DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársak! Az egyes törvényeknek a vízkárelhárítás hatékonyabbá tételével összefüggő módosításáról szól a cím, és természetesen több törvény módosításáról lesz szó itt az én expozémban is. Ugyanakkor, mielőtt belekezdenék, engedjék meg, hogy az illendőség szabályai szerint, illetve szónoki fogástól teljesen függetlenül megköszönjem, hogy én ezt most itt elmondhatom önök előtt, ugyanis, hogyha megnézik a jegyzőkönyveket, akkor a mostani parlamenti ciklusban a szűzbeszédemről van szó. Tehát az illendőség szabályai szerint megköszönöm az önök hozzájárulását, illetve a lehetőséget, hogy önök előtt beszélhetek.
Másrészt, hogyha két mondat erejéig a motivációimról beszélhetek, ha megnézik az előző ciklusokban való hozzászólásaimat, akkor szigorúan igyekeztem és szigorúan tartottam magamat ahhoz, hogy csak és kizárólag szakmai, már szakmapolitikai kérdésekhez szólok hozzá, és tartózkodtam attól is, hogy ha nem értettem egyet másokkal, mások nézeteivel, akkor ezt ne bekiabálásokkal hozzam felszínre, illetve jelezzem.
A módszerem a mai alkalommal, amelyben ismertetni kívánom a kormány álláspontját, az a befogadókészség, a nyitottság, a vélemények meghallgatása és annak a régi római alapelvnek a megvalósítása, amely szerint vitában válik szabaddá a lélek, és azt gondolom, nemcsak hogy szabaddá, hanem az eszmecsere, a különböző nézetek ütköztetése és a különböző vélemények elhangzása révén ez egyfajta szakmai közös munka kialakítása. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kormánytöbbség révén, bizonyára önök is tudják, hiszen gyakorló politikusokról van szó, minden egyes megfontolás ellenére a döntés végül is úgy adódik, vagy úgy hozzák meg, hogy az nem biztos, hogy kielégíti azokat a párt-, illetve egyéni érdekeket, de ez nem kisebbíti annak a jelentőségét, hogy a kormány nevében - még egyszer a munkamódszeremet hangsúlyozva - a nyitottságot szeretném aláhúzni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az általános vita kapcsán el kell mondanom azt, hogy egy sokkal szélesebb összefüggésrendszerbe kívánom belehelyezni e három törvény módosítását, és mindazokat az aprólékos módosító indítványokat, amelyek a képviselő úr által jegyezve benne vannak ebben a három törvénytervezet módosításában. Nevezetesen: először is tisztázni szeretném önök előtt azt az állásfoglalást, mely szerint bizonyos helyzetekben természetesen létjogosultsága van a decentralizációnak, akár az államigazgatás szintjén, akár alacsonyabb szinten létjogosultsága van. Ugyanakkor számos esetben azt látjuk, hogy ezzel pont ellentétben eredményt csak az adhat, hogyha egyfajta koncentráció, centralizáció történik. Nagyon nehéz ez a mezsgye, mert bizonyos helyzetekben el kell dönteni, hogy inkább a decentralizáció vagy inkább a centralizáció az, ami üdvösséghez vezet.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt kell mondanom önöknek, hogy a vízügyek területén bizony a tapasztalatok, a hazai, a régmúltból származó, a mostani, de ugyanakkor a nemzetközi összehasonlításban is igazából azt a két utat vázolják, mely szerint árvízi-belvízi megelőzés vagy védekezés tekintetében kinek van szerepe, kinek milyen szerepe van, egyáltalán a szerepmegosztásoknak van-e létjogosultságuk. Én ahhoz a csapathoz tartozom, és a kormány is azt az álláspontot képviseli, hogy bizony ebben a tekintetben az államnak van szerepe és feladata. Bármennyire is anakronisztikusnak tűnik ebben a pillanatban visszafelé mutogatni, és tőlem ez nagyon távol esik, ugyanakkor, ha van létjogosultsága a visszafelé mutogatásnak, akkor bizony én ezt most megteszem. Nevezetesen: azt gondolom, hogy politikai rendszertől teljesen függetlenül van létjogosultsága annak, hogy egy árvízi-belvízi megelőzés ne az önkormányzatok szintjén történjen, ugyan természetesen - most még egyszer elmondom - van gyakorlat és tapasztalat, amely az önkormányzatok irányába mutat, odahelyezi a hangsúlyt, és akkor az önkormányzatoktól várja el a megelőzés, illetve a védekezés kérdéskörét az árvizek és a belvizek tekintetében.
A tapasztalat mégis azt mondatja velem, hogy hiába védekezik egy önkormányzat, hogyha alatta az alsó vízfolyáson vagy fölötte a felső vízfolyáson nem úgy történnek a dolgok, azaz nem történik meg az árkok kiásása, a csatornák tisztítása, a növényzet mentesítése. Tehát ilyen tekintetben bizony mégiscsak azt kell mondanom, hogy a centralizációnak és az állami szerepvállalásnak van feladata.
(21.10)
De ebben a tekintetben ez nemcsak centralizáció kérdése, hanem az erőforrások csoportosítása, koncentrálása az adott feladatok elvégzése érdekében.
Ha azt mondom, hogy állami feladat, akkor bizony a törvényeket úgy kell módosítani, hogy az állami feladatnak az állam meg tudjon felelni. Tehát a mi álláspontunk az, hogy az önkormányzatok szintjéről akár az árvízi-belvízi megelőzés, akár az árvízi-belvízi védekezés kérdéskörét át kell venni és az államhoz kell telepíteni. Természetesen ez egy folyamat kell legyen, hiszen önök vagy bárki más, értelmes emberként, én is azonnal azt tudom mondani, hogy rendben van, ha a feladat nem helyben, hanem az állam szintjén jelentkezik, akkor oda kell tenni a pénzt, amely révén ezeket a feladatokat el lehet látni, és oda kell tenni azt az emberanyagot is, aki, amely el tudja végezni ezeket a feladatokat. Tehát a kormány mostani irányvonala az árvizek, belvizek esetében az, hogy a feladatok átkerüljenek állami szintre, ehhez kell csoportosítani a pénzeket, és ezt kell biztosítani a létszámok tekintetében is.
Jelen pillanatban a vízügyek területén közel 4 ezer ember dolgozik, míg az 1990-es évek elején ez a létszám sokkal magasabb volt. Ma viszont egy-egy vízügyi igazgatóságnál - amelyből tizenkettő van ebben a hazában, azért, mert tizenkét vízgyűjtő területe van az országnak - 350-400 ember tevékenykedik, miközben ez a létszám 1000-1200 volt az 1990-es évek elején. Én helytelennek tartom az elmúlt húsz évben azt a tendenciát, amely a leépítés irányába ment el, azzal, hogy akkor a feladatok se állami szinten jelentkezzenek. Ugyanakkor politikai tartalomtól függetlenül dicsérem azt a rendszert, amelyben a vízügynek megvolt a feladata, szerepe, ott voltak az erőgépek, ott volt az az emberállomány, amellyel a feladatokat el tudták végezni.
Ha továbbmegyek ebben a gondolatiságban, akkor azt tudom mondani, bizony szükség van arra, hogy a pénzügyi források előteremtésén és biztosításán túl a létszámokat az elkövetkezendő időszakban - vélekedésem szerint 2014-ig - 4 ezerről körülbelül 10 ezerre emeljük. Nagyon fontos és előremutató lépés a közmunkaprogram, amelyben jelenleg 9-10 ezer ember a vízügyek területén tevékenykedik - ez a folyamat jelenleg már zajlik -, s ebből a 9-10 ezer emberből kellene kiválasztani azt a közel 6 ezer embert, akik fizikai állományként a vízügyi igazgatóságoknál megjelennének. Tehát az a pénz, ami most közmunkaprogram révén rendelkezésre áll, kerülne átcsoportosításra a státusok létrehozatalára, méghozzá annak érdekében, hogy állandóan hadra foghatóan, napi nyolc órában akár szegény magyarok, akár szegény cigányok - vagy másképpen mondva szegény romák - állást kapjanak, munkát kapjanak. Nagyon fontos lenne, hogy ez a munkahelyteremtés ne ideiglenes legyen, hanem lehetőséget adjon az embereknek arra, hogy értelmes munkát végezzenek. Márpedig itt a fizikai erejüket tudják felajánlani fizetség ellenében, mert nincs képzettségük, de van fizikai erejük. Így ment ez az előző időszakban is, a kilencvenes évek előtt. Nem egy vízügyi szakember mondta el, hogy ott voltak a patakparton harmincan-negyvenen, magyarok is, cigányok is, megkapták az eszközt, a feladatot, kihozták a vizet, megvolt az étkezési lehetőség, az egész hetet ott töltötték, ott végezték el a munkát, a hétvégén odaadták nekik a heti bérüket, hazamentek, és hétfőtől kezdődött újra a munka. Tehát nem időszakosan, nem négy órában, nem közmunkásként, hanem rendes státusban, megfelelő körülmények között folytatták ezt a tevékenységet. Ez azért is nagyon fontos, mert szükség van arra, hogy ebben a hazában a lakosságnak legalább 0,1 százaléka minden nap, rendszeresen a vízügyek területén tevékenykedjen annak érdekében, hogy az árvizeket és a belvízi problémákat meg lehessen előzni.
A másik, ami idetartozik, az, hogy a költségek tekintetében rendre azzal szembesül a mindenkori kormány, hogy ha nincs pénz, nincs pénz, nincs pénz az elején, a végén mégis az ország, a kormány tartalékából akár 40-50 milliárd forintok is kifizetésre kerülnek. Mondom, az általános tartalék terhére, de az mindig a végén történik. S persze tudjuk, hogy nem kevés az a pénz, ami a megelőzésre kell, de a megelőzés bizony nagyon sokszor kevesebbe kerül, még akkor is, ha az elején sok pénz kell. Példaképpen mondom, de nem összekeverendő, ezért kérem, hogy ne róják a szememre: amennyiben a belvízi problémákat meg akarnánk oldani ebben a hazában, akkor 5,7-6 milliárd forint minimálisan kellene minden évben, mégpedig a kezdet kezdetétől annak érdekében, hogy olyan munkálatokat lehessen elvégeztetni, amelyek végén nem jelentkezik a 17 milliárd forintos igény az 5-6 milliárd helyett, mert ha az adatokat, a kifizetéseket összehasonlítjuk, akkor azt lehet látni, hogy a végén a belvízi problémák megoldására 16-17 milliárd forintot fordít a mindenkori kormány, persze a végén, még egyszer mondom, az általános tartalékok terhére. Ilyenformán egy szemléletváltásról van szó, amit megpróbálunk megjeleníteni ezekben a törvényekben, illetve az adott paragrafusokban is.
Ha továbbmegyek, azt kell mondanom, hogy három törvény áll előttünk, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény, a Tisza-völgyi árvízi biztonságról szóló 2004. évi LXVII. törvény és a vízügyi társulásokról szóló 2009. évi CXLIV. törvény. Tehát ilyen formán, ahogy az elején említettem, egyes törvényeknek a vízkárelhárítás hatékonyabbá tételével összefüggő módosításáról szól képviselő úr önálló indítványa. Természetesen ebben a teremben mindenki felnőtt ember, és tudja, azzal együtt, hogy ez képviselői önálló indítvány, szigorú, szoros együttműködés zajlik, jelen pillanatban is a kormányzat, a képviselő úr és a frakció között szakmai egyeztetések zajlanak. Nyilván azt is mindenki tudja, ez a módszer arra ad lehetőséget, hogy sokkal gyorsabban kerüljön ez a törvény a Ház elé, illetve menjen keresztül a különböző lépcsőfokokon. Ezt nem is kívánja senki sem cáfolni. Természetesen ezért is tartom fontosnak, hogy itt egy konzultáció történjen meg, és amennyiben elhiszik nekem - s kérem, hogy tegyék -, folyamatos konzultációk történtek a törvényből kifolyólag más entitásokkal is, különböző szervezetekkel, civil szervezetekkel, természet- és környezetvédő szervezetekkel, valamint különböző pártok szakértőivel is. Itt az alkalom, hogy a szakpolitikusokkal, illetve a témához hozzáadni kívánó parlamenti képviselőkkel az általános vita kapcsán megtörténjen ez a fajta konzultáció. Még egyszer hangsúlyozom a nyitottságomat az általános vitában.
Ha megnézzük a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényt és a hozzá tartozó módosításokat, akkor egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmüket, s ezt tenném a Tisza-völgyi árvízi biztonság kérdésköre kapcsán is. Rendre azzal szembesülünk, hogy olyan tározóterek építése történt az elmúlt időszakban, amelyek szakmailag helyesek, főleg a Tisza völgye mentén. Ugyanakkor a kialakult konstrukciót én magam nem tartom helyesnek, és ilyen jellegű változás is benne van ebben a törvénymódosításban. Nevezetesen arról beszélek, hogy a tározóterek területén a tulajdonviszonyok rendezése eddig úgy történt, hogy elsősorban a tulajdonosok birtokában maradtak a területek, és egy-egy elárasztáskor a tulajdonosok jogos kompenzációt, kártérítést kapnak azért, mert a tározótéren belül víz borítja a tulajdonukat, a földjüket. Ez viszont, azt jelenti, hogy az állam újból és újból kifizeti, míg ha megvette volna, és egyszer s mindenkorra állami tulajdonba került volna a föld, akkor ezek a tételek nem jelentkeznének újból és újból. S komolyan mondom, a nagyságrendje tényleg ez ezeknek a pénzeknek.
Hölgyeim és Uraim! A másik ilyen fontos kérdéskör a nagyvízi meder kérdésköre. A felsőzsolcai problémák jelezték, a továbbiakban nem megengedhető, hogy kereskedelmi, ipari és más tevékenységet folytatók beépítsék a nagyvízi medreket. Természetesen tudom, hogy nem velünk, nem ezzel a kormánnyal kezdődött az élet Magyarországon. Több tízezer ház, lakóépület található a nagyvízi medrekben. A továbbiakban meg kell akadályozni, hogy a nagyvízi medrekben építkezések történjenek akár lakóépületek, akár más jellegű épületek tekintetében.
Elnök úr, köszönöm szépen, hogy szólhattam. (Taps.)
(21.20)
