DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ott folytatom, ahol abbahagytam. A másik probléma az egészségügyi munkajog területén az ügyeletekkel kapcsolatosan az volt, hogy az uniós direktíva bevezetését követően az önkéntes munkavállalás mint fogalom bejött, ugyanis a korábbi időszakban a munkáltató elrendelte a munkavállalónak az ügyeletet egy hónapban annyiszor, ahányszor csak akarta és gondolta. Akkor még napi pihenőidőt sem kellett adni az ügyelet után, és nem volt korlátozva ez a jog. Az uniós direktíva és a kapcsolódó magyar jogszabályok a munkaadó rendelkezési jogát egy héten átlagoltan 48 órában határozzák meg.
(4.10)
Tehát az efölötti munkavégzések... - ügyeleti beosztást csinál egy hónapban a munkáltató, és ha minősítjük ezeket az órákat, akkor a 48 óra feletti időszak, ha átlagolom is, az már egy önkéntes időszakra esik. Az önkéntes munkavállalásnak nem ez a lényege, hogy ha akarom, önként vállalom, ha akarom, nem akarom vállalni. Az orvosaink ezt megcsinálták, vállalták, hanem az elszámolása ennek a munkavégzésnek nem volt jól értelmezhető, ugyanis maga a jogszabály pontosan kimondja, a most módosított LXXXIV. törvény, hogy a minősítést el kell végezni, de a minősítés hogyanjára semmiféle utalást nem tartalmaz, és ez volt nehezen értelmezhető. Általában az értelmezések mindig úgy történtek, hogy ezek az önkéntes órák eltűntek a rendszerből, és a munkaidőkeret végén a munkáltató megállapította az órák nagyobb részéről, hogy itt nem volt önkéntes munkavégzés, vagy sokkal kevesebbet állapított meg, mert nem volt megadva az a módszer, hogy hogyan kell megállapítani egy beosztott munkaidőben, hogy melyik tartozik az önkéntes óraszámba, illetve melyik a munkáltató által elrendelhető.
Most ennek az eligazodásában azért lett volna fontos, hogy a jogszabály egy kicsit ezt is segítse, mert nem csak arról szólt a történet, hogy a kevesebb önkéntes órából kevesebb ügyeleti díj született, hiszen aki, mondjuk, nem ismeri ezt a jogszabályt, annak megmondom, hogy az elrendelt munkavégzésnek és az önkéntes munkavégzésnek a törvény szerint más a tarifája értelemszerűen, 50 százalékkal magasabb az önkéntes munkavégzés. Ha ezt nem jól számolom el, akkor természetesen kevesebb ügyeleti díjat kap a munkavállaló, de ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy 2004. május 1-jétől úgy hatályos ez a jogszabály erre vonatkozóan, hogy az önkéntes munkavégzés szolgálati időt is képez, ami eddig nem számított annak; az ügyeletben végzett tevékenységet valami furcsa módon rendőröknél, katonáknál, tűzoltóknál... - ezért tudtak elmenni idő előtt nyugdíjba. Mi nem akartunk elmenni idő előtt nyugdíjba, de hogy az itt elvégzett munkánk egyszerűen ne számítson bele a szolgálati időbe, ez érdekes volt. Ezen változtatott 2004. május 1-jével a 2003. évi LXXXIV. törvény, és kimondta, hogy az önkéntes munkaórák szolgálati időt képeznek.
A probléma az volt, hogy ha ennek az elszámolása nem volt korrekt, nem volt mihez köthető, nem volt meg a minta, szubjektív volt az értékelése, akkor így az önkéntes órák a szolgálati idő szempontjából is elvesztek. Egy olyan munkaerőhelyzetben, ami Magyarországon van az egészségügyben, hogy alig van munkavállaló, a munkakörülmények is nagyon rosszak, nemcsak a bérek, emiatt is mennek ki Nyugat-Európába, tehát nemcsak a bérek miatt, hanem a munkakörülmények miatt és a túlterheltség miatt is, tehát egy ilyen időszakban nem tisztességesen elszámolni a túlmunkát, megrövidíteni a dolgozót bérben és munkadíjazásban, illetve megrövidíteni szolgálati időben is, ez nem egy tisztességes eljárás, ezért e jogszabály módosító javaslatában javasoltuk a kormányzatnak, és bizottsági szinten meg is állapodtunk, hogy egy kapcsolódó módosító javaslattal talán ezt a kérdést is lehet rendezni, hogy ez a jogszabály egyszerre most ne csak a pihenőidő kompenzációját rendezze le, hanem ezt is rendezze.
Nem tudom, azt hiszem, most befejezem, és akkor még…
