BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Már számtalanszor elhangzott, hogy az érdekegyeztetéssel az volt a probléma az OÉT-en belül, hogy a kormánytól várták a döntést, és a kormányé volt a felelősség. Ennek a háromoldalú egyeztetésnek az lett volna a lényege, hogy mindenki a saját érdekét képviselje, a kormány pedig a költségvetési lehetőségeket, illetve a kormányzati célkitűzéseket, és ennek fényében szülessen egy háromoldalú megállapodás, aminek eredményeképp például a munkavállalói oldal lemond a munkajogi harc eszközeiről, nem fognak sztrájkolni, munkát beszüntetni, és a többi. Tehát azért itt mindenkire volt következménye, és mindenkinek volt felelőssége ebben a döntésben, ez egy közjogi megegyezés volt, amit így lehet betartani. Az egy dolog, hogy a kormányok ezt időnként megszegték, lehetne most dobálózni, hogy ki mikor.
Felmerült az is, hogy a reprezentativitás hiánya miatt nem képviselték 3,5 millió munkavállaló érdekeit. Ez sem igaz, hiszen amikor munkajogi kérdésekben pozitív eredményt értek el, mondjuk, a szakszervezeti szövetségek, akkor az ugyanúgy jó volt azoknak a munkavállalóknak is, akik nem voltak szakszervezeti tagok, vagy akik nem voltak konkrétan képviselve abban a tanácsban, tehát ezáltal tulajdonképpen igenis 3,5 millió munkavállaló érdekvédelmét és képviseletét látták el az Országos Érdekegyeztető Tanácsban.
Nemzetközi példákra is folyamatosan hivatkoznak, csak azt felejtik el megemlíteni, hogy ugyan valóban számos nyugat-európai országban létezik ez a típusú tanács, mint amit most a kormány létre kíván hozni, csakhogy mellette a háromoldalú érdekegyeztetés, a tripartit egyeztetés ugyanúgy él, miközben ezt itt Magyarországon meg kívánják szüntetni. Ez azért egy nagyon fontos különbség.
Az is elhangzott már, hogy a civilek és az egyházak is munkáltatók tulajdonképpen. Igen, ők is munkáltatók, tehát akkor ilyen szempontból a munkaadók érdekképviseletei közt kell hogy helyet foglaljanak, nem pedig újabb oldalakat alkotni. Miért gondolják, hogy ha háromoldalú megállapodást nem tudtak megkötni, parttalan viták voltak, és nem voltak jó megegyezések, akkor majd egy ötoldalú megállapodás célravezetőbb, jobb és könnyebb lesz? Miért gondolják, hogy majd a civileknek kell, illetve abszolút hozzá nem értő embereknek kell munkajogi kérdésekben véleményt nyilvánítani, és majd így kell megállapodást kötni, vagy az egyházaknak? Tehát a Hit Gyülekezete fog majd arról érvelni és szavazni, hogy vajon legyen-e 44 órás munkahét. Ezt nyilvánvalóan nem gondolhatják komolyan, de bólogatnak, tehát ezek szerint komolyan gondolják, hogy ez így jogos.
A reprezentativitás hiányát felsorolták. Ebben a törvényjavaslatban már benne van az előírás, hogy a munkaadói és a munkavállalói oldalon minek kell megfelelni reprezentativitás címszó alatt, ugyanakkor a civil szervezetek számára semmit nem írnak elő, tehát előfordulhat, hogy felborul az egyensúly, és míg a civilek valójában igen kis létszámú lakosságot képviselnek, addig a 3,5 millió munkavállalót képviselő, vagy ki tudja, hány tízezer munkaadót képviselő oldal arányaiban sokkal kisebb jelenlétben lesz a tanácsban, mint mondjuk, a civilek.
Még azt is meg kell említenem - habár a nemzetközi példákra hivatkoztak -, hogy ezzel, hogy megszüntetik a tripartit egyeztetést, egyből két nemzetközi egyezményt is megszegnek. Az egyik: a nemzetközi munkaügyi konferencia 151. számú egyezménye, annak 7. cikkelye kimondja, hogy a hatósági szervek a kollektív tárgyalások ösztönzésére és előmozdítására szolgáló intézkedéseik megtétele előtt kötelesek a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel előzetes tárgyalásokat folytatni, és velük lehetőség szerint megállapodásra jutni. Továbbá az európai szociális charta azon előírását is megszegik, hogy minden dolgozónak és munkáltatónak joga van a kollektív alkuhoz; ebbe ugye beletartozna a minimálbér, illetve a bérminimum kollektív megállapodáson alapuló meghatározása, amit innentől kezdve a kormány saját hatáskörébe kíván vonni.
Összegzésképp, azt hiszem, elmondható erről a nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsról, hogy ez egy újabb lufi a nemzeti konzultáció karneválján, és mint ahogy az eddigiek, így ez is ki fog pukkadni, és látszani fog, hogy valójában nemzeti konzultáció nem létezik, hanem diktálás van a kormány részéről.
Valóban voltak gondok az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal, csakhogy erre nem az lett volna a megoldás, hogy az egészet fenekestül felforgatják, hanem hogy ezeket a gondokat próbálják megoldani, miközben az önök által említett gondok ezzel a tanáccsal nem fognak megoldódni, hanem csak csavarnak egyet a rendszeren, és kizárják a valódi érdekegyezetésből a feleket.
Azt hiszem, ennyi; majd még én is gazdagítom kétperces hozzászólásokkal a vita menetét, amikor gondolatébresztő megjegyzéseik lesznek a kormányoldalról.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
