DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mind a bizottsági ülésen, mind pedig most hallgatva más bizottságban elhangzott gondolatokat, azért az mindenképpen szembetűnő, hogy elsősorban nem a törvényjavaslatról volt szó. Hiszen olyan kormánydöntést igyekeztek ellenzéki képviselőtársaim kritizálni, amely nem az előterjesztés tárgya. Az, hogy a kormány hogyan döntött, az a kormány határozatában benne foglaltatik, az egy másik téma.
Most nekünk arról kell elsősorban értekeznünk, hogy azok a fejezetek, amelyek ilyen értelemben nem a kormány döntési kompetenciájába tartoznak, hanem az Országgyűlésébe, ott milyen módosításokat, változásokat kell eszközölni. Persze, lehet azt mondani, hogy minden mindennel összefügg, és e tekintetben joggal merül föl az, hogy az a nagy horderejű döntés, amit a kormány meghozott, nyilván érinti ezeket a tételeket is, vagy abból következik, hogy az Országgyűlésnek is dolga van ezzel. Tehát e tekintetben nem megrovom önöket, csak szeretném a tárgyszerűségre fölhívni mindenkinek a figyelmét. Nyilvánvalóan az államháztartásról szóló törvénymódosítás is elsősorban arról szól, hogy milyen intézkedéseket kell és lehet meghozni a fejezeteken belül annak érdekében, hogy az az egyenleg, az a költségvetési hiány, amelyet elfogadtunk a költségvetési törvényben, tartható legyen.
Ezt elöljáróban el szerettem volna mondani, már csak talán a jegyzőkönyv kedvéért is, hogy lássuk és érezzük azt, hogy gyakorlatilag most nem 250 milliárdról kellene elsősorban szót ejtenünk, hanem arról, hogy ez az előttünk álló törvényjavaslat helyes, helyénvaló, házszabályszerű-e, jogtechnikailag jól van-e megfogalmazva, az elérendő céloknak megfelel-e. Tehát ez lenne elsősorban a feladatunk.
De azért úgy gondolom, nagyobb kitekintésben is érdemes ezt a kérdést megvizsgálni, mert azon el lehet gondolkodni - és utaltam is arra, a bizottsági vitában is szóba került -, hogy vajon mikor kapna egy kormány, mikor kapnának a kormánypárti képviselők nagyobb feddést; hogyha nem készülnek föl időben több változatra, nem készülnek föl több forgatókönyvvel, nem készülnek föl több lehetőséggel az ország gazdaságát érintően. Akkor, hogyha valamikor egyszer csak bekövetkezne valami nem várt fordulat - reméljük, nem fog bekövetkezni -, és akkor kapkodna a kormányzat, akkor kapkodnának a kormánypárti képviselők, hogy azonnal valamit kell kezdeni, mert valami történt, akkor hogyan szednék le önök rólunk a keresztvizet, és hogyan mondanák el azt, hogy mennyire nem voltunk előrelátók, mennyire nem volt a kormány a helyzet ura, mennyire nem gondolkodott előre, holott a nemzetközi folyamatokból, a tendenciákból egyértelműen és világosan látszott mindez.
Azt hiszem, ez is egyfajta érvrendszer, és van is erre példa, hiszen 2008-ban - bizonyára önök is emlékeznek arra -, amikor Gyurcsány Ferenc arról beszélt szeptember 30-án, éppen itt a Házban, hogy a válság Magyarországot nem érinti, ilyen nem fog bekövetkezni, és bizony egy hét múlva már olyan intézkedéseket voltak kénytelenek elfogadtatni, ami gyökeresen mást jelentett. Vagy talán emlékeznek arra, amikor a 2009-es költségvetést próbálták beterjeszteni, hogy hogyan és mi módon - és a 2010-es vonatkozásában is -, hogyan és hányszor kellett módosítani a beterjesztett törvényjavaslatot, visszavonni, új hiányszámokat megjelölni. Szóval, kész kabaré volt az, amit akkor műveltek.
(18.40)
Talán ebből is okulva és talán abból, hogy más habitusú kormány van Magyarországon, egy más gazdaságpolitikai filozófiával rendelkező kormány, ezért, úgy gondolom, nagyon helyesen azt a megoldást és azt az utat választotta, hogy időben igyekszik fölkészülni olyan, adott esetben bekövetkezhető, de nem várt eseményekre, amelyek a költségvetést jelentősen érintenék, adott esetben a költségvetési törvényben megtervezett hiányszámokat, bevételi, kiadási előirányzatokat jelentősen módosítaná. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy volt ilyen bátorsága a kormánynak, még ha februárban kellett is ezt meglépni, annak érdekében, hogy ezek a hatások kiküszöbölhetőek legyenek. És bizony azt kell mondanom, hogy ezt visszaigazolja a nemzetközi befektetői hangulat is. Hiszen Magyarországnak nem változik az adósságkockázati felára, nem változott az elmúlt hetekben sem, akkor, amikor más nyugat-európai országok nem dicsekedhetnek ezzel a ténnyel.
Tehát ezért is gondolom azt, hogy ezt a lépést szerencsés volt megtenni, meg is kellett tenni. Az más kérdés, hogy milyen hatásai lesznek ennek. Hiszen nyilvánvalóan egy 250 milliárd forintos zárolásról jelenleg nem tudjuk, hogy az be is fog-e ténylegesen következni, vagy sem, hiszen a folyamatokat jelenleg nem ismerjük, ez egy fölkészülés. Tehát dönthet úgy is kormány, hogy ezeket az összegeket gyakorlatilag visszaadja a fejezeteknek. Mint ahogy ebben a törvényjavaslatban is benne van, az Országgyűlés is november 20-áig dönthet arról, hogy visszakapják azok az intézmények, amelyekről itt szó van, a Magyar Energia Hivatal, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és az Országgyűlés egyéb fejezetei, illetve a köztársasági elnökség, az Alkotmánybíróság, nem sorolom, nyilván mindenki elolvasta. Tehát adott esetben ezeket visszakaphatják, nyilvánvalóan ez annak függvénye, hogyan és mi módon sikerül a 2011. évet teljesíteni. Ez pedig november 20-ára, úgy gondolom, jól fog már látszódni. Ott már nagy hibát nem lehet követni a 2011. évet értékelve. Ekkor az Országgyűlésnek is módja és lehetősége lesz arra, hogy a kellő döntést meghozza e tekintetben, nyilvánvalóan a kormány döntésével összhangban. Amennyiben érinti azokat a társadalompolitikai célokat, amelyeket megfogalmaztunk a költségvetési törvényben és egyéb más törvényjavaslatokban, illetve törvényekben, azt pedig nyilván ebben az intézkedési tervben, amiről már szó volt, számba kell venni ezeket a lehetőségeket, ezeknek a folyamatoknak a lehetséges kimeneteleit értékelni kell, és meg kell határozni az adott szcenáriókra vonatkozólag, hogy mi várható. Ezért is fontos az, hogy körülbelül egy-másfél hónapja van arra a kormánynak, hogy elkészítse ezeket az intézkedései terveket annak érdekében, hogy az eredeti célkitűzések ne sérüljenek.
Tehát azt hiszem, úgy gondolom, hogy egy nyugodt kormányzási időszakra utal ez a mostani törvényjavaslat. Bár azt el kell mondanom, hogy a nemzetközi gazdasági folyamatok, bizonyos országok jelenlegi helyzete nem azt mutatja, nem azt vetíti előre, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott világgazdasági trendek lehetnek és lesznek, ezért is kell időben fölkészülni arra, hogy ezekre a lehetőségekre is választ találjunk. E tekintetben, úgy vélem, a kormány időben lépett, helyesen lépett, és a kellő óvatosság is benne van, s e tekintetben a befektetői bizalom biztosítása is meg fog történni, meg fog valósulni.
Mindezek alapján arra kérem képviselőtársaimat, hogy mind a vita, mind pedig a szavazások során támogassák a kormány által benyújtott két törvényjavaslatot annak érdekében, hogy az általam is említett célok teljesülhessenek.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
