DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A koncepciótervezethez hét módosító indítványt nyújtottam be, ezek közül kettőről, esetleg háromról tudok majd némi kommentárt elmondani, attól függően, hogy mennyi időm marad.
Engedjék meg, hogy bevezetőként azért azt megemlítsem, hogy határozati javaslat tervezetéről vitatkozunk most már sokadik napja, miközben elhangzottak itt furcsa vélemények a kormány egyes tagjai részéről, miszerint ez nem is határozattervezet, hanem vitaanyag, meg aztán majd a frakciók esetleg a további időszakban, hetekben benyújtanak alternatív alkotmánykoncepciókat. Szóval, a műfaji kérdést én a magam számára tisztáztam, és ez a tiszteletteljes javaslatom, hogy a kormányoldal is tisztázza. Én ezt a szó szoros értelmében határozattervezetnek tekintem, és teljes komolysággal és a legjobb tudásom szerint szólok hozzá abban a reményben, hogy nemcsak egy - nevezzük így - politikai vitanappá minősül le ez az emelkedett hangulatú alkotmányvita, hanem meg fog jelenni egy olyan dokumentumban, amely alapját képezheti egy új alaptörvény normaszövegének.
Ezek után, ebben a reményben egy olyan kérdést szeretnék először szóba hozni, ami kevesebb szót kapott az elmúlt napokban. Ez pedig a tervezet alapvető rendelkezések fejezetében szereplő egyik legfontosabb kérdés, nevezetesen: a hatalommegosztás kérdése. Az alapvető rendelkezések 2. pontjában levő mondatot idézem, mert nagyon fontosnak tartom: “Magyarország a hatalommegosztás elvén nyugvó független demokratikus jogállam.” Azt gondolom, első olvasatra ezzel a mondattal nincs semmi gond, ezt mindenki vállalhatja. Azonban mégis hagyott bennem némi hiányérzetet, ugyanis végül is minden államban, minden államformában van valamiféle hatalommegosztás; a diktatúrákban is van hatalommegosztás, ezért aztán azt gondolom, hogy ez a mondat teljesebb, világosabb és előremutatóbb lenne akkor, hogyha kiegészülne egy olyan mondatrésszel, aminek a lényege az, hogy a hatalmi ágak egyensúlya elvén is nyugszik a hatalommegosztás mellett.
Miért tartom ezt fontosnak? Az elmúlt 8 hónap tapasztalatai erősítették meg bennem azt a korábbi véleményemet, ami szerint ma Magyarországon, a Magyar Köztársaságban a hatalmi ágak közötti egyensúly megbomlani látszik, és akkor még elég eufemisztikusan fogalmaztam. Arról van szó, hogy a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalomhoz képest túlzott jogosítványokkal rendelkezik. Az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban is szóba került ez a probléma, ami úgy jelentkezik a gyakorlatban, hogy a parlamenti többség együtt kormányoz a végrehajtó hatalommal, és egy óriási túlhatalom jelenik meg együttes szimbiózisban a parlamenti kisebbséggel szemben, amely ráadásul egy tagolt ellenzéki frakciókból álló kisebbség.
Ezért elgondolkodtatónak és a majdani normaszöveg-tervezetben is respektálandónak ítélem ezt a kérdést, ennek a kibontását, végiggondolását, amihez jelentős kapaszkodókat nyújtanak a törvényalkotónak, a jogszabály-alkotóknak a történelmi alkotmánynak azok az üzenetei, amelyek ezt a hatalmi egyensúlyt az elmúlt századokban nagyon sokféle intézménnyel próbálták megteremteni és megőrizni.
(15.10)
Ilyen volt többek között az itt már szóba került kétkamarás parlamentarizmus, a felsőház, amely szintén vita tárgya volt, nem kívánok ebbe részletesebben belemenni; de talán megemlítem itt a nemesi vármegyéket, amelyek kevesebb szót kaptak, és örömmel tölt el engem az, hogy a megyerendszer visszaáll a Szent István-i történelmi struktúrájába, és nincs szó a megyerendszer megszüntetéséről.
Megszülettek a megyei kormányhivatalok, kinevezték a megyei kormányhivatalok vezetőit, némi túlzással főispánokat, akik megjelenítik a központi hatalmat a megyéknél. De a másik lába ennek a hatalmi elemnek hiányzik, hiszen az egykori alispán funkcióit megtestesítő funkció nem létezik, pedig az alispán kezében egyesültek azok a jogosítványok, amelyek a nemesi vármegye erejét tudták szembehelyezni a mindenkori központi hatalommal szemben.
Tehát ezekre az egyensúlyi elemekre hívnám föl a szíves figyelmét minden képviselőtársamnak, hogy ezt az egyensúlytalanságot, ami kialakult, kialakulóban van, erősödőben van Magyarországon, valamilyen módon korrigáljuk, mert nem egészséges, a hatalomkoncentráció mindenféleképpen morálisan és politikailag veszélyes lehet a társadalomra.
Engedjék meg, hogy egy klasszikust idézzek erről a problémakörről, aki úgy fogalmaz, hogy a képviselők - a kabinet, vagyis a kormány néhány tagjának kivételével - “rendszerint nem egyebek fegyelmezett szavazógépeknél; nincs más követelmény velük szemben, mint hogy szavazzanak, és ha a pártnak erős kezű vezére van, végképp hiányzik szinte mindennemű állásfoglalási készség, mert az teljes egészében a vezér kezében van”. Ezt a mondatot a múlt század legnagyobb szociológusa, Max Weber írta. Ajánlom szíves figyelmükbe az új alkotmány további gondozásának a munkálataiban.
Tisztelt Országgyűlés! A másik módosító indítvány, amit szóba szeretnék hozni, a magyar nyelv védelme, a magyar nyelv védelmére irányuló javaslat, amely konkrétan arról szól, hogy illesszük be, államcélként fogalmazzuk meg az új alkotmányban ezt a nagyon fontos célt, amiről itt Szájer József képviselő úr is említést tett. Örülök ennek. “Nyelvében él a nemzet” - ahogy a legnagyobb magyar mondta. Ezért aztán azt gondolom, hogy ez bármiféle rangsorolásban előtérbe kell hogy kerüljön. Értem azt, hogy nem lehet minden fontos célt, minden jelentős nemzeti érdeket, államcélt az alkotmányba fogalmazni, de azt gondolom, hogy a magyar nyelv védelme ebben a célrangsorban is illő helyre kell, hogy kerüljön, és megér ez egy mondatot. Aztán majd a nyelvtörvény megalkotásakor azokat a további szabályokat, részletszabályokat is ki lehet dolgozni, amelyek ennek a nemzeti kincsnek a védelmét, a helyes használatát célozzák.
Az általános vitában már beszéltem azokról a példákról, nem kívánom ezeket megismételni, amelyek nap mint nap hallhatók, láthatók. A közmédiumokban legalább olyan követelményeket kell megalkotni és azok betartását megkövetelni, amelyek legalább ezekből a médiumokból nem a nyelvrontást, a nyelvrombolást sugározzák. Csak egy friss példa: én mindig szomorú vagyok, amikor Bálint-nap helyett Valentin-napot hallok a közrádióból, az MR1-ből; nem tudom, miért nem lehet az Kossuth rádió, mint régen, a Kossuth rádió a szignállal egyetemben, ami eltűnt a Kossuth rádióból. Nem tudom, miért herdáljuk el ezeket a szép tradícióinkat, miért nem lehetne Bálint-napot mondani Valentin-nap helyett, és emlékezni legendás költőnkre, Balassi Bálintra. Ez az anglománság, ez a sznobság, ez a trágárság, ami időnként ömlik a közmédiumokból... - legalább ott, amit az állam finanszíroz, legalább ott követeljük meg a magyar nyelv korrekt, helyes, tisztességes használatát!
Nagyon örültem annak, amikor a köztársasági elnökünk a beiktatásakor, azt gondolom, ugyanezekkel a gondolatokkal szólt a magyar nyelv jelentőségéről a beiktatási beszédekor, és a magyar nyelv választékos használatára és a gyakori olvasásra, a gyakori verstanulásra hívta föl a figyelmet a fiatalabb generációk nevelése érdekében.
Én tehát, kedves képviselőtársaim, azt gondolom, hogy a magyar nyelv védelme megéri azt, hogy szó szerint belekerüljön egy mondat az új alkotmányba, az új alaptörvénybe államcélként megfogalmazva, és majd egy nyelvtörvényben aztán ennek a részleteit szintén meg lehet fogalmazni.
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)
