DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök őr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kétperces csaták valóban véget értek, és azt gondolom, hogy szakmai értelemben nagyon sok elfogadható és támogatható dolog is elhangzott ma. Ezeket én igazából nem ismételném meg, merthogy ezek valóban támogathatóak.
Az államtitkár úr elmondta, hogy a centralizáció irányába kell úgy általában az árvízvédelmi védekezést elvinni ebben az országban. Azt hiszem, hogy aki járt a gátakon azokban a hetekben, az ezt alá tudja támasztani, és tudja, hogy nagyon sok esetben polgármesterfüggő volt az, hogy hol milyen módon sikerült ezt a védekezést megtenni. Én azt gondolom, hogy amilyen tapasztalatok vannak, azok közös tapasztalatok, és ezekből lehet közös célokat megfogalmazni. Ez ilyen.
Csakúgy, mint az is, hogy egyébként a nagyvízi medrek esetében az építkezéseket szigorítsuk, gondoljuk újra. Én azt gondolom, hogy az a helyzet is egy faramuci helyzet volt, amibe a miskolci önkormányzat akkor került, hiszen ’98-ban egyébként egy - igazából mindegy, de - jobboldali többség által elfogadott rendezési terv szerint nem nagyon voltak hatósági eszközei megakadályozni ezeket a típusú építkezéseket. Ez sem jó így. Én azt gondolom, hogy ezeknek a megváltoztatása is nyilvánvalóan szükséges.
Azonban mégis csak eltelt nyolc hónap, és Borsod megyei képviselőként nem is annyira a szakmai, hanem sokkal inkább a társadalmi aspektusaira világítanék rá az előterjesztésnek, és azoknak a kérdéseknek, amik kimaradtak belőle. Én értem a törekvésüket, hiszen a tavaszi időszak megint csak az olvadással egy újabb vizes időszak lesz. Valóban komoly csapadékmennyiség esett le az előző évben, és példa nélküli módon, és az olvadás időszaka, ki tudja, mit hoz. Én azt gondolom azonban, hogy mutatni szeretnének valamit ebben a tekintetben. Nem vitatom el egyébként az elhivatottságukat semmiképpen. Azt hiszem, már egy olyan szakaszát töltjük itt az estének, és annyira fontos mindannyiunknak a téma, hogy ezt nem vitatnám el, azonban sokkal több gyakorlati kérdés szükséges. Majd ezekre lesznek javaslataim egyébként, nem feltétlenül csak az előterjesztéssel kapcsolatosak.
A képviselői önálló indítvány forma nyilván, azt gondolom, azért, hogy mindenképpen az aktivitásukat mutassák, gyors folyamatot feltételezett volna, vagy gyors folyamatot szerettek volna mindenképpen. Ez szerintem sikerülni is fog, nyilván ezt gyorsan meg tudja az Országgyűlés szavazni, de mindenképpen vannak ennek olyan hátrányai, amit Gőgös Zoltán képviselőtársam elmondott, hogy az egyeztetés folyamatából, mivel nem kormányzati előterjesztést tárgyalunk, sokan kimaradtak, és kimaradt tulajdonképpen az agrárium szegmense nagyon sok tekintetben. Nézek itt az elnök úrra, nem tudom, hogy a szövetséges MAGOSZ-szal mennyire mélyültek el ebben a kérdésben. Ezt csak azért mondom, mert szerintem okozhat olyan konfliktusokat, amikkel egyébként akadályozhatnak ügyekkel egy jó célt, és szerintem ezeket végig kell gondolni úgy, hogy ez működhessen. Nem vagyok az agrárium mélységi ismerője, de mégis csak azt gondolom, hogy ezeknek az újragondolása kívánatos lehet. Nem hiszem, hogy pont ez a szegmens az, ami nagyon sürgős már tavaszig, tehát lehet, hogy ez a kérdés még talán néhány hetet várhat.
Meg hát van is egy olyan rossz szájíze az embernek abban a tekintetben, hogy mintegy 5600 hektárnyi károsult terület és 250 termelő kára az, ami a Tisza és a Zagyva völgyében van és elszenvedett a fél évvel ezelőtti események kapcsán. Ők már pertársaságot fontolgatnak, merthogy - de ezt bizonyára tudják önök is - komoly károkat szenvedtek. Én azt gondolom, hogy az, amit mondanak, még ha nem is lehet egyetérteni vele maradéktalanul, akkor is egy rendezőelv a jövőre nézve.
Az azonban fontos, és ez az első javaslatom, hogy az ilyen típusú károkat rendezzék, mert azt gondolom, hogy ez egy fontos kérdés. Ők egy olyan időszakban és egy olyan jogszabályi környezetben folytattak ott termelést, ami utána eredményezte az ő kárukat egy árvízi helyzetben. Szerintem nem várhat az ő kárpótlásuk.
Ha újragondoljuk az árvízi védekezést komplexen, akkor újra kell gondolni persze az önkormányzatok szerepét is benne, de ha már a jelenlegi jogszabályi környezetben komoly szerepük van, akkor a vis maior kifizetések mellett sem mennék el. Ez sem témája szorosan az előterjesztésnek, csak szerintem, ha már annyi minden elhangzott ma, elmondanám. A kifizetések könnyítése feltétlenül fontos lenne a későbbiekben. Tudjuk jól, hogy olyan technikai kérdések akadályoznak kifizetéseket, mint például hogy átveszi-e a gáton védekező személy a műanyag villát, a műanyag kést, amivel tíz óra munka után ételt fogyaszt. Tehát ezek fontos kérdések.
Elhangzott a Széchenyi-terv, hogy ebből szeretnének védműveket a meghatározott és fontos helyekre. Ez nyilvánvalóan így van, támogatandó. Az persze egy felfogásbeli kérdés, hogy én azt gondolom, hogy hamarabb is eljöhetett volna az az idő, amikor újragondolják, hogy az európai uniós támogatásokból mit tennének. A mai napig, elhangzott a képviselőtársaimtól, nem tudjuk pontosan ennek a tartalmát, hogy árvízvédelmileg mit kíván finanszírozni a Széchenyi-terv keretében a kormány, merthogy nem csak ilyen típusú pénzek voltak. Azért vannak eldöntött, megítélt támogatások, európai uniós pénzek a Sajó-Hernád völgyében, amik már 2009-ben megítélésre kerültek. Én szerencsésebbnek tartottam volna - ezt egyébként el is mondtam sajtótájékoztatón, de jó, hogy így, ilyen keretek között is beszélünk róla -, hogy ezeknek a megvalósítását is fel lehetne gyorsítani, gondolok itt akár Sajóecseg környékére, ahol egy olyan körgát valósulna meg, ami ha még egy évet várt volna ez a nagy víz, akkor talán már segíthetett volna. Ezeket a projekteket fel kell gyorsítani. Ez volt a harmadik.
A negyedik javaslatom, amiben vitáznék szintén az államtitkár úrral, és említette más képviselőtársam is, hogy a közfoglalkoztatásnak szerintem igenis komoly helye lehet az árvízi védművek helyreállításában leginkább, de egyébként a védművek előállításában is. Én azt látom, azt érzékelem, hogy a vízügyi igazgatóságoknak ez a fajta, főállásba felvett állománya nehezen alakulhat ki. Én csak azért aggódom, mert tényleg vannak zárolások, nem egyszerű ezt az állományt előteremteni, mindig egy komolyabb harc, mint esetleg együttműködni egy másik tárcával, mondjuk, közcélú munkások igénybevételének a tekintetében. Én eleve azt mondtam, hogy a kormány gondolja újra a közmunka rendszerét, merthogy szerintem az nagyjából - különösen a szociálisan hátrányos helyzetű térségekben - bebizonyosodott, hogy erre szükség volna, de ha nekik az a probléma, hogy még komolyabb célokat, még értelmesebb munkát kívánnának neki adni, akkor szerintem most van. Csak ezt szeretném mondani, hogy ennek az újragondolása is szükséges volna.
Én nem is húznám az időt tovább, elég késő van. Szerintem volt egy komoly szakmai éle ennek a vitának, ami támogatandó. A centralizáció mint folyamat, és ennek az előkészítése, én amennyire meg tudom ítélni egyszerű Borsod megyei képviselőként, hatékonyabbá teheti a védekezést. Nem ítélhetjük meg, hogy mikor történik megint egy olyan típusú árvízi helyzet, mint a tavalyi. Előtte több mint száz évig nem történt, de lehet, hogy néhány év múlva megint, tehát ennek a jogszabályi környezetének a kialakítása szükséges, azzal együtt, amit az agráriumról elmondott Gőgös képviselőtársam.
És azt kérném, hogy ha egy ilyen átfogó módosításnak egy szeletét hozzák be, akkor a gyakorlatban próbáljanak előrelépni a termelők kárainak kifizetésében, a vis maior mihamarabbi finanszírozásában. Nagyon sok önkormányzat az ellehetetlenülés határán van. A védművek helyreállítását megítélésem szerint hamarabb el lehetett volna kezdeni, de sosem késő, tehát legyen ebben mindenképpen egy összefogott munka, és szerintem ne felejtsék el ebből a közfoglalkoztatást sem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
