DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt említette felszólalása végén az általam igen tisztelt Balczó képviselő úr, hogy a kormánynak kéne kárpótolni az ötvenes évek katonai munkaszolgálatra bevonultatott, ma már valóban idős és gyakran nagyon beteg elszenvedőit. Szeretném pontosítani, mielőtt valami tévedés rögzülne: ez nem a kormány hatásköre, hanem az Országgyűlésé. A politikai kárpótlásról törvény rendelkezett, mégpedig az 1990-es évek legelején, adott esetben 1992-ben, amikor emlékeim szerint még sem ön nem volt, sem én nem voltam országgyűlési képviselő, így nyilvánvalóan nem viselünk felelősséget személyesen az akkori döntésért. Végtelenül megtisztel, hogy egy tizenkét évvel ezelőtt írott válaszlevelemre hivatkozik. Helyesen idézte, valóban utaltam arra, hogy az Országgyűlés milyen tartalmú törvényt alkotott 1992-ben, amely szavazásban akkor még sem ön nem vett részt, sem én.
Ugyanakkor szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra a félrevezető kijelentésére, hogy kizárólag a második világháborús üldöztetések sértettjeit és áldozatait kárpótolta volna a Magyar Országgyűlés. Ez nem igaz. Itt ül velem szemben a Fidesz padsoraiban Wittner Mária szeretve tisztelt képviselőtársunk, ő is és a többi ’56-os tevékenysége kapcsán elítélt személy természetesen életjáradékban, illetve kárpótlásijegy-támogatásban és -juttatásban részesült. Ugyanígy a recski munkatáborban és más hasonló helyeken szabadságkorlátozást elszenvedett vagy éppenséggel az életével kivégzés folytán fizetett forradalmár, az antikommunista ellenállás részvevője ugyanígy kárpótlásban részesült. Tehát az az egyensúlytalanság, amely az ön felszólalásának a politikai lényegét jelentette, egyáltalán nem áll fenn, épp ellenkezőleg, az Országgyűlés mind a két diktatúra áldozatait kárpótolni kívánta 1992-es döntéseivel.
Arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy az az Orbán-kormány, amelynek igazságügyi államtitkárát - amely szerénységemmel azonos - ideidézni volt kedves, döntött arról, hogy február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánítja (Novák Előd: Ez a kisgazdáknak volt köszönhető.), és ilyen értelemben nemcsak anyagi… Képviselőtársaim közbekiabálnak, hogy ez a kisgazdáknak volt köszönhető. Szerintem a Kisgazdapárt önmagában sem a kormány, sem az Országgyűlés akkori döntéseit nem lett volna képes a Fidesz-KDNP és az akkori Magyar Demokrata Fórum nélkül kieszközölni. Együtt döntöttünk így. Máig emlékezetes az a beszéd, amelyet e törvény vitájában Wittner Mária képviselőtársunk tartott. Ajánlom szíves figyelmükbe, én ezt a magam részére azóta is irányadónak tartom.
Mindezeket figyelembe véve, tisztelt képviselő úr, semmilyen korlátozás nem áll fenn a tekintetben, hogy ön mint országgyűlési képviselő törvényt kezdeményezzen, és a politikai kárpótlás kérdését terjessze ki az ön által indokoltnak tekintett mértékben. A kommunizmusnak természetesen nagyon sok áldozata volt, nem nagyon ül ebben a teremben - egy-két jól körülhatárolható csoportot kivéve - olyan személy, aki személyében vagy családjában ne lett volna kitéve ezeknek az üldöztetéseknek és korlátozásoknak.
(13.30)
Azonban a kárpótlásnak pontosan az a lényege, amint arra az Alkotmánybíróság is többször utalt, hogy ez egy ex gratia juttatás. Valahol meg kell húzni a határt, és a mindenkori Országgyűlés hatásköre az, hogy meghatározza, milyen sérelemért, milyen személyi körnek, milyen összeget akar, illetve tud - a nemzetgazdaság teherbíró képességének tükrében - az adott pillanatban biztosítani.
Kérem a fentiek szíves tudomásulvételét, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
