DR. FELLEGI TAMÁS
DR. FELLEGI TAMÁS
DR. FELLEGI TAMÁS nemzeti fejlesztési miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány dologra reagálnék csak. Azokkal a nyilvánvaló nézetkülönbségeket mutató dolgokkal, amikről én azt gondolom, hogy megválaszoltam, önök azt gondolják, hogy nem válaszoltam meg, most nem rabolnám az időt, nem térek ki újból azokra a kérdésekre. Például időzítés, miért pont most, miért vettük meg, ezzel nem foglalkoznék. Megjegyzem azonban azt, hogy ennyire vehető komolyan az LMP véleménye, hogy Scheiring Gábor képviselő úr föltett három kérdéscsokrot, majd csomagolt és hazament. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így szokott.) Ez egy nagyon bravúros megoldás, gratulálok a képviselő úrnak, hogy nagyszerűen lehet válaszolni az ő kérdésére. Majd ha legközelebb találkozom vele, akkor válaszolok a kérdésére.
Hadd térjek át képviselő asszony felvetéseire. Az az érzésem, hogy árnyékbokszolást csinálok vagy csinálunk. Mindenki külön valahol, valamelyik sarokban árnyékbokszol. Teljesen egymás mellett elbeszélünk. Szeretném még egyszer teljes felelősségem tudatában nyilvánosan, sajtónyilvánosan, képviselőházi nyilvánosan elmondani: nincs jutalék, a minisztérium vett részt a tárgyalásokban.
A titoktartás egy teljesen sztenderd, nemzetközileg sztenderd adásvételi szerződésben foglalt megfogalmazás volt. Ennek alapjában, hogy ez ilyen formában került be, több oka volt. Az egyik, hogy ez megfelel a nemzetközi gyakorlatnak. Tehát bárki, aki már ilyet aláírt, felteszem, hogy Veres képviselő úr egykori miniszteri pozíciójában mint állami vagyonért felelős ember írt alá szerződéseket, vagy látott ilyet legalább, ha már elkerülte az aláírást, látott ilyet közelről.
Szeretném jelezni, hogy a MOL tőzsdén jegyzett vállalat. Tehát addig a pontig, amíg a kormánydöntés nem volt meg - ez nagyon fontos, tehát ez volt a legfontosabb szempont -, a saját érdekünkben mindenféle, részvényekkel való manipulációs lehetőséget ki kellett zárni, tehát teljesen titokban tudtuk tartani a folyamatot egészen addig a pontig, míg a kormánydöntés nem volt meg. Ez nagyon fontos volt. Bennfentes kereskedelem elkerülése, a MOL-részvények összezuhantatása, bármi, tehát bármilyen pozitív-negatív manipuláció elkerülése fontos volt. Egyébként pedig normális körülmények között a nemzetközi üzleti gyakorlatban ez a szokás, hogy ezt titoktartással védik, még magukat a tárgyalásokat is titoktartás védte. Ez teljesen normális dolog.
Azt gondolom - lehet, hogy ez arrogánsan fog hangzani -, hogy szerintem a szerződés elég információt ad magáról a folyamatról is. Nincs szükség több információra. Tehát ha egyszer nincs jutalék, nincs közvetítő… - nem tudom, milyen kérdés volt. A nyelvi verzióba be lehet tekinteni, ugyanolyan nyilvános, mint a magyar. Természetesen képviselő asszony betekintést nyerhet akár az orosz verzióba, ha azt a nyelvet bírja, akár az angol verzióba, ha azt bírja. (Dr. Vadai Ágnes: Mind a kettőt.) Semmi akadálya nincs a dolognak.
Tehát szeretném még egyszer tényleg újból megerősíteni, hogy az adásvételi szerződésben foglalt kitételek jutalékra, költségekre, banki költségekre, tranzakciós költségekre a teljesen sztenderd, szokásos eljárást követik. Nem volt közvetítő, én magam tárgyaltam, a minisztériumi apparátus tárgyalt, és egy ügyvédi iroda bevonásával végeztük a végső szövegezést természetesen, hiszen egy 2 milliárd eurónyi tranzakciót… Lehet ezen mosolyogni és bólogatni, hogy na, most megfogtuk a kormányt. Bizony egy 2 milliárd eurónyi tranzakció esetében egy nemzetközileg jártas ügyvédi irodára szükség van. Óriási felelőtlenség lett volna, hogyha úgy megyünk bele egy adásvételi szerződésbe, hogy ennek nincs meg a megfelelő jogi háttere, fedezete, olyan, ami teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar közigazgatásban nem feltétlenül kell hogy meglegyen.
Nem hirtelen felindulásból vettük meg. Ez elhangzott Scheiring képviselő úr szájából, hogy most hirtelen miért határozott így az állam. Nem, ezt elmondtam, elmondtuk sokszor, hogy kezdettől fogva kormányváltás után, amikor terítékre kerültek az orosz-magyar kapcsolatok, ez az egyik első pont volt, amit fölvetettünk. Elindultunk ezen az úton, nem tértünk le erről az útról, és sikerült megvásárolni a részvényeket.
Nem vállaltunk semmi mást. Belátom, hogy a Le Monde ezt írta, olvastam én magam is. Az a helyzet, hogy a Le Monde nem azt írta, hogy van ilyen. Azt írta, és ezt ön is beidézte, hogy budapesti üzleti körökre hivatkozva. Tehát ott tartunk, hogy valójában ugyanazokról a hírforrásokról van szó, csak hol a New York Timesban jelenik meg, hol a Le Monde-ban, hol pedig az index.hu-n jelenik meg ugyanannak a hírforrásnak az információja arról, hogy valami sundám-bundám van a dolog mögött, mert másként az oroszok nem adhatták el. Már miért ne adhatták volna el? Az a helyzet, hogy azt elfelejtették felidézni, hogy az oroszok miért nem tudtak bejönni a MOL-ba, miért nem került regisztrálásra a Szurgutnyeftyegaz. Azért, mert tisztázatlan tulajdonosi háttere miatt nem felelt meg a magyar jogi előírásoknak. Ez egy olyan dolog, amit egyébként elméletileg bármikor megváltoztathattak volna, és eladhatták volna bárkinek, akár Oroszországon belül olyan partnernek, akinek látható, felismerhető tulajdonosi háttere van.
Azt is fontosnak tartom, és azzal se tudok mit kezdeni, ez is az árnyékbokszolás kategóriája, amit szintén talán Scheiring képviselő úr mondott, elkezdte fölsorolni, hogy mi minden vonatkozásban állunk kapcsolatban az oroszokkal.
(0.40)
Hát persze! Hát ennek hosszú, több évtizedes háttere van, története van. Nagy ország, folyamatos kapcsolatban vagyunk. Azért, mert ennyi szállal kötődünk az orosz gazdasághoz, nem jelenti azt, hogy csomag van, nem jelenti azt, hogy ennek valamilyen csúnya, akármilyen titkos záradékos háttere van. Azt mondta, hogy választ szeretne kapni, miért homályos a magyar-orosz gazdasági kapcsolatrendszer. Ez miért homályosabb, mint a magyar-francia vagy a magyar-amerikai, vagy a magyar-olasz? Tudnak több intim részletet a magyar-francia gazdasági kapcsolatról, mint a magyar-orosz gazdasági kapcsolatról? Ebben a MOL-tranzakció összefüggésben ez miért kérdés egyáltalán? Hogy ezer szállal kapcsolódunk az orosz gazdasághoz? Ez így van. Azok a nagy projektek, azok a nagy gazdasági összekapcsolódások, amikről képviselő úr beszélt, valós történetek. Van, ami 40 évre megy vissza, van, ami még régebbre, van, amelyik 10 évre. Azt gondolom, hogy ez egy teljesen normális része az életünknek, reméljük, hogy még sok olyan lesz, amivel kapcsolódunk az orosz gazdasághoz is, a kínaihoz is, az indiaihoz is meg a franciához is. Nyilvánvalóan a megfelelő hangsúlyokkal a gazdaságpolitikában.
Szerintem a szerződés teljesen egyértelmű, teljesen nyilvános, teljesen világos. Nem arról szól, hogy egy olyan együttműködési megállapodást kötött a magyar állam és a Szurgutnyeftyegaz, aminek önmagában ennek a dolognak jövője van. Ennek vége. Valamit eladtak, valamit veszünk. Ha kifizetjük, odaadják. Ők szavatosságot vállaltak arra, hogy az ilyen-amolyan tehermentes, ilyen-olyan-amolyan, mi meg arra vállaltunk kötelezettséget, hogy kifizetjük. Tehát nem egy bonyolult dolog, nincs szindikátusi szerződés mögötte, nem arról szól, hogy ja, és majd egyébként a MOL-ban együtt fogunk működni. Ez egy teljesen egyértelmű, tiszta, pofonegyszerű üzleti megoldás, aminek a szerződéses megfelelőjét tartják a kezükben. Jelen pillanatban magyar nyelven, belátom, és azt is belátom, hogy ebben benne van, hogy bizony a magyar mellett az orosz és az angol is hivatalosnak tekinthető. De hát ez már csak ilyen, meg lehet nézni.
Tehát összefoglalóan azt gondolom, hogy valójában az az igazi kérdés, amit Veres képviselő úr mondott a költségvetési kérdés kapcsán, hogy ami vitás kérdés volt, az vitás kérdésként fennmarad. Ez szemmel láthatóan így van. Az a kérdés, hogy önmagában ezt a tényt önök a saját fejükben a tranzakcióval szembefordítják vagy sem. Ha igen, akkor azt fogják mondani, hogy hú, ezt a tranzakciót nem lehet támogatni, mert tisztázatlan, bizonytalan, nem egyértelmű, nem látható. Én meg azt gondolom, hogy ez teljesen egyértelmű, teljesen világos, nagyon szimpla adásvételi szerződés, aminek a tétje nem szimpla, a hatásai nem szimplák, de maga a tranzakció nem egy rendkívüli, bonyolult dolog.
És még egyszer visszatérve arra, amit Veres úr mondott, azt nagyon fontos kérdésnek tekintem. Bocsánat, kettőre is hadd reagáljak. Az egyik, hogy 22 400 forintos árfolyamon vettük, így jött ki az a három hónap. Abban a pillanatban, amikor az adásvételben megállapodtunk, az árban megállapodtunk, a napi árfolyam 22 900 forint volt. De ahogy ez elhangzott valamelyik képviselő úr szájából, 23 ezer és 26 ezer forint között ingadozik normál tőzsdei menetben a MOL árfolyama. Tehát azt gondolom, hogy az előrejelzések a fontosak, hogy mennyire volt megalapozott az az elképzelés, hogy okkal lehet arra számítani, hogy a MOL árfolyama beteljesíti azokat az előrejelzéseket, amelyeket az összes lényeges európai és angolszász befektetési bank és piacelemző állandóan publikál, hétről hétre, hónapról hónapra, ami mindenki által publikusan, akár az interneten keresztül elérhető.
És még egy dologra szeretnék reagálni, amit említett, mert azt gondolom, ez egy rendkívül fontos kérdése a közeljövőnek, és a közeljövő alatt most a következő 4-6 évet értem. Mert energiapiaci közeljövőről, infrastruktúra-fejlesztésről beszélve az, hogy a Déli Áramlatnak hány változata lesz valójában, önmagában nem befolyásolja a MOL-vásárlást, illetve a MOL-vásárlás ezt nem fogja befolyásolni. Ma már az oroszoknak külön egyedi megállapodásaik vannak, velünk is megvan a Déli Áramlatra a külön megállapodásuk, közös vállalatunk van a Gazprommal a Déli Áramlat kérdésében. Az oroszok most tárgyaltak nemrég Szlovéniában, Horvátországban, külön megállapodásuk van az olaszokkal és a görögökkel a Déli Áramlat infrastruktúrájára. Tehát azt gondolom, hogy a közeljövő várható infrastrukturális fejlesztése Európában pontosan ezeket a pókhálószerűen mozgó vezetékeket fogja mutatni, ami önmagában nem bizonyít semmit, nem támaszt alá semmit.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
