DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF (Európai Néppárt): “Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel!” Tisztelt Országgyűlés! A világ számos alkotmánya egy fohásszal kezdődik, mert amikor az alkotmányt, egy nemzet, egy nemzeti közösség, egy ország legjelentősebb és legelső helyen álló dokumentumát fogalmazzák meg, akkor a végtelenhez és a megfoghatatlanhoz fohászkodnak a véges halandók. Vagyis amikor az ország legalapvetőbb törvényéről és jogszabályáról van szó, akkor azt kellő felelősséggel, hozzáállással és persze olyan segítséggel kell elvégeznünk, amihez lehet, hogy mi emberek egymagunkban kevesek vagyunk. De egy nemzet már nem. Ha egy nemzet ezt együtt cselekszi, akkor megteremtheti ezt az erőt, de talán ebben az esetben sem haszontalan, ha egy fohászt megengedünk, ahogyan ez számos alkotmány élén található. Éppen ezért azt javaslom, fontolják meg, tisztelt képviselők - nagy megtiszteltetés számomra, hogy a magyar parlamentben európai parlamenti képviselőként szólalhatok meg -, hogy Magyarország új alkotmánya a Himnusz első versszakával kezdődjön, hogy Magyarország új alkotmánya Isten nevével kezdődjön.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Három dologról szeretnék beszélni, a múltról, a jelenről és a jövőről. Ilyen egyszerűen, hiszen az alkotmányozás kapcsán én is tettem egy nagy fohászt, és azt gondoltam, nekünk, magyaroknak végig kell gondolnunk, hogy hol vagyunk és merre haladunk. Ebben a tekintetben azt gondolom, hogy a kontinensen, de a világon is egyedülálló alkotmánytörténetünk megfelelő iránymutatást adhat, hiszen talán csak Anglia büszkélkedhet olyan gazdag és kimunkált alkotmánytörténettel, mint Magyarország. Mi Szent István törvényeitől egészen az elmúlt évek alkotmánybírósági, szintén európai színvonalú döntéseiig húzzuk meg azt az ívet, amely ezt megfogalmazhatja. Persze ebben az időszakban voltak olyan korszakok is, amelyek az alkotmánytörténethez, a magyar jogállamisághoz, az emberi jogok tiszteletéhez nem adtak hozzá, hanem azt súlyosan megsértették és eltiporták. Éppen ezért javasolom, a magyar alkotmány világosan jelezze, hogy az 1990 előtti időszak nem része a közös alkotmányos hagyományunknak, egyetlenegy jelentős kivétellel, ez pedig a történeti alkotmányunk és az 1956-os forradalom eszméje. Mert ehhez viszont kapcsolódnunk kell, hiszen miért dolgoztak, miért éltek őseink ezer éven keresztül, miért mutattak Európában irányt más országoknak is, ha erre nem építünk?
Szent István törvényei arról szólnak, ami manapság szélesen vitatott kérdés, hogy van-e az államnak büntetőmonopóliuma. Ez nyilván leegyszerűsítés, de mégiscsak ez a lényege. Az Aranybulla hét évvel az angol Magna Charta után megfogalmazta a nemzet szabadságát és ellenállási jogát. Ez jelen pillanatban is része a magyar hatályos alkotmánynak; ezt az 1989-es módosításkor szinte szó szerint vettük be, ezzel a diktatúrával, a zsarnoksággal szembeni ellenállás jogát rögzítettük. Maradjon ez így! De beszélhetnénk az 1948-as polgári törvényekről is, amelyek a jogegyenlőséget biztosították, és így tovább. Azt gondolom, ez az a forrás, amiből a mostani alkotmánynak táplálkoznia kell. Magyarországnak ez idáig nem volt chartális alkotmánya, ha csak a jelenleg hatályban lévő, 1949-ben elfogadott alkotmányát nem tekintjük annak; ez kétségtelenül egy chartális alkotmány. Ez az elmúlt húsz esztendőben vált valódi alkotmánnyá az Alkotmánybíróság tevékenységének eredményeképpen, hiszen élő joggá vált az alkotmányjog. Ugyanakkor Magyarországnak egy olyan történeti alkotmánya van, amelyet szintén nem zárnék ki a jövendő alkotmány értelmezési elvei közül.
Fontosnak tartom, hogy ezt a szempontot is belevegyük, hogy amikor a magyar állam jövendő alkotmányvédő szervei - az Alkotmánybíróság - vagy az egyszerű jogalkalmazók a magyar alkotmányt alkalmazzák, akkor ennek részei lehessenek annak a történelmi alkotmánynak a ma élő és ma is inspiráló elemei, amelyek számunkra fontosak, és amelyekre valamennyien büszkék lehetünk, mert egy jelentős részét valószínűleg mi hoztuk be először Európába. Ebben a tekintetben semmivel sem vagyunk alávalóbbak.
S ha már Európánál tartunk, akkor hadd jegyezzek meg még egy szempontot. Amikor a Magyar Országgyűlés az új alkotmányt létrehozza, akkor a népszuverenitást gyakorolja, a magyar nemzet szuverenitását. Manapság sokan úgy teszik fel a kérdést a politikai diskurzusban, vitákban, hogy mit szól ehhez egy másik ország, mit szól ehhez majd az Európai Unió, s a többi, s a többi. Szeretném világosan megerősíteni a büszkeséget önökben azzal kapcsolatban, hogy önök mint a Magyar Országgyűlés képviselői a magyar népszuverenitást gyakorolják, és ennek az országnak a legfontosabb alapvető törvényét fogják elfogadni, ami annyit jelent, hogy jó tanácsokat tudósoktól, még akár újságíróktól vagy politikusoktól külföldön is és itthon is természetesen sok tekintetben elfogadhatunk, de a magyar alkotmányt a Magyar Országgyűlés alkotja az ennek megfelelő szabályok szerint. Ennek megfelelően azok az intézmények, amelyeket ez kialakít, hogy mennyiben merít a múlt intézményeiből, a bevált intézményekből vagy adott esetben miben változtat, a Magyar Országgyűlés kizárólagos, szuverén joga. Hozzáteszem, az Európai Unió szuverenitása is csak azért létezik, mert a magyar állam a saját szuverenitásának egy részét közösen kívánja gyakorolni más államokkal. Az az intézmény, amelyben én dolgozom, az Európai Parlament azért létezhet, azért van döntési jogosítványa, mert a magyar állam bizonyos elemeiben közösen gyakorolja ezeket a jogosítványokat, a szuverenitás megfelelő részét. Tehát a forrás nem úgy néz ki, hogy az európai alkotmányból vagy az európai szerződésekből következne a mi jogunk hazai jogaink gyakorlására, hanem éppen fordítva: éppen a magyar szuverenitásból fakad az, hogy spanyolokkal, svédekkel, észtekkel együtt közösen gyakorolunk bizonyos hatásköröket.
A jelenről röviden, hiszen azt gondolom, hogy az alkotmány önmagában nem oldja meg egy társadalom problémáit, de előmozdíthatja azt a változást, amire Magyarországnak ma szüksége van. Ez a változás közel egy évvel ezelőtt megkezdődött. Hogy véget érjen az, hogy ez az ország széthullik, hogy ennek nincs gazdája, hogy nincs kormánya, hogy korrupció lepi el az állami intézményeket, és az államot széthordják, nincs, aki összetartsa a nemzetet, az nem pusztán az alkotmány feladata, de ennek a szellemi fundamentumát éppen az alkotmány biztosíthatja megfelelően.
Végül a jövőről. Ez az alkotmány, inspirálódva a múltból és a jelen nagyon nehéz feladataiból, arról kell szóljon, hogy felelősséget vállalunk a jövő nemzedékekért.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország az elmúlt negyven-ötven évben folyamatosan adósságban volt. Magyarország vezette a világ eladósodott országainak a listáját hosszú időn keresztül, és ehhez a legutolsó lökést az előző kormányzati ciklus adta leginkább. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a gazdasági alkotmányosságnak a mostani alkotmányból súlyosan hiányzó szintjén is sürgős és alapos cselekvésre van szükség. Gátat kell szabni annak, hogy a mindenkori kormányok a jövő nemzedékek hátrányára eladósíthassák az országot!
A jövőért való felelősség része az is - ezt is javaslom az alkotmányban elfogadásra -, hogy a gyermeknevelés költségeit ne lehessen megadóztatni, vagyis a jövőbe való befektetést ismerje el az állam. Tisztelt hölgyeim és uraim, erről szól az adósságkorlát, a családok támogatásának és a gyermekvállalás elősegítésének az intézménye. Mindezek olyan elemek, amelyek ugyan nem elégségesek, de alapvető szinten szükségesek ahhoz, hogy előre tudjunk lépni.
A jövő nemzedékekért való felelősség persze a természeti és kulturális környezetünkért való felelősséget is magában foglalja, vagyis azt a tényt, hogy a jövő érdekében a mai nemzedékeknek ezekre az ügyekre oda kell figyelniük, mert ellenkező esetben a jövő nemzedékeknek, a gyermekeinknek nem marad meg ez a nemzet, nem maradnak meg a kulturális és nyelvi értékeink. Ebbe beleértem a magyar nyelvet és a magyar nyelv védelmét is.
Befejezésül, tisztelt hölgyeim és uraim, magáról az alkotmányozásról szólnék. Sokan azt mondják, hogy ez egy nagyon rövid folyamat, amit itt most sebtében összedob az Országgyűlés. Tisztelt hölgyeim és uraim, ez az alkotmányozás húsz esztendeje kezdődött el, akkor, amikor az akkor egyébként nem legitim parlament megfogalmazta, hogy egy új alkotmányt kell elfogadnia Magyarországnak. Az, hogy húsz éven keresztül a magyar politikai elit - s ebben a saját felelősségem is elismerem, de sokan ülnek itt mások is, akikre ezt a felelősséget ki lehet terjeszteni - nem tudott egy, a magyar nemzet számára méltó alaptörvényt, alkotmányt elfogadni, az szégyen. Ezt a szégyent kell nekünk, önöknek, a ma élő embereknek, a mai politikusoknak helyrehozni. Vagyis egy új alkotmányra van szükség, olyan alkotmányra, amelyet a nemzet szerethet, amelyet magáénak érez, és amely a legfontosabb értékeit képes megvédeni. Ebben a tekintetben nagyon jó munkát kívánok önöknek. Ez a munka hónapok óta folyik, széles körű konzultáció keretében. De egy dolgot ne felejtsenek el: a jelenleg hatályos alkotmányos rend szerint az önök joga, kötelessége és egyben felelőssége is, hogy az új alkotmányt elfogadják, egy olyan alkotmányt, amelyre a magyar nemzet végre büszke lehet.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps.)
(14.40)
