MANNINGER JENŐ
MANNINGER JENŐ
MANNINGER JENŐ, a vizsgálóbizottság elnöke: Köszönöm szépen. Tekintettel a késői órára és arra, hogy a bizottsági ülések több óráig tartottak, és ott ezeket a kérdéseket részletesen megbeszéltük, én ismételten viszonylag rövid leszek. Természetesen órákat lehetne erről beszélni, és akkor képviselőtársaim haza is mehetnének, és reggel 8-kor egy másik napirenddel folytathatnánk. De hadd reagáljak röviden.
Egyrészt sokat lehetne beszélni, a táblázatokat összevetni, és hogy ez hogyan alakult. Göndör képviselőtársamnak egyet tudok mondani: ha ő azt mondja, hogy a bevételhez viszonyított közvetlen költségek aránya csökkent, ez egy sarkalatos kérdés, amiben nem ért egyet a MÁV-val a bizottság. Nem akarom újra elemezni, de annyit tudok erre röviden mondani, hogy érdemes megnézni, hogy a MÁV-csoport kialakításával egymásnak is számláznak a cégek, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy a bevétel növekedett. Tehát hogy ebből mennyi a fiktív bevételnövekedés és mennyi a valós, azt érdemes elemezni.
A bizottságnak tényleg nem lehetett mindent megvizsgálnia. A közlekedési stratégia megalkotása nem volt feladata a bizottságnak, annál is inkább, mert egyébként van ilyen, az egységes közlekedési stratégiával rendelkezik Magyarország, hiszen ezt a közúti operatív programhoz el kellett fogadni, az Unió elfogadta. Szerintem a kormányzatnak is van közlekedési stratégiája, ezért nem akarok erről beszélni. Azt gondolom, hogy szerintem lényegében egyetértünk azzal, amit akár LMP-s alelnök képviselőtársam is elmondott, a Széll Kálmán-tervben erre készültek is olyan tervezetek, amelyeket majd nyilván joggal kérnek számon, ha majd megvalósul, akkor elégedetten nyugtázhatják, hogy nagy lépést tettünk ebe az irányba, hogy valóban, a vasút versenyképesebb legyen.
Jó vasúti társaságot tudnék mondani Józsa képviselőtársamnak, ha ilyen szépen megszólított, de rövid leszek. Tehát azért ott is felmerül, hogy mennyi pénzt és hogyan töltenek bele. De ha mondjuk, Németországba elmegy, ott egy mintaszerű vasúti társaságot fog látni, mégis az árufuvarozás visszaesett abban is, sőt azt hiszem, nálunk még magasabb is az árufuvarozási szint. Tehát rendkívül összetettek ezek a kérdések.
Azt el szeretném mondani még itt, hogy amikor azt mondtam, hogy az utazási igényekhez kellene igazítani a szolgáltatást, úgy gondolom, Józsa képviselő úr arra próbált célozni, hogy a mellékvonalak kérdésében hogyan foglaltunk állást. Nem ennek a revideálása történt meg, hanem úgy általában azt lehet mondani, hogy az egész vasút-üzemeltetésre ez jellemző, hogy pontosan hozzá kéne igazítani az igényekhez a vonalakon lévő forgalmat, a kocsik számát és így tovább. Tehát ez bizony várat magára. Tettünk is megállapításokat, hogy ezt hogyan lehetne meglépni; megrendelői helyzetbe kéne hozni például a MÁV-on belül azokat, akik ezeket a szolgáltatásokat megrendelik.
(2.20)
Akkor itt mondanék egy érdekes dolgot, hogy a legrosszabb kormánynak is vannak jó intézkedései, tehát például még az előző kormányzatnak is volt jó intézkedése, amikor az ütemes menetrendet próbálta bevezetni, aztán sajnos el is halt, mert pontosan nem tudták a megrendelői oldalról megfelelően megerősíteni a megrendelői oldalt.
Egyetlenegy gondolattal fejezném be, hogy nagyon sok mindenre nem tudott válaszolni a bizottság, de nem is nagyon volt feladata, hiszen, mint mondtam, az Országgyűlés által megszavazott határozati javaslatok megszabták azt a keretet, amiben dolgozhatott. De én azt gondolom, hogy nagyon fontos feladat volt mégis, biztos vagyok benne, hogy nagyon fontos feladat volt, hogy rendet tegyünk bizonyos dolgokban. Úgy, ahogy a Fidesz-kormány intézkedései kapcsán is megtapasztalhatták, hogy az álpiaci megoldásokat, azokat a megoldásokat, amikor a közműcégek privatizációjáról van szó, és mégsem lehet beszélni itt valós privatizációról, mert nincs piaci helyzet, hanem monopolhelyzet van például, és egészen máshogy kéne megoldani a szituációkat, ehhez hasonlatos volt a vasút helyzete is. Tehát jöttek a szocialisták, az SZDSZ-esek, és azt mondták, hogy ők értenek a legjobban a piachoz, és ezért piacosítani kell a MÁV szolgáltatását. Ebből adódott minden probléma.
Én azt gondolom, hogy ezt nagyon jól lehetett végigkísérni ez alatt a nyolc év alatt, és a bizottsági vizsgálatokból egyértelműen kiderült, hogy ezek az álpiaci megoldások valójában bizonyos érdekeket szolgáltak, és nem tették versenyképesebbé, hatékonyabbá a vasúti társaságot, azzal, hogy persze nem kell azt mondani, hogy bizonyos piaci elemeknek helyük van, és maga az egész cég működtetésénél nagyon fontos az, hogy olyan menedzsment legyen, amelyik ismeri a piac működését is. Én azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezt tisztázzuk, és akkor nem fordulhat olyan elő, mint a MÁV-Cargo eladása, nem fordulhatnak elő olyanok, hogy kiszerveznek bizonyos tevékenységeket, és drágább lesz a szolgáltatás.
Gyakorlatilag ez is a rend irányába tartó intézkedésnek tekinthető, és azt gondolom, ezt egyszer és mindenkorra fontos volt elmondani, hisz ezt az irányt meg kellett állítani, és 2010-től ilyen szempontból új időszámítás következhet be.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
