Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Igyekeztem türelemmel kivárni a kétperces szőnyegbombázást és az összes, néha már-már technikai részletekben igen-igen elmerült gondolatsort. Az előző hozzászóló kedvéért szeretném megjegyezni, hogy bár egy hónapot talán semmilyen növényfajta nem vészel át könnyedén, de a halak igencsak szeretik ezt a mikroklímát. Elmondható tehát, hogy a tájgazdálkodásnak lennének olyan tartalékai és lehetőségei Magyarországon, amelyek jelen pillanatban nem éppen kihasználtak.
De beszéljünk egy kicsit arról, hogy miért került elénk ez az előterjesztés, és miért ilyen formában. Kisebbfajta kapkodás lelhető fel talán emögött, önök maguk mondták, hogy ez nem egy komplex vízgazdálkodási terv. Én erre azt tudom mondani, hogy pont ez az óriási nagy probléma, hiszen pontosan erre lenne szükségünk. Más előterjesztések, más törvényjavaslatok során tisztán látszik, hogy önök már 2009-ben, de legalábbis 2010 elején tökéletesen készen álltak arra, hogy bizonyos ügyeket bizonyos tematizálás mentén behozzanak a későbbiekben a tisztelt Ház elé. Tehát ha valóban ilyen fontosnak érzik ezt a területet, bizony évekkel ezelőtt kellett volna azt a koncepciót végiggondolni, aminek most egy szeletét teszik le az asztalra. Ez tehát, mint ahogy mondták, teljes körű és végleges megoldásnak semmiképp nem tekinthető.
De szögezzük le azt is, hogy itt nem egy nyolcéves ámokfutásról van pusztán és kizárólag szó, hanem évtizedes mulasztásról beszélhetünk. Egy példát kiragadva a sok közül: Miskolc ’98-as rendezési tervében már beépítésre szánt területként szerepelt a Sajó medrének egy része. Úgyhogy itt legalább évtizedes mulasztásról van szó. S nyilvánvalóan bebizonyosodott a későbbiekben, hogy ez a beépítés az árvizek pusztítását súlyosbította. Példának okáért a környékre telepített Auchan áruház igencsak hozzájárult Felsőzsolca elöntéséhez annak tekintetében, hogy mivel fel kellett emelni a terület egy részét az érdekében, ezért más területekre gyorsabban és más úton zúdult le a víz, mint ahogy azt természetes úton tette volna. Egyébként ez is jelzi azt, hogy a sietség igencsak indokolt lenne, hiszen most már nemcsak időszakos árvizekről és belvizekről beszélünk, hanem lényegében kilenc hónapja tartó folyamatábrát rajzolhatunk fel, ahol árvizet vált belvíz, és nem látjuk, hogy hol van ennek a folyamatnak a vége. Tehát az is látható, hogy itt olyan külső és belső változókra is tekintettel kell lenni, amelyek a korábbi évtizedekben nem voltak fellelhetők.
De hogy annál a szempontnál maradjak, ami a beépíthetőséget és az ártereket illeti: a Sajó medrébe már kereskedelmi negyedet is álmodtak az utóbbi években. Tehát látható, hogy olyan irányok indultak el, amelyeket mindenképpen kezelni, lefedni kéne. Ez az indítvány egyébként részben érinti ezeket. Nagyon fontos kijelentenünk, hogy lényegében támogatható az az irány, amerre elindultunk, de rettenetesen sürgős kiegészítésekkel. Ahhoz, hogy valóban egy komplex vízgazdálkodási tervről beszéljünk, amely érinti azokat a korábbi vívmányokat a fokgazdálkodástól kezdve az összes egyében keresztül, amit ismerünk, és amelyeket Andrásfalvy professzor révén itt a Házban is nagyon sokan megismerhettek, ahhoz bizony többet kellene letenni az asztalra, és megszüntetni azokat a lehetőségeket, amelyeknek köszönhetően idejutottunk, példának okáért, hogy korábban az érintett területeket nemes egyszerűséggel át lehetett minősíteni és ár alatt kijátszani olyan spekulánsok kezébe, akiknek adott esetben érdekükben állt tartani a területeket, majd felvenni azokat az összegeket, amelyek az elöntés után szerintük megillették őket. De olyan tragikomédiába illő helyzeteket is tapasztalhattunk, mint hogy egy ártérhez tartozó területrész eladása során a helyi cigánytelepet is értékesítették annak lakóival együtt, és ebből 2005-ben bizony igen nagy polémia és botrány kerekedett. Ebből is látszik, hogy az egész terület lényegében szabályozatlan.
Államtitkári szinten szerencsésen közölték azt is, hogy kezdeményezik a miskolci nagyvízi mederben épült áruházak lebontását. Szeretnénk megkérdezni ezúton is, hogy mikor várható az itt található áruházak eldózerolása. Reméljük, hogy a közeljövőben sor kerül erre, bizonyítandó, hogy semmiféle multinacionális tőkeérdek nem helyezhető az emberek egészséges környezethez való jogának elébe, mint ahogy az történt az utóbbi években. A nyilatkozat úgy folytatódott, hogy amennyiben ez mégsem sikerül, akkor a tárca olyan intézkedéseket hoz, amelyek értelmében a jövőben megakadályozzák a hasonló törvénysértő építkezéseket. Nagyon fontos lenne ezeket megakadályozni, hiszen tavaly is még derékig érő víz állt az utakon, amikor újabb építési engedélyeket adtak ki a Sajó árterére. Országos szinten kellene ezt úgy szabályozni, hogy a továbbvezető lépések is látszódjanak, példának okáért az, hogy ha az állam kezébe és kezelésébe kerül egy bizonyos földterület, akkor mit fog ezzel kezdeni az állam.
Elhangzott itt hivatkozásként, hogy a Széchenyi-terv révén vagy akár EU-s források érintésével itt aztán komoly munkálatok kezdődhetnek. Erre mi semmiféle garanciát nem láthatunk, már csak azért sem, mert a Széchenyi-terv állítólagos és idevonatkozó konkrétumait nemes egyszerűséggel nem osztották meg velünk. E tekintetben nem tudok bizakodó lenni, mert a számok, a hatástanulmányok egész egyszerűen nem állnak rendelkezésre, mint ahogy az sem látható, hogy merre indulunk el akár a közmunkaprogramok tekintetében. Szívet melengető volt hallani, hogy az elképzelések között ez egyáltalán megfordult a fejekben, hiszen állítom, és nagyon sokan állítjuk, hogy Magyarország kitörési pontjainak egyike - s talán a legfontosabb - a közmunkaprogramok által újjáépített mezőgazdasági infrastruktúra, és ezáltal az árvízvédelem új útjai, nyilvánvalóan a Varga Géza képviselőtársam által nagyon sokszor emlegetett lokalizációs modellel kiegészítve, amely egyértelműen a jövő útja a Kárpát-medencében is. Amúgy sem lenne szabad, hogy a közmunka szitokszó legyen. A nagy és istenített New Deal is lényegében egy kiterjesztett közmunkaprogram volt, de nyugat-európai országokban, fővárosokban az sem ritka dolog, hogy orvosok és közgazdászok dolgoznak közmunkaprogramban. Tehát országos szintű kiterjesztett mezőgazdasági, vidékfejlesztési, tájgazdálkodási és árvízvédelmi programok is létesülhetnének hasonló szinten, de nem úgy, ahogy azt önök elkezdték. Retorikailag a közmunkaprogramok folytatása, kiterjesztése mellé álltak, aztán ezek költségvetési forrásait részben megnyirbálták, hivatkozván, hogy egy tartalékalapból ezek kiegészíthetők, ami persze nem történt meg. A későbbiekben pedig - csak hogy a mai nap még egyszer elhangozzék ez a példa - meghúztak olyan vonalakat, amelyek értelmében például a Jobbik fővárosának nevezett Tiszavasváriban az eddigi hatszáz közmunkással szemben most már csak maximum 49 alkalmazható, de ez a 49 ember lényegében a polgármesteri hivatal körüli teendők ellátására sem elég, nemhogy arra, hogy bármilyen komolyan munkálatokra lehessen fogni őket. Arról nem is beszélve, hogy mi lenne, ha kiterjesztenénk ezt a rendszert egy olyan irányba, hogy adott esetben segélyeket csak úgy lehessen felvenni, hogy az illető közmunkaprogramokban részt vesz, legalább egy mérhető szinten. Nem feltétlenül évi harminc napra gondolunk, hanem egy mérhető, kiterjesztettebb szintre.
Ezen a ponton lenne érdemes végiggondolni az önkéntesség szerepét is. Nem azért mondom ezt, mert az önkéntesség éve van, és az Európai Unióban ez egy igencsak szokásban lévő valami, de államtitkár úr is említette, hogy a lakosság 0,1 százalékát kellene bevonni árvízvédelmi munkálatokba. Ez így van, s talán még egy kicsit pesszimista szám is volt ez a szükségletekhez képest. Magyarországon ennek a kultúrája még nem lelhető fel. Nem ennek az előterjesztésnek a feladata ezt elmélyíteni, de legalább nyomokban lehetne utalni arra azért, hogy ebből legyen is valami, hiszen az a tűzoltásszerű folyamatábra, amit az utóbbi húsz, vagy már mondhatom, huszonegy évben felrajzoltak, lényegében nem vezetett sehová. Teljesen egyértelmű, hogy a régi magyarok idejében lehetett mit kezdeni az ártérrel, nem véletlen, hogy a kertészeti központok is ezeken a területeken létesültek, ma pedig, úgy látszik, most már kilenc hónapja folyamatosan, ahogy árvizek-belvizek váltják egymást, mintha igazából nem tudnának mit kezdeni ezzel a területtel. Röpködnek a milliók, a milliárdok, tűzoltásszerű hintőporszórás a sebre szindrómák lelhetők fel. Mintha az önök fejében sem kristályosodott volna még ki az a végső koncepció, amely alapján egy teljes, komplex vízgazdálkodási tervről és vidékfejlesztési, tájgazdálkodási tervezetről lehetne beszélni. Ez azért elkeserítő, mert amikor sejthető volt az önök kormányra kerülése, nagyon sok esetben már elkezdték kidolgozni azokat a koncepciókat, tervezeteket, amelyeket a későbbiekben behoztak a Ház elé. Kissé elkeserítő, hogy ez a terület mintha kimaradt volna ebből a szórásból, és ennek felelőse, ennek a hozzárendelt céljai és eszközei tulajdonképpen a mai napig nem láthatók. Szerény javaslatunk szerint mindenképpen a közmunkaprogramok kiterjesztése irányába lenne érdemes elindulni, természetesen ennek a megfelelő költségvetési vonzataival kiegészítve. Az előző költségvetés nem ebbe az irányba mutatott. S tegyük hozzá, meg kéne találni azt az utat, amelynek értelmében ember és természet megint természetes összhangban képes létezni, hiszen látható, hogy ez Magyarországon nem négy, nem nyolc és nem tizenkét éve bukott meg. Nagyon remélem, hogy ezen a téren előrelépést tudnak felmutatni. (Taps a Jobbik soraiban.)
(22.50)
