örülök annak, hogy most is elhangzottak támogató felszólalások erre vonatkozóan, hiszen a 41. ajánlási pont szerint ezt javasoljuk most is. Hiszen itt van ez a Ház, ez a csodálatos építmény, amelynek ott van máig betöltetlenül a másik kamarája, amely a hivatásrendek, egyházak képviselői, elcsatolt magyarság képviselői, a tudományos élet kiválóságai bölcsességét, a civil társadalom bölcsességét bevinné abba a törvényalkotási folyamatba, amely jelenleg nem tudja beteljesíteni azt a pártok feletti, nemzeti elkötelezettségű szempontrendszert, amelynek az oltárán igenis ott születhetnek meg azok a törvények igazából, amelyek a nemzet érdekeinek megfelelnek. Egy ötéves mandátumú felsőház létrehozását javasoltuk ezért, és úgy gondoljuk, hogy ez a megfontolás több tekintetben is joggal élvezheti mindazok támogatását, akik a történeti jogfolytonosság útját járják.
Végül, de nem utolsósorban pedig arra is utalnom kell, hogy olyan fájó elemek is kimaradtak ebből a koncepcióból, amelyek szintén az ezeréves alkotmányunk egyik legfontosabb alapelvét képezik; a 31. ajánlási pontban a törvénytelen fogva tartás áldozatának járó kártérítés, kártalanítás kérdése is. Ez pláne most, az elmúlt 8 év megtapasztalt tömeges jogsértései után, azt gondolom, nagyon rossz üzenet. És nagyon fontos lenne, ha ezt a régi habeas corpus-elvet, amelyet az 1439-ben hozott törvényünk is rögzít, igenis beteljesítenénk, és biztosítanánk annak garanciáit, hogy akit az állam törvénytelenül, arra irányuló szabályok megsértésével tart fogva, és számára a személyes szabadság korlátozásával emberi méltóságát sérti, ebben az esetben igenis az államnak helyt kell állni.
A Jobbik álláspontját összegezve ebben a körben csak annyit tudok mondani önöknek, hogy ezt a történelmi felelősséget fontolják meg, éljenek ezzel, mert egyébként a történelem ítélőszéke előtt kell felelniük ezért a mulasztásért, ha ezt mégis megteszik.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
