L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én nagy élvezettel hallgattam itt a ma esti vitában Gúr Nándor képviselőtársam felszólalását, bár néha nem egészen tudtam követni sziporkázó humorát. Sajnálom, hogy most nincs itt a teremben, hogy visszatérjünk arra a problémára, hogy az örökség, amit képviselőtársam is hanyag eleganciával kezelt, hogy megengedi, vagy feltételezve, de nem megengedve. Azért e mellett az örökség mellett ne menjünk el, tisztelt képviselőtársaim! Ennek a jogszabálynak az elfogadására azért van szükség, mert önök, szocialisták, szabad demokraták 8 év alatt olyan helyzetet teremtettek, az országot úgy eladósították, hogy az ország adósságállománya a GDP-hez viszonyítva 85 százalékra ment fel, az önkormányzatoknak a mai napon pedig 1830 milliárd forintnyi adósságállománya van. Ezek, kérem, tények. Ezeket a tényeket a szocialistáknak és a szabad demokratáknak köszönhetjük.
Ne felejtsék el azt, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy 2005 és 2010 között Magyarországon gyakorlatilag megötszöröződött az önkormányzatok adósságállománya, az annak köszönhető, hogy önök, szocialisták az elmúlt években az önkormányzatok által ellátott állami kötelező feladatokat sem finanszírozták, önök két évvel ezelőtt összevonták az önkormányzati normatívákat, ténylegesen e mögött az összevonás mögött az a szándék húzódott meg, hogy a legtöbb területre kevesebb forrás jusson. Az önkormányzatok eladósodása mögött tehát nem az önkormányzati vezetők felkészületlensége, nem a felelőtlen gazdálkodás az, ami elsőként meghúzódik, hanem az, hogy a magyar állam, amelyet az elmúlt 8 évben a szocialista-szabad demokrata kormányzat vezetett, a kötelező feladatokhoz szükséges forrásokat sem biztosította az önkormányzatok számára, éppen ezért volt szükség ennek a törvényjavaslatnak a benyújtására és a megtárgyalására.
A törvényjavaslat szöveges indokolásából is kiderül, hogy az Országgyűlés 1996-ban fogadta el a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvényt. Azért azt nagyon jól láttuk, hogy az azóta eltelt 15 év alatt 40 olyan adósságrendezési eljárás indult, amely többségében kisebb önkormányzatokat érint. Ha már az előbb a képviselő asszony szóba hozta a Heves megyei önkormányzat ügyét, akkor ebből az is látszik, amit az előbb Kósa képviselőtársam jól bemutatott, hogy az előző négy évben kicsinyes politikai bosszúból hoztak olyan helyzetbe megyei önkormányzatokat, nemcsak az illetékbevételek elvonásával, nemcsak a normatíva összevonásával, hanem még egy sor más intézkedéssel, például, hogy alapvető pályázati lehetőségekből zárták ki a megyei önkormányzatokat vagy a megyei önkormányzat által fenntartott intézményeket. Tehát ennek az a következménye, hogy az 1996-ban elfogadott törvény ma már nem alkalmas a felmerülő, még az előttünk álló problémák szakszerű kezelésére, hiszen azt láthattuk már az elmúlt évben is, hogy nagyobb városokat, és amint az előbb a képviselő asszony Heves megyét említette, megyei önkormányzatokat is veszélyeztet a felhalmozódott adósságállomány, tehát valamilyen módon szükséges kezelni ezt a problémát.
(0.50)
Képviselő asszony az előbb a kisebbségi véleménye megfogalmazásában jelezte azt, hogy ezt a törvényjavaslatot az önkormányzati törvény tárgyalásával egy időben kellett volna benyújtani. Van abban némi logika, amit elmond, de pusztán csak annyi, hogy való igaz, hogy ősszel elénk fog kerülni az önkormányzati törvény, de az előbb ön által említett példák is azt mutatják meg, hogy az elkövetkezendő négy hónapot se várhatjuk meg, minél hamarabb kell lehetőséget teremtenünk a problémák orvoslására, olyan módon, ahogy ezt a jogszabálytervezet megteszi.
Nagyon fontos például az, hogy az adósságrendezésbe milyen vagyoni kör nem vonható be a jövőben. A kulturális bizottság elnökeként engedjék meg, hogy azért kiemeljem azt, hogy ha a Heves megyei önkormányzatra utalunk, kétségbeejtő lenne az, hogy ha mondjuk, egy csődgondnok az egri vármúzeumot akarná eladni, vagy ha a csődgondnok valamelyik színházunkat akarná eladni, valamelyik színházunkat akarná bezárni.
Tehát nagyon fontos ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban az, hogy egyértelműen meghatározza azt, hogy olyan feladatellátáshoz kapcsolódó vagyoni elemek, amelyek állami támogatást kapnak, vagy amelyekhez az állam hozzájárulást biztosít, azok nem vonhatók be az adósságrendezésbe eladható, értékesíthető vagyonelemként. Az is fontos a vagyonelemeken túl, hogy az önkormányzat költségvetésében megjelenő helyi kisebbségi önkormányzatok bevételei és pénzeszközei sem vonhatók be, illetve olyan bevételek sem vonhatók be az adósságrendezési eljárás alá, amelyek az önkormányzat részvételével működő társulások tevékenységéből származnak.
Az előttünk fekvő törvényjavaslatnál fontos kiemelnünk azt is, hogy a személyi felelősség kérdését egyértelműen tárgyalja. Az a szándék, hogy meg kívánják emelni a törvényjavaslat benyújtói a kiszabható pénzbírság összegét, amelyet azok a polgármesterek vagy esetlegesen megyei közgyűlési elnökök kötelesek fizetni, akik nem teljesítik a képviselő-testület összehívásának és az ülés levezetésének a követelményét annak érdekében, hogy minél hamarabb elkezdődhessen az adósságrendezés, ez szerintem nagyon fontos jelzés a tekintetben, hogy igenis, a felelősség mellett nem lehet elmenni, hogy a vezetők felelősségét különösen hangsúlyoznunk kell.
A határidő-hosszabbítást is ki kell emelnem. Az, hogy a képviselő-testületnek 60 napról 90 napra növelt határidőt adna ez a javaslat arra, hogy a válság-költségvetési rendeletet elfogadja, megalkossa, ez a 30 napos hosszabbítás szükséges ahhoz, hogy valóban a nehéz helyzetbe került önkormányzatok fel tudjanak készülni.
Végül arra szeretnék még rátérni, amelyet az előbb Kósa képviselőtársam már az expozéjában említett, amely a melléklet módosításában olvasható, hogy a válságköltségvetésből további feladatokat lehet az eddig megengedetteken kívül finanszírozni, és én ezt egy sarkalatos kérdésnek tekintem, főleg a kulturális élet helyzete és a kulturális intézmények stabilizálása szempontjából. Nevezetesen: arról van szó, hogy az előttünk fekvő javaslatban, a mellékletben azt láthatjuk, hogy olyan új feladatok kiadásait lehet finanszírozni az önkormányzatok által már nem 60 nap, hanem 90 nap alatt elfogadható válság-költségvetési rendelet alapján, amelyek például a kulturális javak gyűjtésével, őrzésével, tudományos feldolgozásával és bemutatásával, a régészeti örökség védelmével kapcsolatosak, azaz a múzeumi intézményrendszer, a múzeumi szervezet fenntartásával.
Már korábban a régészeti feltárási jogról szóló törvényjavaslatnál is elmondtam, hogy a vidéki magyar értelmiség és egyáltalán a magyar tudományosság szempontjából, a magyar identitás szempontjából is a legfontosabb intézményeink közé tartozik a megyei múzeumi intézményi rendszer. Ezt veszélybe sodorni az önkormányzatok eladósításával a lehető legnagyobb felelőtlenség, és legalább ilyen fontos az a levéltári intézményrendszer, amelynek a működése nélkül értelmezhetetlen a magyar történelem, és amelynek működése nélkül értelmezhetetlen a magyar közigazgatás. Ezért fontos az, hogy a megyei és a fővárosi levéltárak működtetése is ebbe a mellékletbe bekerült, azaz ezeket is lehet a válságköltségvetésből finanszírozni.
Számomra legalább ilyen fontos a települési és a megyei könyvtári ellátás biztosítása, hiszen jól tudjuk azt, hogy mit jelent, ha egy településen nem működik könyvtár, ha a mai anyagi körülmények között azok, akik nem tudnak maguknak könyvet, folyóiratot, napilapot vásárolni, esetlegesen nincs internet-hozzáférésük, azok a könyvtáron belül mindezekhez a szolgáltatásokhoz, mindezekhez a javakhoz nem tudnak hozzáférni. Tehát ezért az is fontos, hogy a megyei és a települési könyvtári ellátás biztosítása is ide bekerült.
Valamint azok a közművelődési intézményi feladatok és szervezeti részlegek, amelyek rendkívül fontos közösségi feladatokat látnak el, a közművelődési tevékenység elősegítése és fejlesztése érdekében folytatott közművelődési szakmai tanácsadás, szolgáltatás, programszervezés, az szintén ebbe a körbe került be a mellékletnek köszönhetően. Persze, a kultúrán túlmutatóan például a megváltozott munkaképességűeket foglalkozató közhasznú gazdálkodó szervezettel érvényben lévő szerződésből eredő kötelezettségek is finanszírozhatók lesznek a törvény elfogadása esetén a válságköltségvetésből.
Még külön pontban rögzíti azt a tervezet, hogy a megyei önkormányzatok esetében minden olyan feladat ideszámít, amelyet az Országgyűlés által nyújtott normatív állami hozzájárulásból vagy támogatásból finanszíroznak. Ez azért is fontos, mert például a megyei sportfeladatok és még egy sor dolog a törvényben rögzített normatívából van finanszírozva.
Összefoglalva tehát, képviselőtársaim, a Fidesz-frakció nevében azt tudom mondani, hogy egy fontos, a szocialisták katasztrofális nyolcéves kormányzásának következtében válsághelyzetbe sodort önkormányzatokat megsegíteni képes törvényjavaslat fekszik előttünk. Arra kérem képviselőtársaimat, szocialista képviselőtársaimat is, akik az önkritika gyakorlásában járatosak, hogy szíveskedjenek ezt a törvényjavaslatot támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
