Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A devizahiteleseket megmenteni szándékozó Orbán-Matolcsy-csomagról egyértelműen kiviláglik, hogy Magyarországon még mindig a kereskedelmi bankok bizonyos körei, multinacionális érdekeltségeik diktálnak, tehát lényegében egy olyan csomag került az asztalra, amelyben ezen kereskedelmi bankrendszer nem vagy csak minimális tehertételt vállal.
Való igaz, még kijelenthető volna, hogy ez a csomag a hitelesek egy részét levegőhöz juttatja, amit aztán vélhetően kamatostul fog leverni rajtuk, ugyanis a kormányzat azáltal, hogy 2015-re bizonyos jóslatokat tesz vagy nem tesz az árfolyamváltozásokat illetően, lényegében kinyitja a kormányzati jósdát, azt mondja, hogy majd 2015-ben kiderül az, hogy a forint adott esetben tud-e erősödni. Önök szerint mennyire reális az, hogy a magyar forint majd hülyére veri a svájci frankot, a devizahitelesek helyzetét megkönnyítjük ezáltal, nagyon sokan fellélegeznek, tízezrek, százezrek az Orbán-kormány áldásos tevékenységének köszönhetően? Egyszerűen nem reális, nem életszerű, izzadságszagú ez a csomag, egyetlen cél világlik ki belőle: a felelősséget átterhelni a következő kormányzatra.
Nem rendez emellett egy nagyon fontos kérdéskört, ami a szabad felhasználású hitelekbe belekényszerített emberek sorsára vonatkozik. A jelenlegi kimutatások szerint és még az MNB-adatok alapján is mintegy 2000 milliárd forint azoknak a szabad felhasználású jelzáloghiteleknek az összege, amelyeket nagyon nagy eséllyel lakáscélokra költöttek, tehát őket is meg kellene menteni ezen csomag által, viszont a kereskedelmi bankok egy része a könnyebb ügymenet, a könnyebb ügykezelés miatt rábeszélte a hiteleseket, az ügyfeleket arra, hogy szabad felhasználású konstrukciókba menjenek bele ahelyett, hogy valóban lakáscélra tudtak volna papíron is fölvenni hiteleket. Tehát egy belekényszerítésről volt szó, a külső körülmények olyan tudatos manipulálásáról, amelyben több kormány érintett. 2001-ben, az első Orbán-kormány idején fogadták el azt a kormányrendeletet, amely lehetővé tette a szerződések egyoldalú módosítását, majd 2004-től pörgött fel a devizahitelezés, folytatólagosan a kormányzatok háttértámogatásával, hagyták, hogy a média és a bankrendszer azt sugallja az emberek fejébe, hogy vegyetek fel minél többet, adott esetben még akkor is, amikor nem lett volna indokolt.
A legnagyobb bohózat pedig az a tárgyalás, amelyet önök folytattak. Jellemzően elmondják, hogy három résztvevője van ennek az ügyletnek: az emberek, tehát a hitelesek, a bankrendszer és az állam, ehhez képest a tárgyalóasztalnál a magyar emberekről elfeledkeztek. Hol voltak a hitelesek érdekvédő szervezetei? Hol voltak a civilek? Semmiféle társadalmi felhatalmazásuk önöknek nincs arra, hogy csomagot benyújtsanak, a nemzeti eszközkezelőjük egyelőre a padláson van vagy a ködbe veszett, hiszen forrásokat nem tudtak mellé kijelölni, ötmilliárd alatti az a forrásmennyiség, amennyit kijelöltek erre a célra.
Tehát nem éreznék korrektebb eljárásnak beismerni azt, hogy a kormányzat nem képes megoldani ezt a problémát? Ha pedig ezt a közös minimumot elfogadjuk, akkor életszerűnek érzik-e azt, hogy feljavítsák a saját teljesítményüket annyira, hogy a kormányzat megállítsa a kereskedelmi bankrendszer folytatólagos visszaéléseit? (Taps a Jobbik soraiban.)
