DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egypár szót azért ejtenék a benyújtás körülményeiről egy picit bővebben annál, mint amit az előző felszólalásomban tettem, és a tárgyalás körülményeiről.
Én azt gondolom, és ezt a részét nem bontanám ki, hiszen már megtettem, hogy méltatlan dolog az, hogy a döntés előtt egy órával kapunk kézhez egy ilyen javaslatot, ami, azt gondolom, hogy a benyújtók hibája most és nem a kormány hibája.
Az, hogy milyen körülmények között vitatjuk meg, LMP-s képviselőtársam az előző napirendi pont kapcsán felvetette, hogy ez méltatlan, és Illés államtitkár úr ennek kapcsán megjegyezte, hogy nagyon is méltó, hiszen most is el tudja mondani a véleményét mindenki. Én azt gondolom, hogy LMP-s képviselőtársammal kell hogy egyetértsünk.
Tisztelet azoknak, egyetértek Cser-Palkovics képviselőtársammal, akik itt vannak ebben a vitában. De ebben a vitában, ahogy én körülnézek itt az Országgyűlés épületében, négyen veszünk részt a 386 képviselőből. Azt gondolom, hogy még ha szakkérdésről van is szó, és ha nem is lenne ennek politikai jelentősége - pedig egyébként van -, még akkor is nagyon csekély ez a szám.
(5.10)
Úgy hiszem, igaza volt annak a kollégámnak, akivel ma beszéltem, és mondtam, hogy én hajnali 4 vagy 5 órakor még ezt a törvényjavaslatot fogom tárgyalni, azon kívül, hogy sajnálkozását fejezte ki, azt mondta, hogy kikéri magának ezt az eljárást. És igaza van. Mert kikéri magának ezt az eljárást egy elcsigázott, 20-24 órája talpon lévő képviselő, hogy vitassanak meg fontos szakmai kérdéseket, és döntsenek arról ennyi idő után. Teljes mértékben osztom ezt az álláspontot. A tárgyalásnak ez a módja nem felel meg a parlamentarizmus alapkövetelményeinek. Nincs rendkívüli állapot, nincs szükséghelyzet, ami miatt hajnali 5 órakor kelljen egy olyan javaslatot megtárgyalni egyébként, amit ma nyújtott be, bocsánat, helyesbítek, a tegnapi napon nyújtott be - hiszen most már hajnal van - az alkotmányügyi bizottság. E mellett, azt gondolom, nem lehet szó nélkül elmenni. Márpedig itt egy átfogó javaslatról van szó, ahogy államtitkár úr is mondta, kiemelt jelentőségű ügyekre gyakorlatilag megteremti a külön vagy különleges eljárás kereteit.
Ami a társadalmi igényt illeti, azt gondolom, a társadalomnak az az igénye, hogy általában az eljárások felgyorsuljanak. Higgyék el nekem, tisztelt képviselőtársaim, alapvetően az állampolgárok arra gondolnak, amikor ezt az igényt magukban vagy nyilvánosan megfogalmazzák, hogy a saját ügyeik gyorsuljanak föl. A polgári és a saját büntető ügyeik gyorsuljanak föl, nem pedig azoknak az ügyei, akik kiemelt súlyú ügyeket követtek el, vagy esetleg politikusként, közszereplőként követnek el bűncselekményeket. Az egész gondolatkörben a paradoxon az, hogy a büntetőbíróságok az eljárás elhúzódását, ami nem felróható a vádlottnak, enyhítő körülményként szokták feltüntetni az ítéletben. Hiszen ahhoz fűződik érdek, hogy minél hamarabb lezáruljon valaki ügyében a büntetőeljárás. Ebben az esetben pedig önök azt indítványozzák, hogy azok, akik közszereplőként, politikusként kiemelt súlyú, a közélet tisztasági elleni bűncselekményt követnek el, annak ügye előbb intéződjön el, mint bárki másé. Nem hiszem, hogy az állampolgárok ezt akarják.
Magyarán egy privilegizált helyzetbe fogják hozni azokat, kevesebb ideig fognak büntetőeljárás hatálya alatt állni azok, akik politikusként súlyos bűncselekményeket követtek el. Azt gondolom, hogy ez a gondolatmenet önmagában nem támogatható.
Azonkívül, nyilván az elmúlt 20 órában semmilyen lehetőség nem volt sem szakmai, sem társadalmi egyeztetésre. Márpedig azt gondolom, hogy illene betartani legalább az önök által hozott jogszabályokat, annak tartalmi részét is, még ha tudom, hogy erre az lesz a válasz, hogy formálisan, amikor az alkotmányügyi bizottság nyújtja be a törvényjavaslatot, akkor erre nincsen szükség.
A másik, ami még az eljárás menetéhez tartozik, hogy úgy zárjuk le az általános vitát, hogy a kormánynak egyébként nincs álláspontja róla. Tisztelem államtitkár úr véleményét, szakmai tudását sokra értékelem, de nem kormányálláspont. És lezárjuk úgy ezt az általános vitát ma itt hajnalban, hogy a kormány nem alakított ki véleményt, álláspontot a kérdésben.
Félig eljárási, félig tartalmi kifogás, hogy formálisan ez a javaslat az alkotmányügyi bizottság javaslata volt, azonban éppen a javaslatot jegyző, aláíró elnök úr, Balsai István mondta azt a bizottság ülésén, hogy az ő legjobb tudomása szerint ezt a javaslatot az ügyészség dolgozta ki. Nos, tisztelt Országgyűlés, ez alapvető probléma, és azt gondolom, ez már több annál, mint hogy eljárási problémaként értékeljük. Az ügyészségnek ugyanis nincs törvénykezdeményezési joga. Ehhez képest két verzió létezik, egyik rosszabb, mint a másik. Az egyik, hogy az ügyészség megrendelést ad a törvényhozónak, a törvényalkotónak, ráadásul arra, hogyan akarja saját hatáskörét kibővíteni, és saját javaslatát benyújtatja az alkotmányügyi bizottsággal. A másik lehetőség, hogy a Fidesz vagy a kormány tanácsadó és jogszabály-előkészítő testületének használja az ügyészséget. Egy biztos, hogy szereptévesztésben van e vonatkozásban mind a bizottsági többség, mind az ügyészség. Viszont nagyon jól mutatja azt az összefonódást, amit mi már nagyon régen jeleztünk, amely fennáll a Fidesz-kormány és a legfőbb ügyész személye között.
Tisztán tartalmi kérdésekre rátérve. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat alkotmányellenes, és a koncepciós büntetőeljárás alapjait rakja le. 72 óráról 120 órára nő az őrizetbe vétel tartalma ezekben a különleges ügyekben. Az európai trend, tisztelt Országgyűlés, éppen ennek a fordítottja: még szorosabb bírói kontrollt követel meg ezekben az ügyekben. Ami azonban a legfontosabb vagy a legkomolyabb kritikai észrevételünk, hogy az első 48 órában a javaslat szerint a vádlott nem találkozhat a védőjével, sőt, ha ez alatt a vádlottat kihallgatják, akkor nem lehet jelen a védő a kihallgatás során.
Tisztelt Országgyűlés! Talán nincs olyan emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi egyezmény, ami ne nevesítené a védelemhez fűződő jogot, méghozzá az eljárás teljes tartama alatt. Államtitkár úr most már óvatosabb volt, az alkotmányügyi bizottságban még alkotmányos aggályokról beszélt, azt gondolom, teljes joggal, a rendelkezést illetően. Hiszen a jelenleg hatályos alkotmány a következőképpen rendelkezik az 57. § (3) bekezdésében: a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. De ha ez csak január 1-jétől lépne hatályba, akkor az önök által elfogadott alaptörvény 28. cikk (3) bekezdése rendelkezik a következőképpen: a büntetőeljárás alá vont személyeknek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. Úgy gondolom, ez elég egyértelmű. Minden szakaszában, tehát az első 48 órában is.
Azt gondolom, nem kell túlozottan komolyan elmélyülni az alkotmányok tudományában ahhoz, hogy ezt a mondatot értelmezni lehessen, és azt lehessen mondani, hogy az önök által javasolt rendelkezés ellentétes mind a jelenlegi alkotmánnyal, mind az önök által elfogadott alaptörvény rendelkezésével. Ez a javaslat, azt kell mondjam, nem is a Kádár-, hanem egyenesen a Rákosi-rendszerhez hasonlítható, legalábbis ezt a rendelkezését illetően biztosan. Hiszen a '49-es alkotmány, az önök által oly sokszor kommunista alkotmánynak nevezett alkotmány - de egyébként igazuk van - 40. §-a azt mondja ki, hogy a bírósági eljárásban van joga a védelemhez a vádlottnak. Nagyjából ezt a szemléletet tükrözi ez is, tehát legalábbis a nyomozás első 48 órájában ezt a jogot megtagadja az eljárás alá vonttól, a gyanúsítottól.
A 60-as évek végén, a 70-es évek elején ez az álláspont már nem volt tartható. Szeretném önöket erre emlékeztetni. Azaz, már a szocializmusban sem. Ugyanis az alkotmányt módosító és egységes szövegét megállapító 1972. évi I. törvény átveszi ezt az alkotmányos rendelkezést a 49. § (2) bekezdésében, és a következőképpen szól: a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. Ez azt jelenti tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök most vissza kívánnak lépni egy 1972 előtti korszakhoz, legalábbis ami a büntetőeljárás terrénumát érinti.
Aztán tartalmi kérdésként fölvetődhet, hogy egyáltalán mire kell önöknek és az önök ügyészségének ez a 48 óra. Mi olyan fog ott történni, amit a védő szeme nem láthat, a védő füle nem hallhat? Verésre csak nem készülnek, ezt én sem feltételezem. Zsarolásra, fenyegetésre talán szintén nem ebben a 48 órában. Akkor pedig valami titkos vádalkufélére? Segítsenek, kérem, megfejteni, hogy miért van erre szükség! A vádelhalasztás lehetőségének kibővítése legalábbis ez utóbbira utal. Hiszen önök arról beszélnek, hogy csökkentik az adminisztratív terheit a vádelhalasztás alkalmazhatóságának, illetve nagyobb tárgyi súlyú ügyekben is lehetővé teszik ennek az intézménynek az alkalmazását.
Úgy lehet ezt lefordítani, hogy beviszik a kisebb halat, egy napig, mondjuk, altatják ott a fogdán, majd az esetleges segítőjétől, védőjétől elzárva alkut fognak ajánlani az ügyészségen, és a vádelhalasztás egy eszköz lesz.
(5.20)
Azt mondják, hogy “kérem szépen, ha rá tetszik a nagyobb halra vallani, akkor a vádelhalasztás eszközével tudunk élni”, és gyakorlatilag valós joghátrány nélkül tud kikerülni az eljárásból.
A vádalku egyébként lehet jó dolog, csak ahol van, ott a törvény kifejezetten szabályozza, és mindenhol a védő jelenlétében zajlik. Az önök által javasolt modell viszont, azt gondolom, hogy jogellenes, és hadd mondjam azt, sunyi változat. Vagy ha nem ez a cél, amit most én elmondtam, akkor segítsenek megfejteni, hogy miért van erre a 48 órára és a vádelhalasztás kiterjesztésére szükség, mert eddig nem hallottunk erről.
És hamarosan eljön, ahogy az államtitkár úr egyébként a felszólalásában beharangozta, a rendszerváltáskor felszámolt külön bíróságok vagy speciális bíróságok kora. Én javaslom elolvasni azokat a jegyzőkönyveket, amelyekben a rendszerváltó pártok annak idején harcosan kikeltek a külön bíróságok intézményével szemben, és azt nem minősítették demokratikus intézményrendszerrel összhangba hozható modellnek. Most a Fidesz, úgy tűnik, hogy ezt kívánja bevezetni. Egyelőre ez a része feltételezés szintjén marad.
Én azt gondolom, hogy ha az ügyész, aki egyébként a tárgyaláson az ügyfél státusában van, meghatározhatja, hogy hol folyjék az eljárás, akkor majdnem ide jutunk el anélkül, hogy konkrétan erre javaslat születne. Ha valamelyik bíróság, mondjuk, kedvezőtlen döntést hoz majd zsinórban az ügyészség számára, mondjuk, túl enyhe a bírói gyakorlat, akkor mint egy megunt éttermet, ott lehet hagyni azt a bíróságot, és választani egy másikat, ahol az ügyészség igényeinek inkább megfelelő ítélkezési gyakorlat zajlik. Úgy gondolom tehát, hogy ez, hogy az ügyészségnek lesznek majd preferált bíróságai, nem támogatható.
Vagy ha éppen egy olyan védővel... - aki a nemzeti együttműködés rendszerének szellemével ellenétesen viselkedik a büntetőeljárás során, és mondjuk, nyíregyházi illetőségű a védő is meg a vádlott is, akkor majd átteszik Zalába az ügyét, hogy egy kicsit térjen észhez, és működjön kedvezőbben és jobban együtt az ügyészséggel. Nem tudom, hogy lesz-e ilyen, de ezeket a lehetőségeket ez a módosítás mind felkínálja, és úgy gondolom, hogy az ügyészég ennek kapcsán óhatatlanul egy picit átpolitizálódik, és politikai ízű döntéseket hoz, vagy legalábbis ez a vád érheti őt.
Az, hogy elvonják az ügyet az állampolgárok törvényes bírájától, és tetszés szerinti helyre csoportosítják át, szintén nem a nyugati típusú demokráciák jogrendjének a jellemzője.
S ha így sem sikerül kellőképpen eredményesnek lenni, ott lesz majd a poligráfos vizsgálat, aminek a tanú ezekben az ügyekben köteles lesz alávetni magát. Úgy tűnik, hogy ezekben az ügyekben a tanú jogkorlátozását sem tartják önök elkerülhetőnek. Én azt gondolom, és ezt önök is tudják, hogy meglehetősen vitatott eljárás, hitelességét tekintve sok szakember kérdőjelezi meg a poligráfos módszert.
Azokban az államokban egyébként, ahol lehet erre kötelezni tanút vagy terheltet, ott is állandóan vita tárgya ennek a létjogosultsága, Magyarországon viszont biztosan nincs hagyománya ennek a módszernek. Legalább ennek a bevezetésére, tisztelt képviselőtársaim, jó lett volna egy hatástanulmányt vagy egy szakmai egyeztetést lefolytatni, és nem úgy behozni a büntetőeljárás rendszerébe, hogy teljes mértékben mellőzik ezt a folyamatot.
Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy az az előterjesztés, ami most a parlament asztalán fekszik, nem egy jogállamnak, hanem inkább egy nem demokratikus államnak a büntetőjogrendszerét tükrözi, és ezért nem támogatható. Úgy sem támogatható, hogy módosító indítványokkal - ahogy szokták mondani (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) - jobbítjuk azt. Az egésznek a szellemisége az, ami miatt ezt el kell utasítanunk.
Köszönöm szépen.
