HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Itt már több coming out hangzott el arról, hogy ki dohányzik, ki nem, illetve ki hogy áll hozzá, sőt még a leszokásról is hallottunk egy szándéknyilatkozatot. Hadd kezdjem én is ezzel. Én nemdohányzó vagyok, nem is szándékozom dohányozni, és nagyon bízom benne, hogy a fiaim sem fognak dohányozni, valamint nagyon nem szeretem a füstös helyeket, sőt kerülöm ezeket. Ezzel együtt gondolom azt, hogy ennek a törvényi szabályozásnak a mai formájával átestünk a ló túlsó oldalára.
Az érvelés során nagyon tényszerűen hallottuk azokat az elszomorító adatokat, amelyek a népegészségügyi mutatóinkon belül a dohányzással összefüggésbe hozhatók. A népegészségügyi mutatóink egyébként összességében is katasztrofálisak, ezért valóban fontos társadalmi cél, hogy ezen javítani tudjunk. Azonban nem látok közvetlen összefüggést abban, hogy egy ilyen egyértelmű szigorítás ezekre direkt ráhatással lenne. Azt a fajta szigorítási sorozatot, amivel sikerült lépésről lépésre visszaszorítani a dohányzás lehetőségét, illetve a nemdohányzók részéről azt, hogy ezt kénytelenek legyenek elszenvedni, egészen eddig üdvözölni tudtam és jónak tartottam, ennek ellenére az utóbbi tíz évben a dohányzási szokások Magyarországon nem változtak, nem csökkent érdemlegesen a dohányosok száma, sőt a tizenévesek között még nőtt is a számuk. Érdemes lenne elgondolkozni azon, mi hiányzik még ahhoz, hogy ezek a valóban fontos célok megvalósuljanak. Kicsit úgy érzem, hogy szemben állunk egy nagy társadalmi problémával, aminek megfogjuk a látszólag legegyszerűbben megoldható részét, hozunk egy látványos intézkedést, mintegy megnyugtatva a lelkiismeretünket, és nem foglalkozunk azzal, hogy mi az a többi kiváltó ok, ami miatt mégsem csökkent a dohányosok száma Magyarországon, sőt, mint mondtam, a fiatalok között még nőtt is.
Úgy gondolom, a tizenéveseknél az alapvető probléma az lehet, hogy ma egész egyszerűen nem divat az egészséges életmód. Az jelentene valódi fordulatot, ha a szó jó értelmében divattá válna, de ebbe beletartozik a rendszeres testmozgás, a sportolás, aminek még ma is folyamatosan szűkülnek a lehetőségei, valamint az egészséges étkezés. Ha valaki nem jár sportolni és naphosszat chipset eszik, majd otthon leül a tévé vagy a számítógép elé, azt valószínűleg nem fogja meghatni különösebben az az érvelés, hogy a dohányzás hogyan hat az egészségére. Sokkal komplexebben kellene megközelíteni ezt a kérdést. Úgy érzem, ezt a problémát az, hogy nagyon határozottan, kategorikusan betiltjuk az összes vendéglátó-ipari helyen a dohányzást, nem fogja megoldani. Ugyanakkor viszont jelentős feszültségeket generál, kevés eredménnyel.
Kicsit kétkedve olvasom azokat a közvélemény-kutatásokat, amelyek szerint a teljes tiltást, a zéró toleranciát a dohányosok mintegy fele is támogatná, azaz összességében látszólag 80 százalék körüli támogatottsága van látszólag ennek az intézkedésnek. Ha ez valóban így volna, akkor a piac megoldaná ezt a problémát, mert akkor nagyon jó üzlet lenne például Budapesten, ahol egymás mellett sok étterem van, kitenni a táblát, hogy szigorúan dohányfüstmentes étterem vagy kocsma, hiszen akkor ezeknek az éttermeknek a forgalma vélhetően lényegesen nagyobb lenne. Itt valószínű, hogy inkább a válaszadóknak egyfajta önkozmetikázása folyik, ami felfelé téríti el a válaszok arányát.
Az érvelés során kicsit keveredtek a szempontok a két célcsoportot illetően. Az egyik célcsoport a nemdohányzók, akiket a törvény eredeti formájában is és tovább szigorodva a jelenlegi módosításokban is védeni próbál. Ezzel mindenképpen egyet kell érteni, különösen azzal, ami a fiatalkorúakra vonatkozik. Úgy gondolom azonban, hogy nem azért volt elégtelen a védelem eddig, mert a törvény nem volt jó, hanem azért, mert a végrehajtás volt olyan, amilyen, sok esetben ellentétes a törvény szándékolt céljaival. Abban az esetben, ha a végrehajtással van probléma, akkor az nem megoldás, hogy a törvényen szorítunk még egyet, mert ugyanazok a végrehajtási problémák akkor is előfordulhatnak. Megint arról van szó, hogy adva van egy valós probléma, egy helyzetfelismerés, és nem ott javasolunk megoldást, ahol az indokolt lenne. Nyilván eltérőek a tapasztalataink, de én nem dohányosként is bőven tudtam eddig olyan éttermet, kávéházat találni, ahol vagy teljesen füstmentesen, vagy a füst minimális elviselésével is jól tudtam magam érezni. Nem érzem tehát olyan drámainak a helyzetet, hogy mi, nemdohányzók eddig egy ilyen erős kényszernek lettünk volna kitéve. Ha annyira füstös volt a kocsma, akkor nem mentem be - ez ilyen egyszerű. Tehát lehetett választani és lehet most is.
A másik jelentős célcsoport a dohányzók, és az egészségügyi mutatók drámai felfestése - amik valóban drámai tények - inkább az ő védelmükről szólna. A tekintetben meg erősen szkeptikus vagyok, hogy ez a korlátozó sorozat lényeges mértékben növelné a leszokások számát.
(3.20)
Tehát attól még, hogy az étteremben nem gyújthat rá, csak akkor, amikor elhagyta az éttermet, és az utcán szívja el azt a cigarettát, és hazamenve ugyanúgy folytatja tovább, én nem hiszem, hogy az a heti egy-két alkalom esetleg, amikor vendéglátó-ipari helyre megy, elegendő ösztönzést adna neki, hogy leszokjon a dohányzásról. Tehát egyetértve azzal, hogy nagyon jó lenne, ha többen szoknának le a dohányzásról, megint csak azt kell mondjam, hogy ez a korlátozás nem egy megfelelő eszköz erre.
Összességében azt tudom mondani erről az előterjesztésről, hogy bár a kezdeményezés céljával egyetértünk, mivel nem a megfelelő helyen javasol beavatkozást, aránytalanul korlátoz ott, ahol ettől jelentős mértékű javulást nem lehet várni, ezért egy kicsit ahhoz hasonlíthatnám, mintha baltával próbálnánk operálni. Ezért is tartom hibának azt, hogy tényleg egy ilyen rohammunkában kellett ezt átnyomni, mert valószínűleg ez lesz a végkimenetele, hiszen elmaradnak azok a lehetőségek, amikor egy kis finomhangolással ebből egy igazán jó törvényjavaslatot lehetett volna csinálni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
