KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló szabályozás egy olyan jogszabály, ami a megalkotók szándéka szerint is kizárólag alapvetően kicsi önkormányzatok, egyszerű helyzetek, kis vagyon, kis feladatrendszer mellett próbálta kezelni azt a helyzetet, amikor egy önkormányzat nem tud a kötelezettségeinek eleget tenni. Nem feltételezték az akkori jogalkotók, hogy előjöhet az a helyzet, ami mára előállt, hogy a kormány olyan mértékben vonja meg az önkormányzati feladatellátástól a finanszírozást, hogy 2010-re elmondhattuk, az önkormányzati rendszer a feladatellátásához a 2003-as szintű támogatást kapta az államtól, miközben körülbelül ötszázzal nőtt azoknak a feladatoknak a száma, amiket a kormány az önkormányzatok által ellátandónak vélt, a parlament pedig azt rendelte az önkormányzatoknak, hogy ezeket a feladatokat el kell látni. Ez azt a helyzetet eredményezte, hogy az önkormányzatok olyan eszközökhöz kellett hogy nyúljanak - mivel pénzük nem volt a feladatok ellátására -, ami alapvetően külső forrásbevonást igényelt, és mára kiderült, hogy nemcsak a kis önkormányzatok, hanem egész nagy települések, sőt megyék is az adósságrendezés sorsára juthatnak.
Magyarországon az önkormányzati csőd egy rosszul szabályozott kérdés. Azt gondolom, hogy ezt a mai helyzetben egész egyszerűen újra kell szabályozni. De hogy mégsem egy nagy, átfogó újraszabályozásra vállalkoztunk, annak egyszerű oka van: miután az új önkormányzati kétharmados sarkalatos törvény ősszel a parlament elé kerül, úgy gondolom, hogy az új rendszer alapvetéseinek megfelelően kell az adósságrendezési eljárást újragondolni. De addig sem várhatunk, mert látjuk, hogy jó néhány önkormányzat esetében egészen aggasztó az a folyamat, amely adósságrendezési eljárás címen folyik. Tehát a mostani módosítás nem egy átfogó, hanem egy kislélegzetű módosítás, pontosítás, s tulajdonképpen csak arra jó, hogy azt a néhány hónapot is valamilyen rendezett feltételek mellett tudja a rendszer túlélni vagy átélni, amíg egy átfogó szabályozás nem jön a Ház elé.
Külön kiemelném azt a problémát, amikor egy önkormányzat nem egyszerűen csődbe megy, hanem tudatosan csődbe viszik. Erre most semmilyen szankció nincs. A Gt. alá tartozó szervezeteknél ismert ez a fogalom, hiszen Btk.-s eset az, amikor csalárd csődöt követ el valaki úgy, hogy bár van pénze, mégsem fizeti a kötelezettségeit. De néhány önkormányzatnál felmerült az a probléma, hogy úgy tagadta meg az önkormányzat kötelezettségeinek a fizetését, hogy a folyószámláján a kötelezettségeit meghaladó készpénz állt rendelkezésre.
Ezeket a helyzeteket ebben a kisebb kiigazító javaslatunkban nem tudjuk kezelni, de szeretném előrebocsátani, hogy amikor ősszel ezt a helyzetet kezeljük, akkor a tudatosan csődbe vitt önkormányzatok esetére is alkalmazni kell a Btk.-s alakzatot, mert ilyet nem szabad csinálni. Másrészt azt gondolom, hogy az önkormányzati rendszer esetében is nagyon komoly következményének kell lenni annak, ha valaki csődbe viszi az önkormányzatát, és olyan gazdálkodást, olyan politikát folytat, hogy csődeljárást kell az önkormányzat ellen folytatni. Megengedem, hogy ősszel egy olyan javaslatot kell a Ház elé letenni, amely azt mondja, hogy azt, aki csődbe vitte az önkormányzatát, ne lehessen újraválasztani se képviselőnek, se alpolgármesternek, se polgármesternek. S az is megvitatandó, hogy a kialakult csődhelyzetben milyen felelőssége van az előző vezetésnek, és azt is meg kell vizsgálni - ez persze részletesebb szabályozás kérdése -, hogy ilyen esetben az előzőeket is sújtsa-e ez a szankció, de én úgy gondolom, hogy van szabályozási eszköz, ezt a kérdést bíróság elé lehet vinni. Igazából tehát nem bonyolult a feladat, csak szeretném jelezni, hogy ebben a helyzetben is tarthatatlan a mostani állapot, hogy lényegében nem terhel felelősség politikust akkor, ha csődbe viszi a saját települését.
A mostani javaslatunkban néhány olyan korrekciót kezdeményeztünk, amelyek sok félreértésre vagy félremagyarázásra adtak okot. Természetesen eszünk ágában sincs az egyébként is rendkívül kockázatos és problémás devizahitelezési rendszert az önkormányzati rendszerre általánosan kiterjeszteni. De a javaslatunk nem is tartalmaz ilyet, csak a politikai sajtó egy része interpretálta így. Először is, annak az önkormányzatnak, amelyik csődben van, azaz adósságrendezési eljárás alá került, nem mentőövet dobunk, mert mentőövet csak a fuldoklónak lehet dobni, a vízi hullának viszont nem lehet mentőövet dobni.
(0.30)
Az az önkormányzat, amelyik adósságrendezési eljárás alatt van, ebben az értelemben nem fuldokló, annak vége van, azt újra kell szabályozni, újra kell kezdeni az életet abban az önkormányzatban. Ebben az értelemben mondjuk azt, hogy csak azt a szerepet vagy lehetőséget adjuk meg, hogy adott esetben egy önkormányzatnál, mert, ugye, ha csődeljárás van, pontosabban adósságrendezési eljárás, akkor a banki követelések azonnal lejárnak az önkormányzattal szemben, és ha ilyen banki követelés van devizában, tehát korábban devizában vett fel az önkormányzat hitelt, mondjuk azt, hogy a reorganizációs hitel kapcsán ezt a lejárt hitelt devizában újíthassa meg, amennyiben egyébként - és ez nagyon fontos kitétel - a kormány erre külön eljárásban engedélyt ad. Itt nagyon komoly fékek vannak beépítve, mert azt mondjuk, hogy ez nem egy általános lehetőség, hiszen ezt a reorganizációs hitelt, amennyiben erre szükség van, a kormány csak akkor kamattámogatja - mert ezt kérjük a kormánytól -, ha egyébként rendben lévőnek tartja. Tehát itt egyáltalán nincs semmilyen szellem kiengedve a palackból.
Ugyanakkor meglehetősen szigorúan szabályozzuk azt a kört, hogy az önkormányzatnak milyen vagyoneleme, meg milyen típusú jövedelme, vagy egyáltalán vagyonértékű joga, fedezete kerülhet az adósságrendezési eljárás alá. Megvallom őszintén, sok kollégától kaptam olyan javaslatot, ami ezt puhítani igyekezett, csak azt gondolom, hogy most vegyük ezt komolyan. Ha csőd van, akkor nincs európai uniós fejlesztési önrész, hogy azt nem érinti a dolog, vagy nincs az, hogy akkor egy sor vagyontárgyat vagy eszközt nem érint a kérdés, mert ha csőd van, akkor csőd van, és akkor nagyon komolyan kell eljárni, és azokat az érdekeket kell védeni elsősorban, amelyek olyan önkormányzati feladatellátáshoz kapcsolódnak, amelyek nagyon komoly társadalmi rétegeket érinthetnek: a közszolgáltatások, temetés, oktatási rendszer fenntartása.
De én azt hiszem, hogy úgy általában nem lehet azt megtenni, hogy az önkormányzati adósságrendezési eljárás tulajdonképpen változatlan szerkezetben hagyja az önkormányzat működését, mert igazából csak egy kicsit van csőd, és tulajdonképpen nem történik más, mint az, hogy minden megy tovább a maga útján. Tulajdonképpen a település lakói nem is nagyon érzik azt, hogy mit jelent egy ilyen eljárás, egyszerűen csak arról van szó, hogy a kormány nyúljon a zsebébe, és álljon helyt egy korábbi vezetés felelőtlen döntéseiért, aminek a kapcsán adódik elő az adósságrendezési eljárás.
Ha megnézik a javaslatainkat, akkor láthatják, hogy önkormányzati vezetőként két polgármester terjesztette elő ezt a javaslatot. Önmagunkhoz is meglehetősen szigorúak vagyunk, de ez szerintem támogatandó, és csak ilyen példával elöl járva lehet ezt a kérdést kezelni. Ugyanakkor én azt hiszem, hogy a mostani kisebb léptékű módosítás nem alkalmas arra, hogy olyan szándékokat is beépítsünk a mostani eljárási rendbe, amelyek jogossága megalapozott. Nevezetesen, bár vannak erre javaslatok, én azt hiszem, hogy nem most kell szabályozni azt, hogy például egy önkormányzat a gazdálkodása kapcsán hogyan és milyen módon vehet be a költségvetés-finanszírozásba külső forrásokat, külső eszközöket. Jogos ez a felvetés, én szeretném ezt hangsúlyozni, de nem hiszem azt, hogy meg kellene előznünk most az önkormányzati törvénynek egy olyan típusú módosítását, amit ősszel, a nagy lélegzetű módosításban kell tárgyalni. Ezért én ezeket a felvetéseket megfontolandónak tartom, főleg azért, mert a szabályozást csak úgy lehet jól megcsinálni, ha nem folyó költségvetési évben adunk egy ilyen korlátot, hiszen ma már az önkormányzati rendszer megtervezte a költségvetését. Ha folyó költségvetési évben módosítunk ilyen szigorúan külső forrásbevonási ügyben, akkor bizony számos önkormányzat gazdálkodását még akkor is lehetetlen helyzetbe hozzuk, ha egyébként adott esetben a gazdálkodása megalapozott.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ne felejtkezzünk meg arról, hogy az önkormányzati rendszer ilyen lehetetlen helyzetbe jutását alapvetően az a kormányzati politika határozta meg, amely az elmúlt nyolc évre volt jellemző. Az önkormányzati rendszert az elmúlt nyolc évben úgy kezelte a kormány, mint a félbolond atlétikaedző a saját sportolóját, mert a kormány mindig azt mondta az önkormányzati rendszernek, hogy mindennap fussatok egy körrel többet, és mindennap egyetek egy kicsit kevesebbet. Azt lehet tudni, hogy ilyenkor előbb-utóbb vége van a történetnek. Most itt vagyunk.
Az utolsó pontot az i-re Bajnai Gordon tette fel, amikor a kormánya élén azt nyögte be -, ami már egyébként a szocialista önkormányzati vezetőknél is kiverte akkor a biztosítékot -, hogy az önkormányzati rendszerrel kapcsolatban úgy tárgyalunk, hogy 120 milliárd forint elvonás kőbe van vésve, miközben egyébként ennél jóval nagyobb mértékű elvonásokat ez a rendszer már elszenvedett.
Az első arculcsapás, vagy hogy is mondjam, pofára esés, ha lehet így fogalmazni, akkor következett be, amikor Medgyessy Péter a megválasztása után beszabadult a kincstárba, az ott lévő 350 milliárd forint tartalékot gyorsan kiosztotta béremelésre, azt megfinanszírozta egyébként a költségvetésből a 2002. év végéig, majd azt mondta 2003-ban, hogy azt a mintegy 135 milliárd forintot, amit most erre költöttünk, járulékok nélkül, most már a rendszer finanszírozza saját magától, ahogy tanulta. Ez egy nagyon jópofa dolog egyébként, hogy én megemelem a bérét a közalkalmazottaknak, csak nem vagyok hajlandó kifizetni ennek a költségeit, hanem ezt áthárítom a rendszerre. Onnantól kezdve mindenki úgy járt rá az önkormányzati rendszerre, mint a Micimackó a mézes bödönre, csak a végén elfogyott a dolog, mert kiürült a méz.
A helyzet az, hogy nem felejtkezhetünk el tehát arról, hogy a rendszert ilyen végromlásba egyébként a szocialisták juttatták. Arról nem is beszélve, hogy a rendszer általános részére is igaz ez, és a rendszernek bizonyos szegmenseiben meg kifejezetten primitív politikai bosszúhadjárat folyt. Például akkor, amikor a szocialisták az önkormányzati választást úgy veszítették el, hogy az egyetlen megye kivételével az összes megye ellenzéki vezetésbe került, akkor onnantól kezdve egy teljesen tudatos, a megyéket ellehetetlenítő bosszúhadjáratnak voltunk a részesei, az egészen felháborító primitív politikai megfontolásoktól kezdve azokon az egyébként teljesen tarthatatlan törvényeken át, amelyek ezt a rendszert érintették. És nem elég, hogy a finanszírozás omlott össze, hanem még ráadásul a kormányzati képtelenség azt a helyzetet is előállította, hogy teljesen marginális szempontok alapján a rendszerben olyan működési zavarokat lehetett okozni, ami miatt, azt gondolom, ki kell mondanunk, a felelősség egyértelműen az előző nyolc év teljesen felelőtlen, inkompetens kalandorpolitikáját terheli.
Elnök úr! Tisztelt Ház! Kérném, hogy támogassák a javaslatunkat. A javaslatunk, még egyszer hangsúlyozom, kisebb módosítás, arra való, hogy az év hátralévő részében addig kezelje a legfontosabb felmerülő problémákat, amíg az új sarkalatos önkormányzati törvény elfogadása kapcsán az önkormányzati csőd intézményét, az adósságrendezési eljárást is újragondoljuk és újraszabályozzuk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
