ROMÁN ISTVÁN
ROMÁN ISTVÁN
ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány néhány nappal ezelőtt benyújtotta a Magyar Országgyűlésnek a nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsról szóló T/3359. számú törvényjavaslatát. A tervezet javaslatot tesz a gazdaságpolitikai és társadalmi egyeztetések megújítására. Amint az elhangzott az államtitkári expozéban is, a jelenleg párhuzamosan működő Országos Érdekegyeztető Tanács, Gazdasági és Szociális Tanács, valamint Gazdasági Érdekegyeztető Fórum helyett kívánja a kormány létrehozni az új egyeztető testületet. Meg kívánja szüntetni az átfedéseket, a korábbiakkal ellentétben egyértelmű törvényi kereteket kíván teremteni az egyeztetési folyamatoknak. Nem utolsósorban egy nyakig eladósított országban figyelemmel kíván lenni a költséghatékonyságra is.
Tisztelt Országgyűlés! Egy-egy újszerű törvényi kezdeményezés nyilvánvalóan arra indítja a közélet szereplőit, hogy körüljárjuk a tervezett változásokat. A magam részéről az általános vitába bekapcsolódva elkövetkezendő hozzászólásomban a törvénytervezet betűiben rejlő szándékokat és a nemzeti gazdasági és társadalmi tanács tervezett működését illetően néhány olyan alapvetést szeretnék megfogalmazni, ami véleményem szerint közelebb visz a tisztánlátáshoz, és a megújító szándékokat is pontosabban körülrajzolja.
1. számú alapvetés: a törvénytervezet lehetőséget nyújt a korábbiaknál szélesebb konzultációra. Mint ez a törvénytervezetből is kitűnik, a korábbiakhoz képest bővülő létszámmal fog működni az új egyeztetési fórum, a nemzeti gazdasági és társadalmi tanács. A korában az OÉT-ben működő hat szakszervezeti tömörülés és kilenc munkaadói érdekképviselet mellett újabb szereplők jelennek meg az új tanácsban. Külön üdvözlendőnek tartom a gazdasági kamarák megjelenését, ugyanis ezáltal a hazai gazdasági élet szereplői még jobban részeseivé válhatnak az egyeztetési folyamatoknak. Így talán a vállalkozások irányában megfogalmazott ajánlások megvalósulása is sikeresebb lehet, az OÉT-ben ez nem mindig sikerült.
Ugyancsak üdvözlendő, hogy a tudományos élet szereplői is meghívást kapnak - például a Magyar Tudományos Akadémia -, ez további megerősítését jelenti az itt született ajánlások, vélemények megalapozottságának. A nagy országos civil szervezetek, amelyek az előterjesztés szerint például az egészségügyben, a szociális szférában, a közösségek különböző területein, a környezetvédelem, az oktatás területén tevékenykednek, szintén gazdagíthatják a megjelenő véleményeket, csakúgy, mint az egyébként jelentős foglalkoztatóként is működő egyházak.
A testület nagyobb létszáma ugyanakkor felvetheti azt a félelmet, hogy a létszám bővülése a vélemények kiszélesedése mellett az operatív működés kárára válhat. Ezt a kérdéskört sem szabad megkerülnünk. Ha megnézzük az európai példákat, akkor azt láthatjuk, hogy ennél nagyobb létszámmal is működnek, ráadásul jól és hatékonyan működnek hasonló egyeztető testületek. Ezt a félelmet a magam részéről tehát kevéssé osztom.
(18.00)
Fontosnak tartom itt újra megerősíteni, hogy az előbbiekben említett létszámbővülés azt fogja eredményezni, hogy a gazdaságpolitikai és társadalmi folyamatokra a korábbinál szélesebb rálátás nyílik, szélesebb lehet a konzultáció. Ez azért is bír rendkívüli fontossággal, mivel a feladatok között szerepel a kormányzatokon átívelő nemzetstratégiai kérdésekben való állásfoglalások meghozatala, a gazdasági kérdések és a hozzájuk kapcsolódó szociális modellek kidolgozása, megvalósításuk előmozdítása.
Második alapvetés: a nemzeti gazdasági és társadalmi tanács megalakítása nem jelenti az érdekegyeztetés szétverését, ugyanis a Magyarországon működő érdekegyeztetési rendszerek rendkívül sokszínűek, tagoltak és többszintűek. A tárgyalt törvénytervezet nem érinti a közszféra egyeztetési mechanizmusait, sem pedig az ágazati-szektorális jellegű egyeztetéseket. Szintén nem tartalmazza a helyi, például üzemi érdekegyeztetés újjászervezését.
Ugyanakkor fontos változás benne, hogy a korábbi években kialakult háromoldalú egyeztetési rendszer helyett új típusú egyeztetés lép életbe. Ez egyébként nem idegen az európai gyakorlattól, sőt a kétoldalú egyeztetések sorolhatók inkább a tipikusnak mondhatók körébe.
A nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsnak több kérdésben is állást kell foglalnia, nyilvánvalóan a kormány több kérdésben ki is fogja kérni az állásfoglalásukat. A tanács számára természetesen biztosított a lehetőség arra, hogy maga is kezdeményezésekkel forduljon a végrehajtó hatalom irányába, és javaslatokat tegyen. A tervezet szerint kellő autonómia fog a rendelkezésükre állni, hogy megszervezzék saját munkájukat, kialakítsák saját működési rendjüket.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyilvánvalóan beszélni szükséges a minimálbér meghatározásáról is. A nemzeti gazdasági és társadalmi tanács véleményét nyilvánvalóan meg kell hallgatni ebben a kérdésben, az érintetteknek egyezségre kell jutniuk, mint egyébként korábban, de a döntést és annak a felelősségét a kormányzat fel kívánja vállalni. Közhatalmi funkciója egyébként eddig sem létezett a három egyeztető fórumnak, tehát sem az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, sem a Gazdasági Érdekegyeztető Fórumnak, sem pedig a Gazdasági és Szociális Tanácsnak.
Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy a korábbi években, nem is olyan régen, 2008-ban volt arra kezdeményezés, hogy az OÉT közhatalmi jogosítványokat kapjon, de egy alkotmánybírósági határozat ezt megakadályozta. Idézet a határozatból: “Az OÉT és a szakszervezeti szövetségek még kellő demokratikus legitimáció mellett sem hatalmazhatók fel törvénnyel a jogalkotásban való egyetértési jog útján történő részvételre, azaz jogalkotásra.” - 124/2008. számú Ab-határozat.
Tisztelt Országgyűlés! A harmadik számú alapvetés: a törvényjavaslat megfelel az európai gyakorlatnak. A korábbiakban tettem említést arról, hogy a tervezet megfelel-e az Európai Unió előírásainak és ajánlásainak. Alapvető elvárás a szociális párbeszéd fenntartása az érintett szereplőkkel. Ennek a törvényjavaslat megfelel. Hogy ezt milyen formában, milyen szervezeti háttérrel, jogosítványokkal, hány oldal meghatározására tartozik, az már az adott ország nemzeti belügyének tekinthető. Éppen ezért nincs olyan jogszabályi kötelezettség sem, amit kötelezően teljesíteni kellene. Fontos azonban a párbeszéd elősegítése, ennek a törvénytervezet szintén megfelel.
Tisztelt Ház! Összegzésképpen: a korábbi három helyett egy konzultatív testület lesz, szélesebb alapokon fog nyugodni a működése, ami elősegíti az együttműködést, az együttgondolkodást a gazdasági-társadalmi élet szereplőinek. Bízunk benne, hogy képes lesz hatékonyan hozzájárulni a kormányzati döntés-előkészítéshez is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
