Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor e témában a korábbiakban többször volt alkalmam megnyilvánulni, akár bizottsági ülésen, akár itt a tisztelt Ház előtt, rendszeresen arról beszéltem, hogy a kormányzat orosz rulettet játszik a hitelesekkel, a károsultakkal. Kiteszi őket egy olyan jövőbeli elképzelt helyzetnek, ahol a legoptimistább forgatókönyvet veszi elő, és úgy gondolja, hogy majd a forint leveri a svájci frankot, adott esetben nem lesz olyan árfolyam-különbözet, ami egy második törlesztési rétegzés során terheli azokat a károsultakat, akiket 2015-től majd megpróbálnak visszavezetni az újrafizetés rendszerébe.
Azóta látom, hogy sokkal durvább a helyzet. Tehát amit önök itt ma előadtak mentőcsomag címszó alatt, arra a legjobb szó az, hogy csicskáztatás. A nemzetközi kereskedelmi bankrendszer csicskáztatja a magyar politikumot, amely szolgalelkűen elvégzi a számára kiszabott feladatot, aztán teljes, áthitt szellemiséggel előadja azokat az indokokat, amelyekről ő maga is tudja, hogy fals, hazug és nem igaz indokok, teljes mértékben igaztalanok.
Az egész mentőcsomag hitelessége, társadalmi legitimációja már ott megszűnt, amikor tárgyalóasztalhoz ültek. De kivel? A bankrendszerrel. Pedig önök rendszeresen arról beszélnek, hogy három résztvevője van ennek a rendszernek: az adósok, a kereskedelmi bankok rendszere, végül pedig az állam - vagy nevezzük most kormányzatnak - mint beavatkozó fél. A három közül érdekes módon az egyik hiányzott a tárgyalóasztal mellől. Hol voltak a hitelesek? Hol voltak a károsultak érdekvédelmi szervezetei?
Én azt vallom, hogy persze, szükség van bankokra, szükség van tisztességes gazdálkodásra, a Jobbik pedig nem a profit ellensége. Az extraprofit és az indokolatlan nyerészkedés ellenségei vagyunk, mely folyamatábra 2000-ben kezdődött, egyáltalán a devizahitelezés bármilyen papíron történő engedélyezésével, 2001-től az önök által, pontosabban az első Orbán-kormány által engedélyezett egyoldalú szerződésmódosítások rendszerével. Ezt követte csak az, hogy a kommunista kormányzatok a forinttámogatott hiteleket lényegében kivonták, és aztán 2004-től kezdett el felpörögni az a devizahitel-állomány, amely mára idevezetett, de önök ellenzékben eléggé csendben voltak ebben a témában. Most, amióta újra a stafétabot a kezükben van, azóta vált divatossá ez a kérdés, de egy év még mindig kevés volt ahhoz, hogy ezt a ködbe vesző nemzeti eszközkezelőt bármilyen hihető forrástömeggel ellássák. Jelen pillanatban is pár milliárd forint van e mellé csoportosítva, miközben az Audinak lehetett 25 milliárdos társaságiadó-kedvezményt adni, Debrecen városának el lehetett különíteni 10 milliárdot stadionra, egy félstadionnyit nem ért önöknek a devizahitelesek helyzete. Hát miről beszélünk, hölgyeim és uraim?
Látható az, hogy ugyan elmondta Rogán Antal képviselő úr, hogy a szabad felhasználású hitelek körébe tartozó 2000 milliárd, ahol szintén bizonyítottan lakáscélra fordították ezen tehertételeket, beletartozik ebbe a csomagba, ezt ugyanakkor kérem, hogy erősítsék meg egy konkrét hivatkozással, hiszen előttünk ez megerősítve jelen pillanatban nem lehet. Még egyszer elmondom, hogy ez olyan tömegű hitelest érint, hogy egész egyszerűen tisztázni kell ezt a kérdéskört, hiszen nem látható az, hogy ma Magyarországon mi fogja megakadályozni azt, hogy emberek ezrével kerüljenek a híd alá. Tegnap a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén elhangzott, hogy elképzelhetetlen Magyarországon, hogy bárki a híd alá menjen vagy kerülhessen. Itt látható az, hogy folyamatosan történnek kilakoltatások jelen pillanatban is, gondoljunk csak az önkormányzati tulajdonú bérlakásokra közműhátralékok esetén. De a ködbe vesző eszközkezelővel, azon kvótákkal legalizált kilakoltatási maffiamódszerekkel, amelyeket önök most itt behoznak elénk, nem hihető az, hogy ez az egész rendszer bármilyen korrekt és kiszámítható módon fog folytatódni, és elvezethet oda, amit egyébként önök terveznek, hogy a következő ciklusra áttolják a felelősséget, és majd egy következő kormányzat rendezi ezt a kérdéskört.
Nem látható. Egyáltalán mit vállalnak a kereskedelmi bankok? Kijelenthető az, hogy lényegében semmit. Szó van arról, hogy adott esetben, amikor egy eszközkezelő átvesz egy ingatlant, akkor a bankok elengedik a tartozás egy részét, bizonyos feltételek mellett. Tehát egy ilyen nagyon halvány, nagyon ködbe vesző tehertétel-vállalási forma feltűnik ebben a rendszerben, de semmi konkrétum.
Semmilyen következménye nincs az egyoldalú szerződésmódosításoknak, semmilyen következménye nem látszik annak, hogy egy átlagos deviza-törlesztőrészlet éves szinten 31-33 százalékkal emelkedett, semmiféle következménye nem látszik annak, hogy egyes bankok mintegy 30 százaléknyi késedelmi kamatot szabtak ki. Hol van itt bármiféle elszámoltatásra vagy akár a rendszer felülvizsgálatára vonatkozó jel? Szó sincs ilyesmiről. A kormányzat ehhez képest a nyolcadik bankkonszolidációt hajtja végre adófizetői pénzből. Ezzel pedig visszaáll abba a sorba, ahonnan véleményem szerint ki sem lépett, miszerint minden téren és minden tekintetben kiszolgálja azt a nemzetközi pénzügyi kört, akinek már hétszer kellett a kérésére a bankrendszert konszolidálni Magyarországon, vagy adófizetői pénzből, vagy IMF- vagy egyéb hitelforrásokból, amiket szintén nyögni kell és vissza kell fizetni.
Tehát látható az, hogy ugyanúgy, ahogy az államadósság kérdéskörével szemben önök tökéletesen tehetetlenek és impotensek, ugyanúgy nem tudnak most mit kezdeni az egyénre vonatkozó eladósodottsággal sem. Egy újabb bankkonszolidáció a megoldásuk, valamint egy olyan csomag, amit nagyon sok ügyfél számára a CIB Bank már egy évvel ezelőtt letett az asztalra.
Tehát még egyszer mondom: a kormányzati teljesítmény legjobb fokmérője az, hogy egy bank által letett megoldási javaslatot, amit egy éve tettek le az asztalra, most átültetnek, kodifikálnak és behozzák a magyar jogrendszerbe.
Tehát lényegében ennyiben foglalható össze, amire önök képesek voltak. Látszik, hogy ez halogató politika, kitáncoló politika, nem mernek, nem akarnak költségvetési forrásokat a probléma megoldására fordítani. Tökéletesen látszik, hogy önök hagyják a roncstársadalomba süllyedni azon károsultak tízezreit, akik 90 százalékban nem saját maguk tehetnek az előállt helyzetről. Ki lettek szolgáltatva egy nemzetközi spekulációs játszmának, a sorozatos kormányzati visszaélések és egyáltalán a helyzet helyben hagyásának következményeként, ami egyébként leszűrődik a legkisebb szintre is, miszerint a kormányzatok egymás után hagyták a média szintjére leszűrődni ezt a kérdéskört, hagyták azt, hogy a kereskedelmi bankok reklámozási és presszionáló politikája következtében nagyon sok olyan ember is felvegye ezeket a hiteleket, akinek talán nem kellett volna. Ezzel szemben most a megoldási javaslatuk az, mert ha magyarra lefordítom, akkor az, hogy lényegében az adósok viseljék ezt a kárt, csak hosszú távon, kiszámítható módon, és úgy, hogy az adósok többsége el kell hogy fogadja, hogy csak egy kisebbség és kvóta szerint döglik meg.
Ezt tudták önök letenni az asztalra. Ezért mondhatjuk azt, hogy megoldásként csak és kizárólag a hitelek forintosítása, a felvételkori árfolyamon történő átváltás lehet olyan, ami üdvözítő, és ami a jövőre nézve bármilyen reményt nyújt. Nyilvánvaló, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyonból befolyt összegekből idén ez még megoldható lenne, jövőre ez az összeg már nem nagyon áll rendelkezésre, tehát most tudnának lépni ezen a területen. Egy nemzeti kríziskezelő létrehozása lenne halaszthatatlan, mely a hitelek átvételében, segítésében, a kezelés átvételében segít, akár a futamidő kitolásának lehetővé tételével, akár olyan törlesztőrészletek kidolgozásával, ami még fizethető. Az öncsőd, egyébként a korábban a KDNP által felvetett családi csődvédelem intézményének a bevezetésével, amit önök érdekes módon most kormányon elfelejtettek. Hol van ez az ötlet, amit olyan nagy hangon hangoztattak?
Nyilvánvaló, hogy a szociális ügyvédi hálózat kiépítése sem halogatható tovább; emellett pedig, ha bérlakásprogrammal kívánjuk elejét venni hosszú távon a hasonló problémáknak, emellé is források kellenek, emellé is koncepció kell.
(12.50)
Önök per pillanat nem rendelkeznek ezzel, kérem, hogy erőltessék meg magukat, és legalább velünk próbálják meg elhitetni azt, hogy ebből lesz valami, hogy az önök számára fontosak azon magyar emberek tízezrei, azon tömegek, akik óriási bajban vannak, és mástól most nem várhatják a segítséget.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
