JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, már csak egy-két percig kérem a türelmüket. Bányai képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy nincs vita afelől, hogy a cél, amit el szeretnénk érni, közös, abban én személy szerint is és az LMP képviselőcsoportja is támogatja a kormányt, hogy találjunk megoldást arra a nagyon súlyos hazai vízgazdálkodási helyzetre, amelynek egyik eleme a magas árvízi szintek, a belvízhelyzet, amit mindannyian ismerünk a terepről is, a sajtóból is, mindenhonnan.
A kérdés az, hogy azok az eszközök, amelyeket most bevetni készülünk ennek a helyzetnek az orvoslására vagy kezelésére, vajon jó eszközök-e, vagy a legjobb eszközök-e, nem lehetne-e jobb megoldásokat, átgondoltabb megoldásokat találni ezeknek a problémáknak az enyhítésére. Amiről mi beszélünk, az pusztán arról szól, értve, hogy ennek a javaslatnak a célja korlátozott, és pusztán az árvízi tározók, belvíztározók, szükségtározók kialakítását célozza, de pont azért, mert ez egy ilyen korlátozott célú törvényjavaslat, azt gondolom, a megfelelő logikai sorrend az lenne, hogy először a kereteket állapítsuk meg, és utána ebbe illeszkedve hozzuk meg azokat a részszabályozásokat, amelyek az egyes területek működését konkrétan szabályozzák.
Természetesen abban is egyetértünk, hogy minél hamarabb megoldást találunk ezekre a problémákra, annál jobb, és valóban minél hamarabb el kellene kezdeni cselekedni. Ugyanakkor, hogyha rossz irányba indulunk el, nem kellően átgondolt szabályozókat hozunk, ezeknek a kijavítása sokszor több időbe és energiába telhet, mint az, hogyha rászánunk még néhány hetet vagy egy-két hónapot arra, hogy egy valóban kellőképpen leegyeztetett javaslat jöjjön be.
Tehát én ezért szeretném, ha kellő megfontoltsággal viszonyulna a kormány és képviselőtársam is ehhez a nagyon nagy jelentőségű javaslathoz. Tehát itt tényleg nem egy marginális törvényről van szó, azt gondolom, Magyarország egyik legnagyobb XXI. századi problémája a vízgazdálkodás kérdése lesz, tehát ilyen súllyal kellene ezt a kérdést megközelíteni, és ezt várnánk el a kormánytól. Nagyon örültünk volna egyébként, hogyha a minisztérium javaslataként, kormányjavaslatként jön be egy ilyen súlyú törvénymódosítás és nem egyéni képviselői indítványként.
Végül csak egy dologra szeretnék még utalni. A képviselő úr a felszólalásában – korábban mi a bizottságban is már egy vitát lefolytattunk erről a javaslatról – visszatérően használta a “zöldszennyezés” kifejezést, utalt arra, hogy az ártereket meg kell tisztítani, hogy minél gyorsabban végigfuthasson rajtuk a víz. Én azt gondolom, azért ez nem ilyen egyszerű, és pont ez mutatja azt, lehet, hogy itt egy pillanatra érdemes lenne megállni, és átgondolni, hogy mi is a cél, mit szeretnénk elérni. Amikor vízgazdálkodási reformról beszélünk, akkor pont arról beszélünk, hogy az eddigi gyakorlathoz képest, amelyik a beérkező víztömeg lehető leggyorsabb levezetését célozta a szűk hullámtereken, ezzel szemben a víz visszatartása, szétterítése, tájban való megtartása, a tájhasználat kialakítása lenne a cél. Ha ezt meg tudjuk valósítani, és olyan víztározókat, ahol nemcsak a magasvízi csúcsok levágása a cél, hanem ott egy visszatérő vízhasználaton alapuló tájgazdálkodás alakul ki, akkor a jelenlegi nagyvízi medrek, árterek alkalmasak a mederben maradó vízmennyiség fokozatos és lassabb levezetésére, hisz nem az lesz a cél, hogy egy vagy két hét alatt, minél gyorsabban letoljuk a vizet a folyómedrekben.
Ugyanakkor ezekben az árterekben, az, amit a képviselő úr zöldszennyezésnek hív, Magyarország nagyon ritka természeti kincseinek a területét jelenti, ez az ártéri erdők területét jelenti, amely Magyarország területének igen jelentős részét borította a vízszabályozások előtt, és amiből alig néhány helyen maradt néhány elem, pont a képviselő úr körzetében, Baja, Gemenci erdő területe az egyik legnagyobb, a Szigetközben vannak még tönkremenőben lévő ilyen ártéri erdők, de ezekben a hullámterekben, a Duna, Tisza mentén és a kisebb folyók mentén is vannak még ilyen ártéri erdőfoltok, zöldszennyezésnek tekintő hullámtér-tisztítási akcióval épp ezeket az értékes természeti örökségeket tudnánk egy olyan felbuzdulásból megsemmisíteni, amely nem biztos, hogy beleillik abba a távlatos vízgazdálkodási reformba, amire véleményem szerint Magyarországon szükség volna.
Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.)
