DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A vitát hallgatva kicsit úgy tűnik nekem, mintha elfelejtené az ellenzék azt, hogy ezt a helyzetet nem a kormányoldal teremtette. Egy helyzetet próbálunk orvosolni. Ez az első és alapvető tétel. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
A második tétel az, hogy amikor a bankokról meg közjegyzőkről beszélnek, félek, hogy nincsenek tisztában annak egyes vonatkozásaival. A magyar jogásztársadalomnak, azt gondolom, sokan meg tudjuk ezt itt erősíteni, van egy privilegizált része: ez a közjegyzői társaság. És azt is ki kell jelenteni egyértelműen, hogy ez az a társaság, amely a jogszabályoknál fogva képes arra, hogy akkor is nagy díjakat szedjen, amikor fölveszik, meg akkor is nagy díjakat szed, amikor nem tud fizetni, és netán akkor is, ha vissza tudja fizetni. Azt gondolom tehát, hogy valahol az igazságosság mentén lehetetlen ezzel nem foglalkozni.
Mindenképpen olyan helyzetet kell teremteni, ahol oktalan költségek legalább ne terheljék azt, aki egyébként súlyos helyzetben van. Hogy ez ellen milyen érveket lehet felhozni? Semmilyet. Teljesen világos ugyanis, hogy az, akinek záradékolás a feladata, ahol nem kell súlyos jogi munkát végezni, nem arról van szó, hogy valamin segít, vagy valamit megold, nem azt a klasszikus jogászi feladatot hajtja végre, hogy valamiféle segítséget nyújt annak, aki hozzá fordult, ott úgy gondolom, az önmérsékletnek hatalmas helye van. És ha ez az önmérséklet nem működik, akkor ezt jogszabállyal kell helyre tenni. Ez az egyik dolog.
A másik a bankok ügye. Már bocsánatot kérek, az, hogy a bankok haszonra akarnak dolgozni, valahol még csak érthető. Az meg, hogy mi ezeket a hasznokat korlátozni szeretnénk, az is érthető. De az az érv, amikor azt mondják, hogy a bankokkal szemben mi azért vagyunk elnézőek, mert íme, íme, behajtjuk a bankadót. A bankadó az egész társadalmat szolgálja akkor, amikor a költségvetéshez kerül... (Közbeszólások, zaj. - Az elnök csenget.)
