KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy látszik, hogy ez most már így lesz a Jobbik-képviselőcsoportban, hogy ha a kolontári vörösiszap-katasztrófához kapcsolódó javaslat van a Ház előtt, akkor én vagyok ennek a kijelölt szószólója, amit nagyon szívesen vállalok, hiszen Veszprém megyei országgyűlési képviselőként nyilván nekem is a szívügyem az, hogy mielőbb helyreálljon a térség, és nemhogy a korábbi fejlettségi szinten, de egy annál jóval lendületesebb régió alakuljon ki Kolontár és Devecser környékén.
Legutóbb egy önálló kistérséggé vált ez a terület, így ez a lehetőség már adott, azt is támogattuk, és természetesen ezt a javaslatot is támogatni fogjuk, mint ahogy minden olyan javaslatot támogatunk, ami a térség helyreállításához és minél gyorsabb regenerálódásához szolgál.
Igazából hosszan nem is szeretném taglalni ezt a javaslatot. Megint csak visszatérnék egypár mondat erejéig az előző ponthoz. Az a kicsi ellentmondás, amit látok, egyrészt a decentralizáció, másrészt pedig a központosítás, és a kettő ütközik. Az előbb a zárszóban Ángyán államtitkár úr elmondta, hogy miért van például szükség a környezetvédelmi bírságok központosítására is, de továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ha azért soroljuk egy rendkívül hátrányos kistérség kategóriába a területet, merthogy egy leghátrányosabb helyzetű kistérségnek minősíthető azáltal, hogy ott egy civilizációs vagy természeti katasztrófa történt, és mindezt azért, hogy nagyobb összegű támogatásokhoz lehessen így hozzáférni, és minél jobban, nagyobb eséllyel lehessen a különböző uniós és hazai forrásokat oda átcsoportosítani, akkor ami már eleve ott van, azt is próbáljuk meg ott tartani, és ne egy központi bevétel és újraelosztás során, hanem ha lehet, akkor a lehető legkisebb közigazgatási költséggel próbáljuk meg helyben tartani, és abban valóban egyetértünk, hogy ha már befolyik a központi költségvetésbe, akkor viszont mindenképpen olyan szabályozókat kell kitalálnunk, hogy az visszakerüljön és ténylegesen arra a célra fordítódjon.
Visszatérek erre a javaslatra, ugyanis ezzel kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy a kormány, úgy gondolom, hogy más módon is tudta volna talán még hatékonyabban segíteni a helyi vállalkozásokat. Erről is szó volt, Ékes képviselő úr beszélt róla, hogy igen rossz helyzetben vannak a helyi vállalkozások.
Én azt tapasztaltam, hogy nem lettek megfelelő mértékben, elég nagy mértékben bevonva a helyi vállalkozások az ottani újjáépítésbe és rekreációba, tehát a terület kármentesítésébe és a mostani újjáépítésbe, illetve a jövőben megvalósuló fejlesztésekbe.
A múltkor már elmondtam egy példát, ami szintén Veszprém megyei példa volt, és már ugyan jó régi, a ’80-as években volt a berhidai földrengés, ami után az újjáépítésben azok a hírek járják, hogy minden építőanyagot a helyi Tüzépen keresztül szereztek be, hogy ezzel is ösztönözzék vagy egy kicsit felpörgessék ott helyben a dolgokat, bár nyilván akkor még nem piacgazdasági körülmények voltak, hiszen ez a ’80-as évek közepén volt. De példának mindenképpen jó arra vonatkozóan, hogy ha a katasztrófa utáni újjáépítést minél intenzívebben a helyi emberekre, a helyi vállalkozókra építve képzeljük el, akkor már kevesebb segítséget, kevesebb külső támogatást és uniós segélyt kell igénybe venni, hiszen ha munkalehetőség van, ha pörögnek a vállalkozások és elkezd dinamikusan fejlődni a régió, akkor azt gondolom, hogy van annyi potenciál ott, abban a térségben, hogy ez magától talpra tud állni, és egy olyan régióvá válni, ami akár egy mintarégiója is lehet Magyarországnak, egy példaértékű régió, hogy egy ilyen súlyú katasztrófa után hogyan lehet helyreállni és hogyan lehet megmutatni, hogy bizony nem szabad feladni, hanem küzdeni kell és tenni kell, és akkor minden megvalósítható.
Voltak különböző elképzelések már itt az energiaültetvényektől elkezdve, sok minden más tervet hallani, hogy hogyan lehetne felpörgetni és helyrehozni az ott elszenvedett események után a területet. Ezek közül van, amit mi jónak tartunk, és én személy szerint is van, amit jónak tartok, van, amit kevésbé, de mindenképpen jó, hogy vannak ötletek és vannak elképzelések, és azt gondolom, hogy mindenképpen jót tesz a területnek az, hogy a parlament ilyen sokat foglalkozik vele, még több mint fél évvel a katasztrófa bekövetkezése után is.
Ezúton is szeretném megköszönni többek között Ékes József képviselőtársamnak és Ferenczi Gábor képviselőtársamnak is azok közül, akik jelen vannak, a vörösiszap-katasztrófát vizsgáló bizottságban végzett munkájukat. Ugyanis ez a bizottság szintén azt a célt szolgálja, hogy ne kerüljön le a téma a napirendről addig, amíg a felelősök megnevezésre nem kerülnek, és az okok kiderítésre nem kerülnek, addig folyamatosan foglalkozzon a témával a parlament, és végre valóban úgy záruljon egy ilyen súlyos esemény után a történet, hogy megvannak a felelősök, elnyerték méltó büntetésüket, és az emberek valóban elégedettek azzal az életminőséggel, amit nyilván egyrészt már soha nem pótolható értékeik elvesztése árán kaptak. Itt pláne azokról beszélünk, akik családtagjaikat, szeretteiket veszítették el, azt soha-soha nem lehet pótolni, semmilyen anyagi feltételekkel, de a tragikus körülmények ellenére mégis azt mondhassák az ott élő emberek, hogy legalább amennyire lehetett, visszakapták azokat az életfeltételeket és újra tudnak élni, újra tudnak dolgozni, és egy olyan régióban laknak, ahonnan nem elköltözni akarnak az emberek, hanem ahová vissza fog áramlani a népesség és majd szeretnének egyszer ott élni.
Összefoglalva: tehát ezért támogatjuk ennek a javaslatnak az elfogadását. Az elhangzott kritikai észrevételek pedig a jövőre vonatkozóan akár jobbító szándékú elképzeléseknek is felfoghatók. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
