SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR (LMP): Sajnálom, hogy László Tamás képviselőtársam éppen telefonál; biztos az érdekeket egyezteti. De a tréfát félretéve: azt gondolom, hogy a munkavállalók és a munkáltatók között meghúzódó konfliktus ugyanúgy egy érdektípusú gazdasági, hatalmi erőfölény kérdése, mint - ha már Ángyán úr jelen van - például a kistermelők és a mezőgazdasági agrobiznisz között fennálló konfliktus. Ez alapvetően nem egy értéktípusú konfliktus, hanem egy érdekkonfliktus. Hol a hatalom, hol a pénz? Ez a konfliktus erről szól. De ugyanígy erről szól a szakszervezetek és a munkáltatók közötti konfliktus is. Ezt a konfliktust terelte, terelte volna, terelné az országos egyeztetés tripartit rendszere.
Való igaz, hogy a szakszervezetek Magyarországon egy sor funkciót nem tudtak ellátni, de ebből nem az következik, hogy akkor az összes szakszervezetet meg az egész érdekegyeztetést úgy, ahogy van, sutba kell dobni. Az a modell, amelyik a válságban is a leginkább fenntarthatónak és válságállónak bizonyult, nagyon erősen épített az érdekegyeztetésre és a szakszervezetekre. Kelet-Európában például ilyen Szlovénia. Szlovéniában azért volt lassabb a privatizáció, mert voltak erős szakszervezetek, amelyek ezt a folyamatot lassítani tudták. Vagy ilyen Németország, ahol az egész szakszervezeti és termelői oldal egy olyan szövetséget kötött, amelyik alapvetően kordában tudta tartani a pénzügyi globalizáció vezérelte logikát.
Önök most erre mondanak nemet, amikor azt mondják, hogy a szakszervezetek és az egész érdekegyeztetés egy smafu, ideje lenne végre mindenkinek a szeretet jegyében összeborulni. Nos, ez nem ilyen egyszerű, a helyzet az, hogy ezeket a érdekkonfliktusokat továbbra is kezelni és menedzselni kell.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
