GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha röviden akarnék fogalmazni, akkor arra kérném Bányai képviselőtársamat, hogy vonja vissza ezt a törvényt, de nyilván hosszabban is elmondom, hogy miért akarom erre kérni.
Nem a céllal van a baj, tehát nem azzal, ami az árvízi védekezés okán feladatátrendezést jelentene, hanem azzal, hogy ez a javaslat gyakorlatilag olyan szinten rendezné át a tulajdonviszonyok kezelését, főleg azokon a területeken, ami vízzel érintett lehet, és olyan szinten hagyja ki az ottani gazdálkodó emberek érdekeit, hogy ebben a formájában ez a javaslat, én azt gondolom, nem elfogadható.
Ráadásul több olyan stratégiai ügy van napirenden, ami kidolgozás alatt van - a Duna-stratégia, a középtávú agrárstratégia -, aminek nyilván része kell legyen a vízgazdálkodás is. Én úgy gondolom, hogy ez a javaslat elébe ment ennek az ügynek, és talán a tavaszi árvizek kármentesítése alóli mentesség okán került ilyen gyorsan elénk, hogy ha valami történik, akkor ennek a javaslatnak az elfogadása után miért ne kelljen helytállni bizonyos ügyekben.
Arra a módszerre, hogy önálló indítványként jött elő, az államtitkár úr mondott néhány gondolatot, hogy nyilván nem Bányai képviselőtársam írta le egy éjszaka ezt a törvényjavaslatot, hanem ez egy szakmai előkészítés után, de egy zárt szakmai előkészítés után került elénk. Ez egy dologra volt jó, hogy azokból a felsorolásokból, amit az államtitkár úr mondott, például a gazdálkodók, a gazdaszervezetek képviselői egyértelműen kimaradtak. Ennek ékesebb példája nincs, mint az, hogy az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága nem tárgyalta ezt a törvényjavaslatot előzetesen. Pedig abban az esetben, ha nagyon komoly és nagyon kemény korlátozásoknak vetjük alá a mezőgazdasági termelőket, legalább annyit megérdemeltek volna, hogy a szakmai szervezeteket ebbe az előkészítésbe bevonják.
Nekem nem az eleve kijelölt tározókkal meg a belvíztározókkal - amelyek valóban létező, élő objektumok - van a bajom, hanem pont a nagyvízi medrek ügyével, amire hadd mondjak el egy példát, hogy értsék, miért óriási baj, ha ez a törvényjavaslat így kerül elfogadásra. Sokan elfelejtik már, hogy két évvel ezelőtt Vas megyében volt egy olyan típusú árvíz, ami nem volt harminc éve. Nem a fő folyómeder gátszakadása, illetve annak a túltelítettsége okozta a problémát, hanem mellékágak Ausztriából indulva iszonyatos vízmennyiséget hoztak, és elöntötték elsősorban Vasvár környékét. V. Németh államtitkár úr erről sokat tudna beszélni, ha erről egyeztetnének. Ott szembesültünk azzal a kérdéssel, hiszen ott be volt már jegyezve a tulajdoni lapokra a nagyvízi meder kategória, hogy annak ellenére, hogy két tárca összefogásával összeszedtünk majdnem egymilliárd forintnyi pénzt arra, hogy az ottani termelőket kártalanítsuk, egyszerűen jogi alapunk nem volt arra, hogy ezt kifizessük. Semmilyen jogi alapunk nem volt erre. (Bányai Gábor közbeszól.)
Ez alapján a törvény alapján azt fogjuk elérni, képviselő úr, hogy ahol ezt kijelölik, ott sehol nem lesz ilyenre lehetőség, azért, mert a nagyvízi tározók esetében az van benne a törvényjavaslatban, hogy mindenki saját felelősségre gazdálkodik, és onnantól kezdve semmiféle kártalanításra nem tarthat igényt. (Bányai Gábor közbeszól.) A másik, hogy nagyon zavaros az egész egyszeri kártalanítási ügy. Az például nem vonatkozik a nagyvízi meder kijelölésére.
A másik: képzeljük el, hogy micsoda értékvesztésük lesz azoknak az ingatlanoknak, ahol már meglévő épület lesz olyan helyen, amit most jelölünk majd ki nagyvízi medernek, mert ha ez csak a vízügyesekre lesz bízva, akkor rengeteg ilyen nagyvízi meder lesz, mert találni fognak kétszáz évre visszamenőleg olyan térképeket, amin valamikor ott volt. Amint a képviselő úr is mondta, ha azt a térképet veszik elő, akkor iszonyatos korlátozás alá vesszük, én azt gondolom, az ország jelentős területeit.
Én nagyon megfontolnám ezt a kérdést, hogy ilyen módon kerüljön most ide elénk, és ezt így tárgyaljuk meg. Óriási feszültséget fog okozni a mezőgazdasági termelők körében, ha megjelenik a tulajdoni lapokon bármilyen ilyen jellegű korlátozás.
Az sem igazán derül ki, hogy például ennek a bejegyzési költségeit majd ki fogja állni. A földhivatalok nem állnak olyan jól tudtommal, hogy ezt lazán lenyeljék, de ez most egy tárcán belül van. Pontosabban nem egészen, mert most már kormányhivatal, tehát innentől kezdve nem is tudom, hogy ennek a kezelésére milyen módot lehet találni.
Úgyhogy szerintem ennek a törvénynek nem az árvízvédelmi szakmai részével van a baj, szerintem az korrekt. De az, hogy ez a korlátozás, amit ebben leírunk, gyakorlatilag, még egyszer hangsúlyozom, nagyvízi ártérben vagy nagyvízi mederben - mert ez valamikor ártérnek volt jelölve, most már nyilván más elnevezése van -, ebben az esetben érdemben teljesen elengedjük a mezőgazdasági termelők kezét, és közéjük dobjuk a gyeplőt, és azt mondjuk, hogy na, innentől ezt rájelöltük a földedre, onnantól minden felelősség a tiéd, biztosítást nem köthetsz, mert ugye senki nem fog rá kötni, semmiféle kártalanításban nem részesülhetsz, mert az árvízben érdemben ilyen típusú kártalanítás, ha ezt a törvényt elfogadjuk, nem lehet.
Én nem hiszem, hogy ezt a részét módosító indítvánnyal valamilyen módon javítani lehet. Nem hiszem, hogy olyan helyzetben lennénk, hogy ezt a törvényjavaslatot most egy hét alatt el kellene fogadnunk, mert ha nem lett volna hozzá módosító javaslat, akkor ennek a törvénynek a végszavazása megtörténhetett volna a jövő héten. Nyilván lesz, mert mi is adtunk be, és ha még lesz részletes vita, akkor lehet, hogy még továbbiakat is fogunk beadni. De én arra kérnék mindenkit, hogy ne egy szemüvegen keresztül nézze ezt a kérdést, hanem próbálja meg bevonni az érintetteket is ebbe az ügybe, ugyanis olyan iszonyatos ellenállásba fog ütközni, hogy még a látszólagos jó célt és a megoldandó feladatot is tönkreteheti, ha ez ilyen módon kerül elfogadásra.
Én ezért mondom azt, képviselő úr, hogy vonja vissza ezt a törvényt. A kormány kezdje meg ezzel kapcsolatban a normál szakmai egyeztetést, közigazgatási egyeztetést, vonják be az összes érintett környezetvédelemi meg agrárszervezetet. Utána tárgyalják meg érdemben a parlament illetékes bizottságai - még a gazdasági is, szeretném jelezni, a mezőgazdasági egyértelműen, nem csak a fenntartható fejlődés bizottsága -, és onnantól kezdve ebből lehet, mondjuk, egy-másfél hónapon belül egy valóban jó, normális megoldás. Még akkor is megelőzzük a stratégiákat egy részelemmel, tehát ez a probléma továbbra is fennmarad, de legalább azt a dolgot nem vetheti senki a szemünkre, hogy úgy kerül ez a törvény keresztültaposásra a parlamenten, hogy a leginkább érintettekkel ezt senki meg nem beszélte.
Az államtitkár úr is meg fogja azt tapasztalni majd a Tisza mentén, amit én megtapasztaltam többször, hogy felelőtlen ígéreteket tettek ottani tározók kapcsán bizonyos, főleg vízügyi szakmai körök, utána pedig folyamatosan rajtunk kérték számon, hogy miért nem az történik ott, amit annak idején valakik, mondjuk, évekkel ezelőtt megígértek. Ugyanis én megértem az ottani embereket, hogy ragaszkodnak a földjükhöz, és nagyon nem szerették volna igazából a kisajátítást sem, és nem is biztos, hogy indokolt az, hogy minden ilyen területen kisajátítás legyen. Mert nem törvényszerű az, hogy azok a tározók, lehet olyan is, mondjuk, ezeknél már biztos nem, mert hiszen itt már kerültek is víz alá, de lehetnek olyan tározóink, amik elélhetnek úgy 30-40 évig is, hogy nem lesz semmiféle vízelöntés abban a térségben. Lehet, hogy nem ez lesz igaz, de elképzelhető. Óriási viták voltak ott azokkal a termelőkkel, akik úgy kaptak a nyakukba korlátozást, hogy nem igazán tudták azt, hogy végül is utána mit is kapnak majd azért, vagy milyen ellentételezést kapnak. Tehát ezek nem voltak tisztázva, ebben a törvényjavaslatban pedig egyáltalán nincsenek tisztázva.
Az sincs többek között, hogy a saját felelősségre való termelésnél lesznek-e például előírások, egyéb korlátozások, tehát növényvédő szer, műtrágya, trágya, egyéb felhasználása okán, az állattartás okán, mert ezek nem derülnek ki. Vas megyében a legnagyobb probléma az volt, hogy egy igen komoly legeltetéses állattartási övezetet vitt el akkor a víz, épületekkel, mindennel, és a teljes az évi termést, és akkor szembesült vele mindenki, hogy még a kárenyhítési alapból sem kaphattak, mert ez nem belvíz volt, árvízre az nem számít. Tehát egy olyan iszonyatos helyzetet teremtett az akkori körülbelül 30-40 év után levonuló víz, amire nem volt érdemi kezelési megoldás, még úgy sem, hogy a forrást is megtaláltuk rá. Én ezt szeretném elkerülni máshol, hiszen ez tömeges lesz. Ez folyamatos bejegyzéssel majdnem minden nagyobb folyónk melletti övezetben meg fog történni. Nem tudom, most például annak okán, hogy a Marcal mentén valamennyi vörösiszap kiment, azok a területek például nagyvízi medernek lesznek-e nyilvánítva.
(21.30)
Ahol egyébként önmagában árvíz nem nagyon volt jellemző, de most egy olyan mennyiségű víz zúdult le, ami ugye, árvizet meghazudtoló, és sokkal nagyobb volumen volt. Ezekkel például mi lesz, mondjuk az én környezetemben, azokon a területeken majd mit lehet csinálni?
Tehát azért kérem a képviselő úrtól; a megoldás kulcsa a kezedben van, most így mondom. Ha ezt a törvényjavaslatot visszavonod, végigmegy egy normál egyeztetésen, és azt mondom, hogy két-három héten belül visszakerülhet, már úgy, hogy akkor mindenki látta, akkor valószínű, hogy nagyon komoly vitát lehet vele megelőzni. De így, ebben a formájában ez csak olyan szintű szakmai vitát és olyan ellenállást fog gerjeszteni, hogy még a jó célt is tönkreteheti. Ezt nagyon megfontolásra javasolnám.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
