JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban engedjék meg, hogy azt elmondjam, a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja szerint alapvetően a stratégiai ágazatokban az állam tulajdonosi jelenléte nem rossz cél, ez megfelelő feltételek érvényesülése esetén akár támogatható is lehet. Továbbá azt is el kell mondani, hogy a Szurgutnyeftyegaz tulajdonrésze a MOL-csoportban valóban energetikai és biztonságpolitikai kockázatokkal járt, tehát ennek a megszűnése szintén egy örömteli folyamat. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem egy légüres térben került sor erre az üzletre, a Szurgutnyeftyegaz részvénypakettjének a megvásárlására. Egy olyan magyar kormányzat szánta el magát erre a lépésre, amelyik a kormányra kerülése óta, tavaly óta a saját megfogalmazása szerint élethalálharcot vív az államadóssággal, a pénzügyi források szűkösségével.
Természetesen technikailag lehet indokolni, hogy az IMF-hitelcsomag felhasználása erre a célra az Eurostat kimutatásai szerint a költségvetési hiányt, az államadósságot nem növeli, ugyanakkor azért nyilvánvalóan ennek az 500 milliárd forintnak az elköltése a költségvetés pénzügyi pozícióit megváltoztatta, és semmiképpen sem előnyös irányban. Egy olyan helyzetben, amikor a magyar költségvetés a legalapvetőbb állami funkciók ellátásából vonul ki a költségvetési források hiányára való hivatkozással, a szociális ellátás, az államigazgatási intézményrendszer, a környezetvédelmi intézményrendszer és más alapvető állami funkciók ellátásából vonul ki az állam, arra való hivatkozással, hogy nincsen pénze, ebben a helyzetben került sor ennek az 500 milliárd forintnak a részvényvásárlásra való fordítására. Abban a helyzetben, amikor a devizahitelesek kilakoltatása napirenden van, amikor az utolsó apró fillérek után is gyakorlatilag padlássöprést tart a költségvetésben a kormányzat, hogy valahogyan finanszírozni tudja a kormányzati tevékenységet. Tehát mindenképpen egy nagyon súlyos szempont van a mérleg másik serpenyőjében, amely nem hagyható figyelmen kívül.
A kérdés az, hogy az a részvényvásárlás, ami megtörtént, elég előnyös-e, elég hatékony-e a kormányzat energiapolitikai céljainak, illetve a magyar energiapolitikai érdekek szolgálása tekintetében. Mi azt gondoljuk, hogy az energiapolitika tekintetében az államnak alapvetően szabályozói oldalon van elsősorban feladata, egy olyan kiszámítható, távlatosan tervezhető, jól működő szabályozási környezet kialakításával, amely biztosítja az ország kielégítő energiapolitikai fejlődését. Ezen a területen a magyar kormányzat az elmúlt egy évben kudarcot vallott. Ezen a területen az energiapolitikai törvényhozás, a jogszabályalkotás, tervezés területén gyakorlatilag a magyar kormány egy rendkívül rossz bizonyítványt állított ki magáról, és tulajdonképpen ezen keresztül a magyar energiapolitikát olyan helyzetbe hozta, amikor rendkívül magas költségek jelentkeznek az energiapolitika finanszírozása területén. S e mellett a kiszámítható szabályozási környezet megteremtése mellett a magunk részéről azt gondoljuk, hogy az állam tulajdonosi szerepe csak egy másodlagosan megjelenő eszköz lehet, nem kizárandó eszköz, tehát egy használható eszköz, de egy másodlagosan használható eszköz.
Miért fontos ez? S mi fontos még abban, hogy ez egy másodlagosan használható eszköz? Ez azt is jelenti, hogy az állami tulajdonlás az energiacégekben pusztán egy eszköz, önmagában nem cél. Ebben a vitában eddig és az elmúlt hetekben sem nagyon esett szó arról, hogy tulajdonképpen mi az állam célja a MOL-ban való állami tulajdonlásról. Véleményünk szerint az, hogy az állam megjelenik tulajdonosként az energetikai szektorban, ez kizárólag eszközként használható bizonyos energiapolitikai célok érvényesítése érdekében. Ezek az energiapolitikai célok nincsenek világosan megfogalmazva véleményünk szerint, nem látszik, hogy mik azok a célok, amelyeket el kíván érni a kormányzat.
Látnunk kell azt, hogy elindult - ezt most már nem is próbálja a kormányzat másképp kommunikálni - egy állami tulajdonosi szerepvállalás-növelés az energiaszektorban. A kérdés az, hogy ezzel a kormányzat a piaci folyamatokat akarja átalakítani az energiaszektorban, a piaci szempontok érvényesülésének akar-e gátat szabni, és ha igen, akkor milyen módon. Lássuk be, a MOL-ban egy kisebbségi részvénycsomagja lesz a vásárlást követően a magyar államnak. Itt Márton képviselőtársam azt mondta, ez lehetőséget biztosít az állam részére vagy a kormányzat részére, hogy ne csak a piaci folyamatokat vegye figyelembe a MOL üzletpolitikájának az alakításakor. Én azért azt szeretném előre jelezni, hogy ha az állam nem a piaci szempontokat fogja érvényesíteni a MOL üzletpolitikájában, akkor a többi tőzsdei részvénytulajdonos szép sorban elkezd kiszállni a MOL-ból, mert a MOL üzletpolitikája nem fog megfelelni a tulajdonosok többsége igényeinek, azaz az állam belekerülhet egy olyan helyzetbe, hogy lényegében a MOL-ból kiszálló tőzsdei tulajdonosok részvényeit is szép fokozatosan fel kell vásárolnia.
Tehát hogyha nem a piaci folyamatok érvényesítése vagy más szempontok érvényesítése előtérbe kerül, ahogyan itt szó volt róla, hogy a MOL gázüzletágával kapcsolatban milyen folyamatok mentek végbe, akkor előfordulhat, hogy ez a folyamat tulajdonképpen további tulajdonosi szerepvállalást kényszerít ki az állam részéről.
Ha hosszú távon - erre már annak idején az energetikai törvénycsomag vitájában is felhívtuk a figyelmet - az állam a piaci folyamatokkal szemben igyekszik az energiapolitikai folyamatokat erőltetni, és például az energiaárakat mesterségesen alacsonyan tartani, akkor hosszú távon ez nem vezethet máshová, minthogy az állam tulajdonképpen teljes egészében, mind szabályozó, mind tulajdonosi oldalról átveszi az energiaellátást Magyarországon, akár a gáz- és villamosenergia-ellátás tekintetében, és tulajdonképpen a mesterségesen alacsonyan tartott energiaárakból származó kieső bevételek, illetve ezek finanszírozása ugyancsak a költségvetés vállára fognak nehezedni. Tehát én csak azt szeretném ezzel jelezni, hogy azért az a folyamat, ami most itt elindul, nem egy veszélytelen folyamat.
Tehát az, amibe a kormány most belevágott, hosszú távon egy olyan rendszer irányába is mutathat, amelyben a magyar állam súlyosan dotálni fogja az energiaárakat, ami megítélésünk szerint nagyon távol áll attól a kívánatos helyzettől, amikor a fogyasztók megfizetik a elfogyasztott javak tényleges költségét, nemcsak a piaci, hanem az externáliákkal kiegészített költségét, és a szociálpolitikai szempontokat nem az energiaárakon keresztül, hanem a szociális ellátórendszeren keresztül érvényesíti az állam. Tehát nem keveri össze az energiapolitikát a szociálpolitikával, nem keveri össze ezt a két, egymással nem összekeverendő szempontot, hanem egy megfelelő, a környezeti externáliákat is figyelembe vevő árképzéssel számol az energiapolitikában, és a szociális szempontokat pedig, amelyek legalább olyan súllyal latba kell hogy essenek, mint a környezetpolitikai megfontolásoknak, azokat pedig szociálpolitikai eszközökkel fogja érvényesíteni.
(23.00)
Még egy szempont, amire szeretném felhívni a kormány figyelmét. Nagyon sokan beszéltek arról a MOL-pakett megvásárlása kapcsán, hogy Magyarország energiafüggetlensége ezen keresztül nő. Én azért azt jelezni szeretném, hogy Magyarország energiafüggetlensége alapvetően akkor valósul meg, hogyha Magyarországnak sikerül minél inkább függetlenítenie magát a külföldről importált fosszilis energiahordozóktól.
A MOL-pakett megvásárlása alapvetően, bár járulékosan, hogyha nagyon optimistán akarom látni a dolgokat, és azt mondja a kormányzat, hogy a MOL üzletpolitikájában érvényesíteni kívánja, mondjuk, a megújuló energiaforrások felé fordulását a MOL-csoportnak, akkor még bele is gondolhatunk, de ez mindenképpen csak egy mellékszála lehet a történetnek. Alapvetően a MOL-pakett megvásárlása nem függetleníti Magyarországot az alapvetően külföldről importált fosszilis energiahordozóktól. Erre költ el vagy költött el Magyarország most 500 milliárd forintot, miközben a megújuló energiaforrásokra az új Széchenyi-tervben 30 milliárd forint szerepel három évre, energiahatékonyságra az új Széchenyi-tervben 8 milliárd forint szerepel. Gyakorlatilag a MOL-részvénypakett megvásárlásából több mint ötven éven keresztül finanszírozni lehetne a jelenlegi energiahatékonysági beruházásokat.
Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon aránytalan megoszlása a kormányzat energiapolitikára szánt forrásainak, amikor 500 milliárd forintért a kormány egy kisebbségi tulajdonrészt vásárol egy tőzsdei cégben, miközben a valódi energiafüggetlenséget elősegítő energiahatékonyság, épületfelújítási támogatások, megújuló energiaforrások támogatására ennek az összegnek a töredéke sem jut, minimális, ehhez képest aprópénz fog jutni. Ebből az 500 milliárd forintból öt éven keresztül lehetne finanszírozni a tavaly nyáron egyébként Bencsik államtitkár úr által beígért évi 100 milliárd forintos energetikai, épületfelújítási programokat, amelyeknek a nyomát sem látjuk. De ez a pénz nem erre a célra megy most el, hanem a MOL-pakett felvásárlására.
Mindezeket összegezve én azt látom, hogy tulajdonképpen implicite választ kaptunk a kormányzat energiastratégiával kapcsolatos elképzeléseire is. Társadalmi vitán van most a miniszter úr minisztériuma által előkészített energiastratégia, amely különböző szcenáriókat vázol föl. Ezek között szerepelnek atomenergiát, fosszilis energiahordozókat, megújuló energiaforrásokat előtérbe helyező szcenáriók. Én azt gondolom, hogy tulajdonképpen ennek az energiastratégiának a vitáját akár be is fejezhetjük. Az, hogy a kormányzat 500 milliárd forintot szán a MOL-pakettre, az, hogy gyakorlatilag lassítás nélkül zajlik a Paksi Atomerőmű bővítését célzó különböző döntések meghozatala, egyértelművé teszi, hogy a kormány az energiapolitika területén az olaj-földgáz-atom hármas mellett tette le a voksát, ezeket kívánja finanszírozni a rendelkezésére álló forrásokból, és emellett némi kozmetikai jellegű aprópénzcsorgatás folyik az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások tekintetében, addig a szintig, ameddig az Európai Unió kötelező elvárásainak eleget teszünk, de ennél egy milliméterrel sem tovább.
Végezetül, ez már itt előkerült, hogy néhány hónappal ezelőtt a Szurgutnyeftyegaz részéről teljesen egyértelműen megfogalmazódott az a szándék, hogy ők nem kívánják eladni a MOL-ban lévő részesedésüket Magyarországnak. Itt egy nagyon komoly véleményváltozás állt be az orosz cég részéről. Természetesen én se vagyok annyira naiv, hogy azt gondoljam, hogy itt az adásvételi szerződésbe foglaljuk bele azokat az ellentételezéseket, amelyek segítették a Szurgutnyeftyegazt ennek a véleményváltozásnak a megvalósításában, de azért azt a nemzetközi gazdasági sajtó is eléggé egyértelműen kezeli, hogy legalább szóbeli vagy az adásvételi szerződés részét nem képező, de valamilyen megállapodás született arról, hogy mit kap cserébe az orosz fél, amiről nagyon keveset tudunk.
Én itt nem értek egyet jobbikos képviselőtársaimmal. Én azt gondolom, hogy az orosz jelenlét, a Szurgutnyeftyegaz jelenléte a MOL-társaságban vagy a MOL-csoportban valóban nem volt egy kívánatos dolog, de az orosz jelenlét a magyar energiapolitika más szegmenseiben sem sokkal kívánatosabb, mint a MOL-ban. Tehát ha csöbörből vödörbe lépünk át (Az elnök csenget.), akkor nem vagyunk sokkal beljebb.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)
