DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2057/9. számú módosító javaslat kapcsán szeretnék röviden szólni. Ugyanis az említett módosító javaslat az alkotmány koncepciójának uniós klauzulájába “a magyar haza jelenlegi és jövőbeni érdekeit elsődlegesen szem előtt tartva” fordulatot szeretné beilleszteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az elmúlt heti vitában többször is elhangzott, valóban történelmi lehetőség előtt állunk, hogy végre egy olyan alkotmányt fogadjunk el, amely méltó a demokratikus Magyarországhoz. Mint korábbi felszólalásomban is jeleztem, az új alkotmány megalkotásakor mindenképpen figyelemmel kell lennünk arra a tényre, hogy hazánk immáron hat és fél év óta tagja, teljes jogú tagja az európai népek nagy családjának, az Európai Uniónak. Mint minden tagállamnak, így Magyarországnak is az Európai Közösségekhez való viszonyát alapvetően a csatlakozási szerződés, valamint az Európai Unió szerződései határozzák meg.
Ez egyben lehetőséget teremt arra ebben az esetünkben, hogy a megszületendő alkotmányban is világosan és egyértelműen rendezzük az Európai Unió és Magyarország viszonyát, ne pedig majd utólagos módosításokkal vagy a napi politikai aktualitásoknak megfelelően tegyük ezt a későbbiek folyamán. Tehát jól meg kell fontolnunk, hogy az új, születendő alkotmányban mi kerüljön nevesítésre a tagságunkkal járó jogokból és kötelezettségekből fakadóan.
Az alkotmánykoncepció vonatkozó szövege így szól: “Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében, ezért az Európai Unió szuverén tagjaként az ebből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben megerősített és kihirdetett nemzetközi szerződés alapján egyes, az alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolja.” Mint az alkotmánykoncepció is kimondja, hazánk az Európai Unió szuverén tagja. Úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a megfogalmazás egyszer s mindenkorra megfelelően adja vissza a jogok és kötelezettségek azon rendszerét, amely hazánk uniós tagságából fakad. Tehát Magyarország szuverén. Hiszen önálló állam annak minden ismérvével, de ugyanakkor tagja egy nagyobb közösségnek is.
A 2004-es, Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal arról is döntöttünk, hogy bizonyos hatásköröket közösségi szintre utalunk, avagy a koncepció szövegével élve azokban a többi tagállamokkal közösen határozunk. Így tehát mindaz a szándék, amit az említett módosító javaslat kifejezésre kíván juttatni, azt az alkotmány koncepciója az általam idézett fordulattal az európai szokásjogoknak megfelelően világosan kifejezi. Ebben a vonatkozásban is érvényes az, hogy a kevesebb sokkal többet mond.
Végül hozzáteszem, hogy ebben is érvényesül az uniós döntéshozatali mechanizmus egyik fontos alapeleme, amit sokszor szoktunk a tisztelt Házban említeni: a szubszidiaritás, amelynek pont az a lényege, hogy ha alacsonyabb szinten is megszülethet egy döntés, ne kerüljön az ismétlésre, ne kerüljön indokolatlanul a döntéshozatal közösségi szintjére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már nálam van a szó, kérem, engedjék meg, hogy mint hitét gyakorló keresztyén ember szóljak néhány gondolatot egy másik fontos kérdésről, tudniillik, hogy kell-e a születendő új alkotmányban, hogy utaljon a preambulum Istenre vagy a keresztyénségre. A sajtóban felvetődött a kérdés, hogy talán nem idejétmúlt-e az, hogy a XXI. század küszöbén, éppen a megújuló Magyarország szimbólumaként is felfogható új alkotmányban ezt megemlítsük.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, a kérdés nem új keletű, hiszen pár éve már nagyon komoly vita folyt róla egész Európában, nem csak Magyarországon az európai alkotmány kapcsán például a Konventben. Akkor a tagállamok nem jutottak konszenzusra, bár a többségük nem ellenezte, hogy a keresztyénség mint az európai kultúra egyik sarokpillére említésre kerüljön ebben a szövegben. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy még az ellenzők között helyet foglaló Jacques Chirac is elismerte, hogy az európai civilizáció keresztyén eredete letagadhatatlan.
Jól tudjuk azt, hogy az európai alkotmányt nem sikerült elfogadni, ezzel egy időre tehát lekerült ez a kérdés a napirendről, hogy olyan uniós dokumentum szülessen, amely utal Európa vallási gyökereire. Úgy hiszem, hogy talán önmagában véve ez a tény is indokolja, hogy mindez még sürgetőbb, hogy tagállami szinten, a hierarchia élén álló jogszabályban utaljunk hazánk ezeréves államiságának fontos elemére, a keresztyénségre.
Nem Magyarország lenne az egyetlen olyan európai uniós tagállam, amelynek alkotmányában effajta rendelkezéseket találhatóak. A német és a lengyel alaptörvény is említi Isten nevét, sőt a görög és az ír alaptörvény pedig egyenesen a Szentháromságot jelöli meg mint minden hatalom legfőbb forrását.
Egyébként itt vannak a nemzeti jelképeink is, amikről már a most érvényben lévő alkotmány és természetesen az alkotmány tervezete is említést tesz, és amelyek, úgy vélem, világosan és egyértelműen hordozzák és kifejezik Magyarország keresztyén múltját: a Himnusz - a legszebb imádság Magyarországért és a magyar népért -, aztán címerünkben ott a kettős kereszt, valamint a Szent Korona.
(12.20)
Ezek a nemzeti jelképek, úgy vélem, több száz éve hordozzák azt a nemzeti identitást a Kárpát-medencében, aminek most itt mi magunk a tisztelt Házban is részesei vagyunk. Miért kellene ezt megtagadni?
Ráadásul mindez, nem hiszem, hogy bárkit is sértene, hiszen például a jelenlegi alkotmány 75. §-a Kölcsey imáját teszi meg az állam himnuszává Erkel zenéjével, a nem hívő magyarok ugyanolyan meghatódottsággal énekelhetik a szöveget, mint a hívők, és nincs az a fanatikus ateista, aki a Himnuszt az alapján törölné az alkotmányból, hogy az valójában Istenhez fohászkodó imádság vagy - ahogy a címe is mutatja - himnusz.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, itt már régen nem az egyházakról vagy a vallásról beszélünk, amikor erről kell vitatkoznunk, hanem a nemzeti identitásról és kötődésről, egy, ha úgy tetszik, kulturális közösséghez és annak hagyományához való ragaszkodás kifejezéséről, arról tehát, hogy miért ne azonosíthatná magát mind a nemzeti közösséggel, mind pedig a tagadhatatlanul keresztény hagyományú és világi közjogi berendezkedésű magyar állammal az, aki nem hisz Istenben, és mi ne az, aki hisz, ha egyszer magyarnak tudja magát, akár polgára a magyar államnak, akár nem.
Minden, történelmünket ismerő polgár tudja, hogy Magyarország története alapítása óta összekapcsolódik a kereszténységgel, tehát illő, hogy erről megemlékezzen az alaptörvény preambuluma, amelynek szerepe az, hogy méltassa ezeréves államiságunkat, és utaljon legfontosabb alapértékeinkre, köztük a keresztény örökségre.
Végül, tisztelt képviselőtársaim, mint protestáns ember, hadd fejezzem be a felszólalásomat XVI. Benedek pápa szavaival, aki a Szentszék tájékoztatása szerint nyomon követi az új magyar alkotmány előkészületeit, és támogatja azt az elképzelést, hogy az előszavában utaljon a keresztény örökségre: kívánatos, hogy az új alkotmány a keresztény értékekből merítsen ihletet, különösen, ami a házasság és a család társadalomban elfoglalt helyzetét és az élet védelmét jelenti.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
