SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes volt hallgatni Gulyás Gergelyt a sarkalatos törvényekkel kapcsolatban. Átlátszó az, ahogy a leginkább a törvényekkel játszadozó kormány a biztonságra és a jogbiztonságra hivatkozva kívánja bebetonozni a saját gazdaságpolitikáját. Átlátszó, ugyanis Orbán Viktor tegnap egy osztrák bulvár napilapnak üzente meg, hogy a célja nem más, mint az, hogy az elkövetkezendő tíz kormány kezét kösse gúzsba gazdasági fronton. Önök a saját megszorító és kiszolgáltatottságot bebetonozó politikájukat kívánják ráerőszakolni a következő tíz kormányra, tehát az elkövetkezendő 40 évre.
A megszorításokról már sok szó esett ebben a házban, úgyhogy engedjék meg, hogy itt most a kiszolgáltatottságról beszéljek röviden. Az elmúlt időszakban és a következőkben is három olyan nagy kérdés van, mondhatnám sarkalatos, amelyek azt mutatják, hogy a kormány célja nem más, mint hogy rabszolgaként értékesítse a magyar munkavállalókat a befektetőknek. A héten 44 órásra kívánják emelni a munkahetet, felszámolják az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, a múlt héten pedig alkotmánymódosítással a korhatár előtti nyugdíjak elvehetőségéről döntöttek. Nem véletlen, hogy a következő napokban komoly szakszervezeti tiltakozások várhatóak.
Immáron nemcsak a rendvédelmi dolgozók és a tűzoltók tüntetnek, hanem holnapután közösen fog demonstrálni négy nagy szakszervezeti szövetség. Mindeközben a kormány nem hajlandó egyeztetni velük, és igyekszik minden drasztikus javaslatot erőből átnyomni.
A korengedményes nyugdíjak ügyében a Fidesz-többség még ki tudta játszani egymás ellen a különféle társadalmi csoportokat, az OÉT szétverése és a munka törvénykönyve módosítása kapcsán ezt már nem lesz képes megtenni. A szabadságok és túlórapénzek csökkentése, a munkanélküli-biztosítás drasztikus gyengítése, az elbocsátási szabályok lazítása, a minimálbér alakulásának kiszámíthatatlansága, ezek olyan kérdések, amelyek minden magyar munkavállalót súlyosan érintenek. A kormány már azokat a szakszervezeteket is felbőszítette, amelyek eddig nem emelték fel a hangjukat.
Az OÉT szétverése sajnos, nagyon jól illeszkedik abba a sorba, amellyel a kormány minden demokratikus kontrollt fel akar számolni a kormánnyal szemben. A nemzeti együttműködés cinikus és erőszakos rendszerében megszabadulnának azoktól az intézményektől, ahol bármiféle egyeztetésre kényszerülnének, ahol egyáltalán kritika érhetné önöket.
Az OÉT döntései az emberek anyagi helyzetét közvetlenül befolyásolták. A minimálbér meghatározásában a kormánynak együtt kellett döntenie a munkavállalók és a munkaadók képviselőivel, ezért a minimálbér-emelések az utóbbi években legalább az inflációt követték. Az OÉT ajánlásokat tett a versenyszféra átlagos béremelési ütemére. Az év elején a kormány még épp azon volt, hogy érvényt szerezzen az idei OÉT-bérajánlásoknak, a Rogán-féle bérkommandót már fénykorában sem lehetett komolyan venni, a működéséhez jogalapot adó intézmény felszámolása után pedig teljes egészében a bohócügyi kategóriába fog tartozni a bizottság működése.
A kormány most elmozdít egy akadályt az erőszakos átalakítások útjából, de a társadalmi elégedetlenséget nem fogja tudni felszámolni. A mostani intézkedések a kormány szándékával éppen ellentétes hatást fognak elérni, csak tovább növelik az országban uralkodó káoszt és indulatokat. A munkavállalók megfélemlítése nem működhet sokáig, és ha az elégedetlenség nem intézményesülhet az OÉT-en keresztül, akkor majd más, erőszakosabb formában fog felszínre törni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A média figyelme az utóbbi hetekben a korengedményes nyugdíj körüli vitákra összpontosul. Ebből a szempontból a kormány figyelemelterelési stratégiája nagyon jól működött, sokan úgy érezték, őket nem éri el az úthenger, csak bizonyos engedményeket élvező csoportokat. Pedig már régen nemcsak a rendőrökről és a tűzoltókról van szó, hanem minden magyar munkavállalóról. Mindenkit egyformán érintenek a kormány megszorításai.
A munkavállalók kiszolgáltatottságát kívánja a kormány növelni, mert azt hiszi, hogy ezzel megmentheti a csődtől az országot. Úgy véli, ha gyakorlatilag rabszolgaként értékesítik a munkavállalókat, majd beindul a fejlődés. Rosszul gondolják.
(13.40)
A kormánnyal ellentétben az LMP tudja, hogy a magyar gazdaság problémáira nem a cselédség visszaállítása a megoldás, hanem a jó egészségi állapotban lévő képzett munkaerő és a belső piacra való termelés élénkítése. Ennek a megoldásnak a kidolgozásában az LMP párbeszédre érdemes partnernek tekinti a szakszervezeteket. Mi mindenkivel hajlandóak vagyunk tárgyalni, nem csak néhány kiválasztottal, ahogy ezt a kormány teszi, és készek vagyunk ezekkel a partnerekkel és szakszervezetekkel mindent megtenni, hogy megállítsuk a kormány megszorító és kiszolgáltatottságot bebetonozó politikáját.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és az MSZP soraiban.)
