NÉMETH ZOLTÁN
NÉMETH ZOLTÁN
NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hozzászólásomban két területet szeretnék érinteni alapvetően. Elsőként azt, hogy miről szól ez a törvényjavaslat, másodikként pedig azt, hogy miről nem szól.
Nos, miről szól? Az imént említettem, hogy alapvetően kiigazító, pontosító szerepük van ezeknek a bizonyos módosításoknak, mint azt az általános indoklás is megfogalmazza. És ugyancsak az általános indokolás szól arról, hogy melyek az érintett szabályozási területek, nevezetesen: a kiegyensúlyozott tájékoztatás szabályozása, a regisztráció kérdésköre és a más tagállami médiaszolgáltatóval szemben alkalmazható szankciók kérdése.
A kiegyensúlyozott tájékoztatás esetében ez a javaslat egyfelől egyértelművé teszi azt, hogy a médiarendszer egészére vonatkozó alapelvi követelmény a hiteles, pontos és gyors tájékoztatás. Másfelől pedig a lineáris médiaszolgáltatásokra korlátozza a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét. A nyilvántartásba vétel tekintetében világosan rögzíti, hogy a tevékenység, azaz szolgáltatás megkezdésének nem feltétele a nyilvántartásba vétel, és ezenkívül a javaslat szerint a bírság csak abban az esetben alkalmazható, ha - és itt már áttérünk a más tagállamban letelepedett médiaszolgáltatóra vonatkozó szabályokra - kifejezetten azért telepedett le más tagállamban, hogy megkerülje a magyar médiaszabályozást.
Illetve ugyancsak vonatkozik ez a javaslat bizonyos pontosító jellegű megállapításokra. Pontosítja a sajtótermék és a médiaszolgáltatás fogalmát, és egyértelművé teszi, hogy csak kifejezetten gazdasági haszonszerzési célzatú szolgáltatások tartoznak a két törvény hatálya alá, így egyértelműsíti azt, hogy mit tekint gazdasági szolgáltatásnak: az önálló, üzletszerűen, rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett végzett szolgáltatást tekinti ilyennek.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam igen fontos politikai erénynek tartom a tárgyszerűséget, az írásban rögzített tényekhez való ragaszkodást, ha azonban a médiatörvény és médiaalkotmányként emlegetett jogszabály módosítását célzó törvényjavaslat vitája zajlik a tisztelt Házban, éppen a tények tisztelete mondatja velem, hogy nem csak arról kell szót ejtenünk, ami a törvényjavaslatban olvasható. Legalább ilyen fontos beszélnünk arról is, ami nem szerepel a médiatörvény módosításában, hiszen azon ellenzéki képviselőtársaim, akik nem érezték elégségesnek, hogy a parlamentarizmus játékszabályai szerint a tisztelt Ház előtt vezessék elő ellenérveiket, hanem mindent megtettek azért, hogy a médiatörvényre és ezáltal Magyarországra nemzetközi össztűz zúduljon, azok feltehetőleg mást láttak volna szívesen a jelen módosításban. Az Európai Bizottsággal folytatott egyeztetések nyomán megszületett előterjesztés azonban új megvilágításba helyezi ebbéli igyekezetüket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben a médiatörvény várható következményei akár csak köszönő viszonyban lennének mindazzal, amit ellenzéki képviselőtársaim vizionáltak, kevéssé valószínű, hogy így festene az a törvénytervezet, amelyről ma vitatkozunk. Nem kívánom itt megismételni azokat az igaztalan vádakat, amelyeket nap mint nap végig kellett hallgatnunk a magyar sajtószabadság felszámolásáról. Ezekben hallhattunk bezárt szerkesztőségekről, cenzúrázott médiatartalmakról, megfélemlített bloggerekről. Hallhattunk arról, hogy a magyar médiatörvény elfogadhatatlan a művelt Európa számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! A sors iróniája, hogy végül éppen ez a bizonyos művelt Európa foglalt állást ebben a kérdésben, és adott csattanós választ a bennünket támadók vádjaira. A hazai és európai baloldal nyomására az Európai Bizottságnak kellett véleményt mondania ebben a kérdésben, és így legalább kiderült, hogy ez a vélemény bennünket igazol.
Ugyanis a kulturális és sajtóbizottság mai ülésén kisebb polémia bontakozott ki arról, hogy vajon lényegiek vagy pusztán technikaiak-e a kormány által benyújtott változtatások. Úgy vélem egyébként, hogy nem is ez a fő kérdés, tisztelt képviselőtársaim. A médiatörvény módosítása - ellenzéki képviselőtársaimnak köszönhetően - ma már sokkal inkább nagyságrendi kérdés. A hazai és európai baloldal túl magasra emelte a tétet. Sőt, nemcsak hogy túl magasra emelte a tétet, de pókerhasonlattal élve: egyenesen “all in”-t mondtak, amikor a nemzetközi színtéren kétségbe vonták hazánk és kormánya demokratikus elkötelezettségét, amikor szankciókat követeltek az európai uniós elnökségének megkezdése előtt álló Magyarországgal szemben. De ahogy a pókerben, úgy a politikában is előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor az ember kénytelen kiteríteni a lapjait, és ez a pillanat, tisztelt képviselőtársak, most jött el, és kiderült, hogy a sajtószabadság végével riogató ellenfeleink egyszerűen blöfföltek.
Ha ugyanis valóban a sajtószabadság lenne veszélyben, az Európai Bizottság aligha elégedett volna meg definíciók és technikai részletek pontosításával. Az előttünk fekvő módosítási javaslat nem tartalmaz koncepcióváltást, mint ahogy azt már az imént említettem, nem tartalmaz számottevő újraszabályozást. Az Európai Bizottság nem lépett fel ennek igényével hazánkkal szemben. Egyes módosítások valóban elébe mennek az esetleges félreértéseknek, például a sajtótermékek regisztrációjával vagy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményével kapcsolatban. A változtatást azonban itt sem feltétlenül a jogalkalmazóval szembeni bizalmatlanság, hanem az átláthatóbb, az európai irányelvekkel jobban harmonizáló szabályozás igénye indokolta. Ez a megközelítés viszont egyáltalán nem nevezhető új keletűnek, ahogyan azt a médiatörvény vitájában számtalanszor hangsúlyoztuk, magát a törvényt többek között éppen az az igény hívta életre, hogy az európai irányelveket végre ezen a területen is átültessük a hazai jogrendszerbe.
Nos, ezen a ponton megint csak vissza kell utalnom a mai bizottsági vitára, és talán az itt megjelent érvekre is. Meglehetősen kiszámítható módon jobbikos képviselőtársaim azzal vádolták a magyar kormányt, hogy szolgai alázattal teljesíti Brüsszel előírásait. Természetesen véletlenül sem erről van szó, tisztelt képviselőtársak, és itt még addig sem kell elmennem, hogy a miniszterelnök úr határozott kiállására emlékeztessek az Európai Parlamentben a magyar nemzeti érdekek mellett, amihez foghatót régen láthattak a mégoly sokat tapasztalt eurokraták.
Csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy a jelen módosítási javaslat nem egyoldalú diktátum, hanem kölcsönös együtt gondolkodás eredménye, vagyis egyaránt megnyugtathatok mindenkit, szocialista és LMP-s képviselőtársaimat, hogy a Fidesz a médiatörvény kapcsán kész a párbeszédre, de csak az érdemi párbeszédre; valamint jobbikos képviselőtársaimat, hogy e párbeszédkészség egyáltalán nem azonos a diktátumok elfogadására vonatkozó hajlandósággal.
Nos, mint azt hozzászólásomban jeleztem, jelentős részben nem arról szóltam és szólok, mi szerepel az előttünk fekvő javaslatban, hanem arról, mi az, ami végül nem került bele, nem is kellett hogy belekerüljön. A médiatörvény módosítása nem a sajtószabadság helyreállítását célozza, hiszen a sajtószabadság nem sérült, vagy ha sérült is egyébként, nem a jobboldali kormányok alatt sérült a rendszerváltozás utáni Magyarországon.
(23.30)
A jelen javaslat célja sokkal inkább a finomhangolás, hogy végre valóban arról beszélhessünk, és ez a fontos, ami lényeges a médiatörvénnyel és az új médiaszabályozás egészével kapcsolatban, arról, hogy a korábbi évek szakszerűtlen, kiszámíthatatlan, gyakran számonkérhetetlen szabályozását végre egy működőképes, a piac igényeit és a közérdeket egyaránt szem előtt tartó szabályozás váltotta fel.
A médiatörvénynek egyébként számtalan pozitív következménye van, amelyek sajnálatosan csekély visszhangot kaptak az elmúlt időszak parttalan vitái miatt. Hogy csupán egyetlen ilyen elemet említsek, a képviselőtársaimmal együtt magam is szorgalmaztam a magyar zene arányának növelését a hazai rádiók műsorkínálatában. Ez egyébként be is épült a szabályozásba. Ezzel egyébként a jobbikos képviselőtársaim is elégedettek lehetnek (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Köszönjük.), de a szocialista és az LMP-s képviselőtársakat is megnyugtathatom, ez a változás összhangban van számos európai uniós tagállam, köztük például a nemzeti kultúráját méltán védelmező Franciaország joggyakorlatával.
Csak azért említem ezt a példát, hogy jelezzem, milyen kevés szó esik a törvény olyan vonatkozásairól, amelyek már ma is talán érezhetők a médiumok mindennapi működésében, de semmiféle gyakorlati fennakadást nem okoznak, sőt biztosan állíthatom, hogy találkoznak e médiumok közönségének egyetértésével. Nyilván világos az, hogy igazodnak a médiumok, igazodnak a sajtótermékek ehhez a közönségigényhez, és egyébként a törvényi szabályozáshoz, függetlenül egyébként a hatálybalépés időpontjától.
Persze azt is jegyezzük meg, hogy van még miben előrelépni. Ezt célozza a közszolgálati hírműsorokban a bűnügyi tudósítás 25 százalékos limitje. Hogy egy példát említsek, nem olyan régen egy hírműsorban, egy kereskedelmi adó hírműsorában magam hallottam, magam tapasztaltam azt, nézve ezt a hírműsort, hogy a 22 perces hírblokkban az első 15 perc kimondottan baleseti, illetve bűnügyi hírekről szólt, majd ezt megfejelték egy nagyjából 2 perces belpolitikai blokkal, és aztán jött egy kis egyiptomi híradás, és nagyjából ezzel el is telt a híradó. Nos, talán ez az, amit megpróbálunk megelőzni vagy elkerülni a szabályozással.
Nos, azt gondolom, éppen ezek miatt van szükség a médiatörvény körüli vitát lezáró finomhangolásra, hogy végre az ilyen kisebb, de igen lényeges részletek is megfelelő figyelmet kaphassanak. Ezért is javaslom minden egyes képviselőtársam számára a médiatörvény benyújtott módosításainak elfogadását.
Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
