HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttünk fekvő előterjesztés deklaráltan is csak része annak a megoldáscsomagnak, amit a kormány terjesztett elő a devizahitelesek problémájának megoldására, így értelemszerűen az előterjesztésen túl érintenünk kell ennek a csomagnak egyéb elemeit is. De ami itt ma előttünk fekszik, ez az előterjesztés az árfolyamrögzítés technikáját, ennek a módjait szabályozza.
Vannak ennek a megoldásnak előnyei, kétségtelenül kiszámíthatóbbá teszi az adósságszolgálatot az adósok javára. Hozzá kell tennünk azonban azt is, hogy ez természetesen nem jelenti az adósságterhek csökkenését, ha a futamidő egészét nézzük, és az adósságszolgálat egészét nézzük. A gyűjtőszámlahitel bevezetésével a pillanatnyi terhek ugyan csökkennek, de a jövőben kifizetendő terhek nőnek, pontosabban időben megnyúlnak. Tehát ezt tekintjük mi az előterjesztés hátrányának, hogy ténylegesen, a futamidő egészét tekintve nem csökkenti az adósok terhét, csak a jelenlegi többletterheket időben jobban szétteríti, ami egyébként az adósságszolgálat meghosszabbítását is jelenti.
Az alaphelyzet továbbra is az, hogy bár minden értékelés elismeri, hogy a kialakult helyzetért egyaránt felelős az állam, a bankok és a hitelfelvevő is, továbbra is minden teher vagy majdnem minden teher az adósokon nyugszik, csak időben elnyújtva. A megoldási csomagnak része a nemzeti eszközkezelő alap is, amiről ez az előterjesztés nem szól, ugyanakkor viszont a kilakoltatási moratórium feloldásával, amit már kodifikál, egy jogbizonytalan helyzetet hoz létre. Ez egy fontos kifogásunk az előterjesztéssel szemben.
De ha a vita egészét nézzük, akkor a legnagyobb problémánk azzal van, hogy mindenki kerülgeti azt a legfontosabb megállapítást, a lényeget, hogy költségvetési beavatkozás nélkül lehet ábrándozni, lehet szép szavakat felfesteni arról, hogy könnyítünk az adósok helyzetén, ez gyakorlatilag nem fog működni. Ugyanis adva van egy helyzet, adva van egy különbség, ami a hitelfelvételkor várt és az akkor meglévő árfolyamból adódó kamatteher és a jelenlegi árfolyamon számított kamatteher között van. Ez a számításaink szerint körülbelül 700 milliárd forint. Az alapvető kérdés az, hogy ezt a 700 milliárd forintot, ezt a többletterhet ki viselje. Most a kormány olyan technikát dolgozott ki, ami, ha kiszámíthatóbb módon is, de mégiscsak a zömét ezzel az adósokra terheli. A mi álláspontunk az, hogy már ezt a többletterhet is eleve szét kell osztani a folyamatban részt vevők között.
Persze ellenvetésként lehet felhozni, hogy senki nem kényszerítette az adósokat arra, hogy ezt a devizahitelt felvegyék, és viselje mindenki a döntésének a felelősségét. De arra felhívnám a figyelmet, hogy reálisan csak azt a felelősséget lehet elvárni utólag is a hitelfelvevőktől, ami az úgynevezett a normál piaci kockázat mérlegelését jelentette. A bankok is erről tájékoztatták az ügyfeleket, és a viszonylag alacsonyabb kamatba is ezt a normál piaci kockázatot árazták be. Egy globális pénzpiaci összeomlást abban az időben a legnagyobb elemzők sem prognosztizáltak és nem kalkuláltak be, nemhogy egy tájékozatlan hitelfelvevő.
Mi a fő problémának önmagában a devizahitelek magas állományát tekintjük. Önmagában az, hogy ilyen mértékben van a lakosság eladósodva devizahitelben - elsősorban svájci frankban -, jelenti azt a problémát, amit meg kell oldani. Ez a javaslat ezen nem segít. Ezen csak az segítene, ha valamilyen módon a devizahitelek forintosítását megoldanák. Ez viszont, mindannyian tudjuk, a jelenlegi árfolyamok mellett lehetetlen küldetés. Ezért ismételjük meg azt a javaslatunkat, hogy itt van az a hely, amikor a közjó érdekében indokolt lenne a költségvetés szerepvállalása.
Mi indokolhatja a költségvetési beavatkozást? Ez egy súlyos kérdés, hiszen tudjuk, hogy közpénzek felhasználásáról van szó, és ilyen megoldást csak felelősen lehet javasolni. Mégis indokoltnak látjuk ezt a tehervállalást. Először is azért, mert magát az államot is felelősség terheli a kialakult helyzetért. Ezt egyébként az előterjesztő is elmondta, illetve a kormánypárti érvelők is, és ezzel egyet is értünk. Tehát az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikája felelős ezért a helyzetért. Viszont az államnak megvan a maga jogfolytonossága, tehát igenis felelősséget kell vállalnia a mai államnak is az állampolgárok felé.
Hozzátesszük, hogy nem gondoljuk azt, hogy egy költségvetési támogatás megnyitása önmagában megoldja a problémát. Gazdaságpolitikai megoldást csak az hoz, ha ezzel együtt a bankokat kényszerítjük ebben a konstrukcióban arra, hogy egy nyomott kamatlábbal biztosítsák ezeket a forintosított hiteleket, ami a mi javaslatunk szerint a jegybanki alapkamat plusz 2 százalék. És ezzel együtt, ami már nem ennek a csomagnak a része lenne, de el kell érni azt is, hogy a Magyar Nemzeti Bank végre felhagyjon ezzel az önsorsrontó magas kamatpolitikával, és végre normális szintre szoruljon le a jegybanki alapkamat. Első lépésben már egy 2 százalékpontos csökkentést lehetségesnek látunk.
Miért fontos még ez a megoldás? Nemcsak a szociális érzékenység miatt, hanem gazdaságpolitikai megfontolásból, mert a magas devizahitel-állomány gúzsba köti a gazdaságpolitikát. Előfordulhat olyan gazdaságpolitikai helyzet, ami olyan beavatkozást igényelne, ami az árfolyam romlását eredményezheti időlegesen vagy tartósan. Ez normál körülmények között nem rossz, nem jó, ez egy olyan adottság, amivel a gazdaságpolitikai kormányzat élhet. Ilyen esetben viszont, amikor ilyen magas a kitettség, ilyen magas a devizahitel-állomány, gyakorlatilag a devizahitel-állomány túszává válik a gazdaságpolitika.
Még egy dolgot ne felejtsünk el, ami az érvelésből általában kimarad: nem csak azzal van probléma gazdaságpolitikai szempontból, nem csak akkor jelentkezik a probléma, amikor egy család nem tudja fizetni tovább a hiteleket; gazdaságpolitikai szempontból az is probléma, ha valaki erejét megfeszítve fizeti a megnövekedett terheket, hiszen ezzel a nemzetgazdasági keresletet csökkenti, saját fogyasztását csökkenti, ami a GDP-növekedésnek az egyik fő hajtóereje. Tehát abban az esetben, ha vállalnánk ezt a lépést, a költségvetési beavatkozást, hogy jól átgondolt konstrukció mentén és nem nyakló nélkül beleöntve, ebben az esetben ez a vásárlóerő visszatérne a gazdaságba, és a gazdaság élénkítésében igen fontos szerepet játszhatna.
Nem értünk egyet azzal sem, hogy egy ilyen döntés, egy ilyen megoldás felelőtlen hitelfelvételre bátorítaná a jövőbeni adósokat, hiszen nem arról van szó, hogy az állam kifizetné helyettük az adósságot, az adósnak továbbra is fizetnie kell azt a hitelterhet, amit vállalt akkor, amikor felvette, csak a senki által nem prognosztizált többletterhet osztaná meg a költségvetés a bankok és a hitelfelvevők között. Tehát ez még senkit nem bátorít a jövőben felelőtlen hitelfelvételre.
És végül egy záró gondolat: tegnap éjjel tárgyaltuk, illetve ma éjjel volt már az, a MOL visszavásárlására vonatkozó kormányzati kezdeményezést, amit mi egyébként nemzetstratégiai megfontolásból támogattunk. Itt most ezt csak olyan szempontból hozom fel példaként, hogy látszik, hogy amire van erős politikai elhatározás, arra meg lehet találni a megfelelő forrásokat is. Mi erre bátorítjuk a kormányzatot, hogy ne álljon meg félúton, vállalja ennek a terhét, és oldja meg ezt a problémát, ne elégedjen meg részmegoldásokkal, hanem a gyökeres megoldás felé keresse az utat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)
