LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az elmúlt napokban mintha lett volna, vagy én úgy érzékeltem, hogy van némi kommunikációs bizonytalanság kormányoldalról is azt illetően, hogy a beterjesztendő módosítások lényeges tartalmi változásokat vagy csak kisebb adminisztrációs szépészeti javításokat jelentenek.
Nos, azt kell mondanom, ezúttal a beterjesztő kormány védelmében, hogy tartalmi változásokról van szó. Szükség is volt tartalmi változásokra, hiszen szemben a reményekkel, az Európai Bizottság, illetve az illetékes biztos nem ítélte Európa-konformnak ezt a bizonyos törvényt, és tartalmi kifogásai is voltak, amelyeken most megpróbál az előterjesztő segíteni, hiszen a kiegyensúlyozottság követelményének értelmezése vagy az egyes közösségek megsértése, kirekesztése és az ezzel kapcsolatos normák, ezek egy médiaszabályozás lényegéhez tartoznak.
El kell tehát ismernünk, hogy a változtatás tartalmi. Tartalmi, de távolról sem elégséges. Távolról sem elégséges két okból. Egyrészt azért, mert mint ez más kollégák hozzászólásában is elhangzott, az Európai Bizottság csak azt tudta kifogásolni, amihez uniós irányelv volt. A kiindulást képező 2010-es audiovizuális irányelvek nevükből is láthatóan, például egyáltalán nem foglalkoznak a sajtóval és az internettel, ott föl sem merült ennek szabályozása. Így tehát egy olyan törvény, amely a sajtót és a médiát is hatóköre alá vonja jelentős részben, ilyen módon megközelíthetetlen volt az Európai Bizottság számára.
Amikor Brüsszel kívánalmait teljesíteni próbáljuk, helyesen, ez fontos dolog, akkor tehát eleve csak a száz ponton javítandó törvény bizonyos pontjaihoz nyúlhatunk, magyarán Brüsszel kívánságainak megfelelhetünk; Budapest és Magyarország kívánságainak, ahogy az itt elhangzott, csak nagyon részben és nagyon korlátozottan. Éppen ezért a módosítások most legnagyobb sajnálatunkra föl sem lépnek azzal az igénnyel, hogy az egyoldalú médiatestületek kilenc évre bebetonozása és összetétele ügyében bármit mondjanak, hogy a közmédiumok gyakorlati összevonása ügyében bármit mondjanak, amely témában például ma nincs is olyan szakszervezet a közszolgálati médiumokban, amelyik ne perelne és ne reklamálna.
Ez az egyik és nagyobb adag baj. De van egy másik, az európai kifogásokhoz közelebb álló baj is, ami miatt ezek a tartalmi változások messze nem tekinthetők elégségesnek. Bocsánat, hogy a hasonlatom nagyon parlagi, ha úgy tetszik, hétköznapias lesz. Nem tudom, hányan vagyunk ebben a teremben, a nemek közti egyenlőtlen munkamegosztás miatt gyanítom, hogy kevesen, akik próbáltak már lyukas zoknit stoppolni. Szeretnék beszámolni önöknek arról, hogy... (Jelzésre:) Gratulálok, pláne, ha apuka is próbálta már; a gyerekzoknikkal szokott ez előfordulni, hogy iszonyatos módon lyukasak. Akkor van itt élő tanú, aki igazolni tud engem abban, hogy egy nagyon lyukas zokninál, ha egy lyukat az ember megpróbál megstoppolni, összehúzni, akkor óhatatlanul újabb lyuk keletkezik azon a bizonyos zoknin. Ez történt most is. Önök, megengedem, jó szándékkal, mondjuk, megpróbáltak bizonyos lyukakat, az uniós biztos által kifogásolt lyukakat megstoppolni, de véletlenül vagy nem véletlenül ezáltal szinte mind a négy, államtitkár úr által jellemzett témában újabb lyukakat idéztek elő. A törvény tehát nem lett elfogadhatóbb és nem lett koherensebb.
Ha megengedik, ezekre az újabb lyukakra szeretném fölhívni a figyelmet, fenntartva azt, hogy kifogásaink alapvető része persze arra vonatkozik, amit önök nem is próbáltak a módosításokkal helyrehozni.
(01.00)
Abban a sorrendben igyekszem haladni, ahogy Répássy államtitkár úr említette a fontos témákat. Az egyik a kiegyensúlyozottság követelménye. Fontos tartalmi előny, a módosítások érdeme, hogy önök kiengedik a karcerből a sajtót és az internetet, és mostantól rájuk nem vonatkozik a kiegyensúlyozottság követelménye.
Valóban kifogásolható, hogy a rádió és a tévé egészét viszont bent hagyják. És igen, ebből a szempontból el kell ismerni, hogy az amúgy a Fidesszel közösen alkotott korábbi médiatörvényből származik a kiegyensúlyozottság követelményének a rádiózás és a televíziózás egész világára való alkalmazása. Ez utólag mondva már akkor is butaság volt. Miért kellene a Hír TV-nek kiegyensúlyozottan működnie? Nem is várnám el tőle. Ha van bajom vele, hát akkor más bajom van, nem az, nem az a bajom, hogy politikai irányzatosság alapján működik, de legalább... - és ez ismét visszahozza a médiatörvény sajnos nem módosított baját.
A korábbi médiatörvény szerint azt, hogy valami kiegyensúlyozott vagy kiegyensúlyozatlan, több politikai oldal jelöltjeiből álló testületek bírálhatták el. Ez most nem így van. Akárhogy magyarázzuk a parlamenti kétharmadot, nem így van. A politikai kiegyensúlyozott követelményén tehát olyan testület őrködik, amely szükségképpen, ha nem is akarja, de kevésbé érzékeny lesz az egyik oldal sérelmei iránt, és szükségképpen, a legnagyobb jóakarat mellett is érzékenyebb lesz egy másik oldal sérelmei iránt. Az egyik lyuk tehát, amely itt előáll, hogy marad a kiegyensúlyozottság elég gumi paragrafusa, legalábbis a rádiózás és a tévézés egész világára. Mivel feltehetőleg önök is érezték, hogy ilyen típusú, ilyen összetételű testületnél további meghatározást igényel, hogy mi is az a kiegyensúlyozottság, mi is az a sokoldalú, tényszerű, időszerű és tárgyilagos tájékoztatás, sikerült beírniuk a legrejtélyesebb mondatát ennek a törvénymódosításnak, amelyben mintha valami értelmezési fogódzót adnának. Ez úgy szól, hogy e kötelezettség, mármint a kiegyensúlyozottság, a tárgyilagosság s a többi részletes szabályait törvény, az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosítása követelményeinek megfelelően állapítja meg.
Nem vagyok egyedül azzal a félreértéssel, amelyben ma reggelig szenvedtem, amikor azt hittem, hogy itt egy újabb törvényről lesz szó, ami majd részletesen szabályozza az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosítását a kiegyensúlyozottság értelmezése tekintetében.
Úgy hallom a kulturális bizottságban részt vevő kollégáimtól, hogy a kormány ott megjelenő képviselője e tekintetben megnyugtatta a bizottságot, hogy nem, nem új törvény készül, mint rémülten hallgattuk, hanem csak elmaradt egy névelő, feltehetően “a törvényről” akartak beszélni, erről a bizonyos törvényről, a sajtó- és médiatartalmakat szabályozó törvényről. Most megnéztem, hogy ez a törvény viszont szabályozza-e, tehát aminek itt a módosítása történik, részletesen az arányosság és a demokratikus közvélemény fogalmát. Mily fájdalom, megnézve az ilyenkor a jogtárban lévő szókeresőt, nem is szerepel benne az arányosság szó, mint ahogy a demokratikus közvélemény fogalom sem.
Változatlanul nem tudom tehát, hol lesz az a részletes szabályozás, amely a kiegyensúlyozottság értelmezéséhez segít. Csak az Istenre kérem a kormány képviselőit, ezt nehogy igénynek vegyék. Nagyon jól tette az az eredeti, megjegyzem, elég rossz sajtó- és médiatartalmakról szóló törvény, hogy nem szabályozta részletesen az arányosságot. Már csak az kéne! Épp elég mindent szabályozott agyon, csak akkor végképp nem értem, hogyan kell ezt a most generált újabb lyukat majd bestoppolni, hogy a kiegyensúlyozottság értelmezésében az arányosság részletes szabályozása segít. Hol? Mikor? És főleg minek?
A második történet: a regisztráció és ezzel a blogok kimentésének története. Ez valóban jó dolog, hogy önök megpróbáltak a médiatartalmakra és sajtótermékekre olyan definíciót alkotni, amibe már nehezen érthető bele a blog, bár én is emlékszem a képviselő asszonynak arra a hozzászólására, amikor büszkén mondta, hogy itt majd a blogokkal szemben is fel kell venni a harcot. De sikerült önöknek egy olyan definíciót alkotni, amelyben megint csak újabb lyukat okoztak az egész törvényen. Azt írják tudniillik, pont azért, hogy a blogokat kizárják, hogy az minősül médiaszolgáltatónak, illetve sajtóterméknek, aki gazdasági tevékenységet gazdasági haszonszerzés érdekében folytat. Könyörgöm, nem tetszik észrevenni, hogy ezzel a közszolgálati média teljes spektrumát ki tetszettek zárni a törvényből, amely per definitionem nem gazdasági haszonszerzés érdekében működik, megjegyzem, nagy baj is lenne, ha azért működne. Nos tehát, ha ezt a definíciót komolyan vesszük, és holnap a köztévéből, a közrádióból bárki majd merne szólni valamilyen szankció ellen, akkor a bíróságon megnyerné, hogy ön nem tartozik bele a médiaszolgáltató fogalmába, mert nem gazdasági haszonszerzés érdekében működik, pedig ha valahol van értelme valami szabályozásnak, például kiegyensúlyozottság követelésének is, az éppen a közszolgálati média volna.
A blogok szabadságát sem szolgálja ugyanakkor nagyon fényesen ez az egész, mert regisztráltatni ugyan nem kell magukat, de továbbra is megvan a törvényben az esetleg a blogokat hordozó felület, oldal szankcionálhatósága, hiszen vannak olyan blogok, amelyek valóban gazdasági tevékenységet végző internetes felületeken jelennek meg, a blog szerkesztőjét nem lehet elkapni, de a felületet lehet majd kötelezni, hogy ezt a blogot szüntesse meg. Sikerült a fából vaskarikát, de egyformán rosszul guruló karikát csinálnunk.
A harmadik tétel és annak az újabb lyukokozásai. Külföldi telephelyű szolgáltatók számára valamilyen enyhültebb szabályozás, amely a rossz feltételezését kívánja meg és így tovább, és így tovább, és egyébként bizonyos esetekben a pénzbüntetést nem engedi kiróni. Igen ám, de továbbra is megmarad az a szabályozás, amely szolgáltatások magyarországi felfüggesztésére kötelezheti őket, méghozzá megint csak iszonyatos gumiszabályok alapján, elég például egy olyan szabályt megsérteni, hogy a fogyasztók és befektetők érdekeit sérti. Ez aztán tényleg jó konkrétan meg van mondva, mondjam én is szép magyarsággal, hogy mely esetben lehet akár egy jó szándékkal külföldi telephelyen megtelepülő szolgáltatót szankcionálni.
Meg kell jegyeznem, és ez átvezet a negyedik és utolsó problémára, itt azt hiszem, hogy tévedésből önöknek sikerült a külföldi telephelyű szolgáltatókra a következő szabályt felállítani. Szankcionálni lehet őket a különböző közösségekkel szembeni gyűlöletkeltés esetén, de nem szabad szankcionálni őket ugyanezen csoportok kirekesztése esetén. Ezt majd megnézem, hogy ezt a törvényalkotási zsenialitást, miszerint hogy lehet szeretetteljesen kirekeszteni és akkor az majd nem lesz szankcionálható, önök hogy fogják érvényesíteni, de talán ez csak tévedés.
Ezzel térek át a negyedik és utolsó, talán legfontosabb tartalmi változásra. Igen, az jó dolog, hogy önök kivették a törvényből a többség vagy kisebbség, vagy személy megsértésének szankcionálását. Ez valóban nagyon tág és bizony visszaélésekre alkalmas értelmezést is teremtett. De ezek szerint csak az marad bent, amúgy helyesen, és szankcionálni a gyűlöletkeltést és a kirekesztést lehet, mondom, az utóbbit külföldi telephelynél rejtélyes okokból nem. De a gyűlöletkeltést és a kirekesztést minden létező jogszabály már eddig is tiltotta Magyarországon, nemcsak a médiumoknak, hanem bárkinek, aki kiáll az utcasarokra a véleményét elmondani. Önök épp azzal érveltek egy szigorú médiaszabályozás mellett, hogy ez erkölcsileg pontosan azért kell, hogy itt az emberek és közösségek sértését, megalázását, kirekesztését meg lehessen előzni.
Ezáltal, hogy önök uniós felhívásra belátták, hogy pusztán a kirekesztést és a gyűlöletkeltést lehet tiltani, amit más törvények már tiltanak, tulajdonképpen a saját agyonszabályozásuk egyetlen erkölcsi legitimáló tényezőjét szüntették meg. Innentől kezdve az önök módosításából derül ki, hogy az agyonszabályozó szankciórendszerre a világon semmi szükség nincs. Amit kell, azt a többi törvény elintézni.
Vagyis hölgyeim és uraim, dobjuk el ezt a zoknit, nem érdemes tovább stoppolgatni, újabb és újabb bajok következnek, majd egy hónap múlva megint ide kell jönniük a parlament elé, és ha nem akarjuk a permanens éjszakai médiatörvény-alkotás amúgy igen derűs és barátságos szokását bevezetni a parlamentben, akkor tényleg el kell dobni ezt a zoknit, illetve a szabályozást.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
(1.10)
