BÁNYAI GÁBOR
BÁNYAI GÁBOR
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Ha van önöknek erdész ismerősük szerte az országban, és a nappalijukba vagy az irodájukba elmennek, akkor rendszerint egy hatalmas térképet találnak az irodájukban, lehet, hogy most már csak kisebbeket mutogatnak, amin Magyarország XIX. század végi erdő- és vízrajzát találhatják meg, és ezen a térképen több ezer, akkor még létező vízállás, vízfolyás, csatorna volt található.
Az állapot az elmúlt 110-120 esztendőben jelentősen megváltozott, egészen az elmúlt két esztendő elejéig, a 2009. év elejéig azt hittük, hogy a világ nem tér vissza a régi medrébe, és a vizek maradnak ott, ahol vannak. De a természet úgy döntött, hogy visszaveszi azt, amit az övé. A most önök előtt lévő módosító javaslataimmal, javaslatainkkal szeretnénk orvosolni az elmúlt 10-20 esztendő hiányát, hogy nem kezeltük kellőképpen a vízgazdálkodást helyén és értékén. Mert a természet nem teketóriázik. Emberéleteket, vagyonokat, állami és magánvagyonokat tesz tönkre, és ez a vízterület, ami az országban a napokban is egyre nagyobb mértékben is látható és növekszik a belvizek mérete, illetve a nagy árvizek révén látjuk, hogy a vizek mérete és az árvizek hossza és a mérete óriási, valamit tenni kell.
Ezért szeretnénk a most benyújtott törvénymódosításokkal azt a hiányt pótolni, amit nem tettünk meg az elmúlt években. Mert ha az a törvénymódosítás már korábban, mondjuk 10 éve megvalósul, akkor mondhatjuk azt, hogy az ország északi része az elmúlt nyáron nem úszik el. Ha lett volna ilyenfajta módosítás, akkor a nagyvízi mederben nem lehetett volna építkezni, mint sok településünk határában, és így nem úszhatta meg Felsőzsolca-Miskolc térsége sem az elmúlt nyáron.
A módosító javaslatok éppen ezért a vízkárelhárítás hatékonyabbá tételéről szólnak. Most nem egy komplex vízgazdálkodási tervről beszélünk, a törvény nem ezt módosítaná, nem ezt a célt szolgálja elsősorban. A cél nem más, mint hogy az emberi életben, a köz- és magánvagyonban ne legyen többé akkora kár, mint ami az elmúlt 10 esztendőben érte Magyarországot.
A módosítások pontosítják a vízgazdálkodási törvényt. Kimondják, hogy vízkár-elhárítási céllal tározókat kell építeni, és így kiterjeszti a Vásárhelyi-tervben lévő törvényi lehetőségeket a vízkár-elhárítási célú tározókra, Tiszán kívüli folyókra és azon térségekre is, ahol a belvíz, a belvíz okozta vízbőség okozza a legnagyobb bajokat és fenyegeti az ország különböző részeit. Mindezt a köz érdekeire hivatkozva tesszük.
A törvénymódosítás rendelkezik ezért arról is, hogy a területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok határozataikkal jelöljék ki a tározók területét és helyét. Továbbá a törvénymódosítás rendezi és pontosítja a kártalanítás, kisajátítás lehetőségeit, annak is azon részét, hogy hányszor lehet kérni akár kárelhárításra vagy káresemény utáni kártérítésre a tulajdonosoknak vagy földhasználóknak, ingatlanhasználóknak bármiféle forrást. Emellett rendelkezik a törvény arról is, hogy aki az állam részéről vízkár-elhárítási céllal használja más területét, köteles az okozott kárt megtéríteni, és amennyiben akkora kárt okoz, hogy nem teszi lehetővé később a gazdálkodást és egy területen az életet, akkor az állam részére felajánlhatja az ingatlant megvásárlásra.
Miután a nagyvízi meder, amely valójában a nagy vizek és a jég elvezetésére szolgálna, az elmúlt, ki tudja, hány évtizedben, mindenféle épülettel gazdagodott, ma az ország jelentős területén nemcsak az épített ingatlanok, nemcsak az épületek, nemcsak a gazdálkodás minősége, hanem például a Tisza mentén az úgynevezett zöldszennyezés, ami a Tisza árterében található, hatalmas, gyönyörű szép erdőket jelenti, megakadályozzák a Tisztán a víz lefolyását, ennek következtében pedig az árvizek elhúzódása és a visszatolódás miatt magasabb árvízszintek jelennek meg napjainkban is.
Rendelkezik a törvénymódosítás a nagyvízi mederben arról is, hogy az ingatlanok tulajdonosai, bérlői kizárólag saját felelősségükre folytathatnak bármilyen tevékenységet, akár építési, akár termelési tevékenységet. Így kártalanításra káresemény esetén nem jogosult az, aki saját felelősségére nagyvízi mederben annak használója.
A Vásárhelyi-tervet is részben módosítani kívánjuk azzal mindösszesen, hogy vízkár-elhárítási célú tározóként nevezünk meg minden tározót, amit a Tisza mentén lehetett építeni, és kiterjesztjük az egész ország területére ezt a fajta lehetőséget, hogy az ország minden folyója, amely Magyarországon keresztül megy vagy innét ered, és azok a területek, amelyek Magyarországon belvízzel sújtottak lehetnek, persze előkészítve, jó tervekkel ellátva kijelölésre kerüljenek abból a célból, hogy bármiféle vízkár-elhárítási célú tározót építhessünk.
(21.00)
Ha és amennyiben a Vásárhelyi-tervet önök is ismerik, és azt gondolom, akik itt vannak a teremben, ismerik és tisztelik, ne felejtsük el, hogy ha az elmúlt nyáron a két tározót, amit meg tudtunk nyitni - mert megépült, nagyon lassan, az öt helyett, ami kellett volna -, ha azok nincsenek, akkor az elmúlt nyáron a Tisza mentén élők, mind a felső folyásnál, mind a Zagyva környékén befolyó vizek miatt, elúszott volna az ország határáig a Tisza mentén élő térség lakosságának a vagyona, és sok emberélet veszett volna kárba. A lényeg az, hogy a Vásárhelyi-terv bebizonyította, lehetőség van, óriási lehetőség van a kezünkben azáltal, hogy az árvízi csúcsokat le tudjuk vezetni általa, s az ottani tározókba el tudjuk a vizet vezetni akkor, amikor a folyón a nagy árvíz levonul. Magyarul: a Vásárhelyi-tervet folytatni kell, és nemcsak a Tisza mentén, hanem az ország összes folyója mentén fel kell kínálni ezt a lehetőséget.
S emellett, ami még fontos, hogy kiegészítjük éppen ezért a Vásárhelyi-tervről szóló törvényt azzal is, hogy a belvizek elhelyezésére a belvíztározók építését is lehetővé tesszük a belvizes területeken. Emellett a törvénymódosításban komoly lehetőséget is kínálunk. Idén január 1-jétől a vízitársulatokról szóló törvényt korábban módosítottuk, a 2009. évi CXL. törvényt, és eltörölte a parlamenti többség azt a közcélú érdekeltségi hozzájárulást, amellyel a földhasználók, a termelők eddig úgy találkoztak, hogy egyfajta adónemként, ellenszolgáltatás nélkül kellett befizetniük nem az állam, hanem a vízitársulat részére a különféle hektárra bontott ilyen-olyan mértékű hozzájárulásokat. Ennek az igazságosság elvén nem alapuló hozzájárulásnak az eltörlése kívánatos cél volt, de éppen amiatt, hogy a forrás kijött a társulatok köréből, tehát nem kapják meg a termelőktől mostantól kezdve egyáltalán ezeket a forrásokat, indokolt, hogy valakinek pótolnia kell a kieső forrásokat, és erről rendelkezik a módosítás, azáltal, hogy a törvény az állam részére utalja át ennek a felelősségét, és az állami költségvetésnek kell pótolnia a kieső forrásokat a vízitársulatok részére.
Emellett módosítjuk azt is, hogy ki legyen a felelős a vízitársulatok működéséért és felügyeletéért. Eddig a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok voltak a felelősek ennek a működéséért. Hogy hogyan tudott élni ezzel a lehetőséggel, feladattal az MGSZH, ezt nem kell vitatni vagy firtatni, de egy biztos: a legjobb kezekben akkor lesz az összes magyarországi vízitársulat, hogyha az állam szervei, így a vízgazdálkodásért felelős miniszter irányítása alatt álló környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok látják el ezentúl, ettől kezdve ezeknek a szervezeteknek a felügyeletét és működtetését, figyelik és segítik szakmailag.
Emellett azt is javasoljuk, hogy szabjuk át a vízitársulatok méretét. Mostantól kezdve a javaslat szerint, ha elfogadják, legalább minimum 100 ezer hektárnyi területtel kell rendelkeznie egy társulatnak, vagy pedig 500 kilométernyi közcélú vonalas létesítményt, azaz csatornát kell alapegységnek tekinteni. Azaz lesz olyan országrész, például Békés megyében, ahol sokkal több társulat jöhet létre - nem beszélve a Hajdúságról - a csatornák hossza miatt, de van, ahol meg sokkal kevesebb is elég lesz; tehát vagy a 100 ezer hektár, vagy az 500 kilométernyi csatorna lesz az alapítás alapegysége.
A célunk a három törvény módosításával a törvényjavaslatban, még egyszer mondom, annyi, hogy képesek legyünk az árvizeinket kezelni, a belvizeket elvezetni és majd tárolni, ha kell, visszatartani szűkösebb, ínséges, szárazabb időkre, azért, hogy amikor nagyvíz van, attól a bajtól meneküljünk meg, hogy elúszunk, ha pedig majd aszály lesz, akkor tudjuk visszapótolni a kiszáradt földjeinkre, területeinkre.
Tisztelt Ház! Azt kérem önöktől, hogy támogassák ezt a szerintem fontos törvénymódosítást, és kérem önöket, egyrészt, ha úgy gondolják, hiányzik ebből a törvényjavaslatból bármi, ami kellene hozzá, mert lehet, hogy ebben is vannak hibák, kérem, tegyék meg módosító javaslataikat, és ígérem, hogy fogunk róla tárgyalni. Kérem önöket, segítsenek ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásában.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
