BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Hadd kezdjem két félig-meddig formai kérdéssel. Ha május 24-én sikerült aláírni ezt a szerződést, talán jobb lett volna, ha június 10-e előtt sikerül benyújtani, mert akkor ebben az esetben nem a mai napon kerül sor a bizottsági ülésre is és azt követően a plenáris ülésen való megtárgyalásra.
A másik az, hogy miniszter úr nagyon világosan és korrektül mondta, itt nem arról van szó az indoklásban, hogy a kormány a fontosság miatt indokoltnak tekinti az Országgyűlés tájékoztatását. A döntést az Országgyűlés fogja meghozni, ahogy a miniszter úr említette, a szerződés feltételében is szerepel ennek a határozatnak az elfogadása, amit most tárgyalunk.
Szeretnék két állítást tenni, és úgy kíváncsi lennék, hogy melyikre mondják, hogy igaz a kettő közül, vagy melyikre nem.
(22.40)
Az első állítás: a MOL a magyar nemzeti olajtársaság. A második állítás: az ÖMV az osztrák nemzeti olajtársaság.
A két állítással hogy állunk? Mind a kettő igaz? Egyik sem? Vagy csak az egyik? Nagyon sokat használtuk, a médiában hallottam: a MOL a magyar nemzeti olajtársaság. Ha átmegyünk Erdélybe, igen, jó volt látni a megszokott MOL-kutat meg a piros-fehér-zöldet. De milyen a tulajdonosi összetétel? 82 százaléknyi külföldi tulajdon van jelenleg a MOL Részvénytársaságban. Közösségi, állami tulajdon, az MNV Invest Zrt.-nek van 1,2 százaléka, sőt a további magyar tulajdonnál... - őszintén szólva tovább nem számoltam, hogy az OTP Bank Nyrt.-ben mennyi a külföldi tulajdon.
Tehát azért így ez az állítás büszkén, hogy a MOL volt eddig a magyar nemzeti olajtársaság, messze nem úgy igaz, mint az ÖMV-re, ahol nemhogy osztrák tulajdon, hanem osztrák állami tulajdon meghatározó részben közvetlenül, részben bizonyos arab országokon keresztül - de ez már részletkérdés -, tehát szögezzük le, hogy eddig mi ezt igazából így nem mondhattuk el.
De miért alakult ki ez a helyzet? Nyilván a ’90-es évekre mehetünk vissza, amikor a rendszerváltás után a liberalizáció, a privatizáció, a dereguláció háromszöge - pünkösd után nem akarok profánabb, de találó kifejezést használni - volt dogmatikus szinten a meghatározó. Így került sor ’95-ben az energetikai szektor privatizációjára azzal a felkiáltással, hogy az állam rossz gazda.
Nem az volt, hogy a szocialista állam sok területen rossz gazdának bizonyult, hanem az egészet dobra kell verni, mert az állam rossz gazda, és mit ad isten, jött az Électricité de France, az EDF, akkor száz százalék állami tulajdonnal, aztán megvette az Észak-Dunántúli Áramszolgáltatót, mert olyan rossz gazda, hogy még külföldön is terjeszkedik. Tehát hibás, dogmatikus döntések eredményezték a stratégiai nemzeti vagyon kiárusítását.
Józsa képviselő úrnak igaza van abban, hogy egy kormány csak akkor adhatta el az állami vagyont, ami nevesítve volt - állami stratégiai vagyon milyen százalékban -, ha azt az Országgyűlés fölszabadította, és valóban annak idején MIÉP-es képviselőként tiltakoztunk az ellen, hogy a Fidesz-kisgazda-MDF-többség a lehetséges 25 százalékról nullára csökkentette a MOL-ban az állami részesedést, de azért azt tegyük hozzá, hogy jött egy miniszterváltás, és Varga Mihály pénzügyminiszter jelentette ki - gazdaságiminiszter-váltás is volt -, hogy az államnak nemcsak szabályozó szerepe kell hogy legyen, hanem tulajdonosi részvétellel is a stratégiai szektorban részt kell venni. Nem adta el, így végül ez az eladás, akárhogy nézzük, mégiscsak az MSZP-SZDSZ-kormány alatt született meg. A Jobbik mindenkori programjában szerepel a nemzeti stratégiai vagyon minél hamarabbi visszaszerzése, tehát természetes, hogy ezt a javaslatot támogatni fogjuk.
Egyébként a magyar-orosz kapcsolatok fontosságáról miniszter úr említette, hogy ennek a helyretétele, konszolidálása is ehhez hozzátartozik, és amikor az ember a sajtóban olvassa, hogy vajon ehhez, hogy ez ilyen sikeresen megoldódott, kellett-e valami háttér-megállapodás, nyilván a válasz az, hogy nem. Ugyanakkor azt mondom, hogy ha úgy alakulna, hogy Paks bővítése során adott esetben orosz befektető jön, figyelembe véve Paks eredeti orosz konstrukcióját, nem hiszem, hogy ez ennyire adott esetben negatív lenne.
És hallunk az MVM lehetséges szerepéről is. Sajnálom, hogy a múltkor egy energetikai javaslat ilyen utolsó pillanatban zárómódosítóként jött be, mert szinte áttekinteni sem lehetett. Mintha az rajzolódna ki, hogy a Fidesz-kormány most akarná megvalósítani a ’98-as program 8. pontját a nemzeti energetikai társaság létrehozására. Amennyiben az MVM-nek valahogy ebben a részvénytulajdonlásban szerep jut és megerősödik, a Jobbik ezt helyesnek tartja, mert valóban ez egy stratégiai fontosságú ügy, és hogy egy ilyen erős cég létrejöjjön állami tulajdonlással, helyesnek tartjuk.
Néhány szót arról, hogy az oroszokkal hogy állunk meg az orosz kapcsolattal. Kettősség, hogy nyilván nem szerettük volna, ha a MOL-ban ilyen mértékű közvetlen részesedése van az orosz társaságnak, ugyanakkor ha sikerült úgy megoldani, hogy ezek szerint a kapcsolat kiegyensúlyozott lesz, nagyon fontos, mert azért vegyük tudomásul, hogy kell diverzifikáció forrásban, útvonalban, de Európában az a realitás, hogy az orosz energetikai háttérforrásról nem lehet lemondani.
Az Európai Parlamentben 10 hónapot működtem, és egyedüli magyarként sikerült bejutnom a legfontosabb, az energetikai bizottságba. Sikerült póttagként bejutnom, mert mindenki az orosz-európai parlamenti delegációba akart bejutni, és jellemző módon az energetikai bizottság elnöke német volt, német maradt, az orosz-EU-kapcsolatok elnöke német volt, az energetikai biztos német volt, tehát nem holmi egyéb furcsa ideológiai alapon, de nagyon tisztában vannak azzal, hogy ez a kapcsolat stratégiai fontosságú, és ezt nekünk is figyelembe kell venni.
Hadd tegyem hozzá, talán nem annyira oldalág, hogy itt van ez a Nabucco-projekt, ami persze megint egy újabb lehetőség, ha megvalósul, csak azért vegyük azt figyelembe, hogy azok az Üzbegisztán, Türkmenisztán környéki volt szovjet szocialista köztársaságok gázlelőhelyei mennyiben lesznek függetlenek, és mennyiben vásárolja föl Oroszország. A Nabuccóra Putyin elnök a következőt mondta annak idején: mindenki annyi rozsdás vascsövet fektet be a földbe, amennyit akar, csak tudjon bele gázt tölteni. Tehát nem lemondani akarok erről a nehezen alakuló Nabucco-vezetékről, de tudomásul kell venni - még egyszer -, hogy ez az európai realitás, hogy az orosz energetikai forrásokról lemondani nem lehet, és azt is jól tudjuk, hogy az üzletben nemcsak magántársaságok között, hanem országok között is a jó kapcsolatra szükség van.
Hadd mondjam el, hogy örülök, hogy sikerül ezt helyrehozni, mert bizony Orbán Viktor ellenzéki pártvezérként, mielőtt Amerikába kiutazott - ott voltam - október 23-án mondott egy beszédet, ami arról szólt, hogy minden rossz keletről érkezett ebbe az országba; bizony, ezt mondta.
Utána, amikor kialakult az a grúz-oszét konfliktus, az Európai Parlament által felkért bizottság is megállapította, hogy egyértelműen Grúziát terheli a felelősség a konfliktus kialakulásáért, bizony Orbán Viktor rendkívül erőteljesen állt arra az oldalra, ’56-ot hozva föl példának, hogy szegény Grúziával mi történt, ami odáig fajult, hogy diplomáciában szokatlan módon kellett az orosz nagykövetnek ebben élesen megnyilatkozni.
Ezek után igen örülök annak, hogy Oroszország irányába ez az üzlet is azt jelzi, hogy valamilyen módon sikerült a kapcsolatokat valahogy konszolidálni, mert nemcsak az energetikai területen, hanem adott esetben a magyar élelmiszeripar számára megnyíló piacok miatt is ez a kapcsolat rendkívül fontos. Nyilván itt most nem az MSZP-vel kell hogy vitázzunk, hanem a saját magunk véleményét mondani erről és támogatni, de valahogy mégis egy kicsit úgy érzem, mintha savanyú szőlő lenne, hogy elfogadjuk, hogy a cél jó, de hogy a csudába sikerült megvalósítani. Miért 40 százalékkal drágábban vesszük, mint ahogy a Szurgutnyeftyegaz vette. Nyilvánvalóan az eladó most azon az áron adja, nem azon, amin valamikor megvette. Az, hogy ennyit emelkedett, ez pont azt jelzi, hogy egy profitábilis cégről van szó, amely esetében nyilvánvalóan a stratégiai fontosságú jelenléten túl a magyar állam természetesen nyereséghez is juthat. Én tehát úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben egy kettősséget érzek, hogy tulajdonképpen a cél jó, de mégsem támogatjuk, mert nem egészen vagyunk tisztában azzal, hogy hogyan is tudták végül is ezt tető alá hozni.
Úgyhogy a Jobbik részéről azt tudom mondani, hogy természetesen ezt az energetikai szektorban, stratégiai ágazatban történő állami tulajdonszerzést támogatjuk.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
