DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Elsőként szeretnék visszatérni a vita elejére, amikor Herman István képviselőtársam, a bizottságunk tagja tájékoztatott röviden minket arról, hogy a költségvetési bizottsági vitában milyen polémia volt, és én magam is egyetértettem volna az államtitkár úrnak a szakmai véleményével. Annyi korrekciót szeretnék ehhez tenni, hogy arról döntöttünk, hogy általános vitára alkalmas-e ez a törvényjavaslat, és azzal valóban egyetértettem, ami korántsem jelenti azt, hogy a polémiában az ő érveit el tudtam volna maradéktalanul fogadni. Ennyit a jegyzőkönyv számára, a hitelesség kedvéért.
A következő gondolatom: örülök annak, hogy Dancsó képviselőtársam, a kormánypárti illetékes szónok megemlítette a salátatörvény-jelleget. Figyeltem az ő hozzászólását, mindig figyelni szoktam, mert sokra becsülöm a szakértelmét és a tapasztalatait, azt viszont sajnálom, kedves Dancsó képviselőtársam, hogy ilyen könnyedén elment a salátajelleg mellett. Sag schon, hát a saláta, saláta, mit lehet vele kezdeni? Nos, én elvből utálom a salátának ezt a változatát, mert nem vagyok polihisztoralkat. Itt nagyon sok mindent tanultam már megint a kémiától kezdve, a biodízeltől, a szivarka áfájától egészen a könyvvizsgálói kötelező értékhatárig, szóval, ilyen széles spektrumban nem tudom követni az eseményeket, és ezért aztán nem szeretem ezeket a salátajellegű törvényeket, ezért vannak fenntartásaim. Képtelenség ezeket a politikai improvizációkat, a napi kényszereket és a rövid távú gondolkodásnak ezeket a nem túl termékeny módszereit követni.
Egyébként hadd említsem meg, talán nem tudja mindeni, hogy a Lajtán túl bizonyos korlátai vannak az ilyenfajta törvénykezésnek.
(15.10)
Nagyon szeretném megérni azt, ha nem is ebben a Házban, de még a hátralévő éveimben, amikor a magyar jogalkotás is egy olyan kulturális színvonalra emelkedik, hogy önmaga nem engedi meg a mindenkori kormánynak, hogy ilyen salátával etesse a parlamentet. Ugye, hat vagy hét törvényjavaslat tárgyalásáról van itt szó.
A másik általános gondolatom az, amit szeretnék itt elmondani az államtitkár úrnak, a tegnap éjszakai vitában is elmondtam egy másik törvény kapcsán, éjszaka, a köztársaság ez évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat módosításáról volt szó, elmondtam, most is elmondom, mindig elmondom, hogyha helyzetbe hoznak és rákényszerülök, hogy nincs ennek a salátatörvénynek - indokolása van - hatásvizsgálata. Kérem tisztelettel, az új jogalkotási törvényt már ez a regnáló kormány, illetve parlamenti többség alkotta meg a múlt év őszén, tehát nem az a jogalkotási törvény van hatályban, ami sokáig hatályban volt, és azokat a szabályokat sem tetszenek betartani, amit a saját maguk által hozott törvényben leírtak, hogy tudniillik kell olyan számításokat, elemzéseket, becsléseket, hatásokat bemutatni, amelyek alapján a törvényhozó számára világossá válik, hogy mivel kell szembenéznie. Ezek a számítások teljes mértékben hiányoznak, akár a bevételi oldalon, akár az adóból remélt bevételeket tekintjük, akár az a bizonyos fölösleges adminisztráció - vagy hogyan nevezik, bürokrácia -, de ezek a számítások mind hiányoznak.
Én tisztelettel kérem, tessék ezeket a törvényi előírásokat betartani, mert ha önmagunk sértjük meg a saját magunk alkotta törvényeket, akkor mit várjunk az átlag adófizetőtől. Milyen példát mutatunk mi? Nem kell mindent komolyan venni? Elmondtam, megint elmondom, ismétlés a tudás anyja: az angolok azt mondják, hogy mi, angolok, kevés törvénnyel dolgozunk, de azokat halálosan komolyan vesszük, és nagyon ritkán változtatjuk meg. Ti, a kontinensen, a kontinentális joggal jobban edzett németek, mondjuk, szintén sok szabályt alkotnak, de betartják, betartják az utolsó rendeletüket is. Azután itt vagyunk mi, magyarok, akik nagyon sok törvényt és mindenféle szabályt hoznak, azután a felét sem tartjuk be. Ezek vagyunk mi, így törvénykezünk mi. Nem jól törvénykezünk! Rossz törvényeket hozunk, nem átgondolt törvényeket hozunk, utána improvizációk vannak, és áttekinthetetlenek, unalmas vitákba fulladnak, meg éjszakai álomba szenderülünk ezeknek a vitáin.
Kérem tisztelettel, én a hat vagy hét törvény közül - már nem is tudom pontosan - kettő kommentálásával foglalkozom, és arra szeretném felhívni a figyelmet, miután a számviteli törvényről és a könyvvizsgálói kamaráról szóló törvényről van szó, itt is hiányoltam, megkérdeztem a költségvetési bizottsági vitában, hogy mit szól ehhez a módosításhoz, mondjuk, az Országos Számviteli Bizottság mint civil szervezet, amelynek egy nagyszerű, fiatal, tehetséges tanszékvezető a vezetője, vagy mit szól hozzá a könyvvizsgálói kamara? A sajtóból tudom, hogy Matolcsy miniszter úrral tárgyaltak a kamara vezetői, de arról, hogy ezekből milyen következtetések adódtak, milyen számítási és egyéb eredmények ismerhetők meg, semmit sem tudunk.
Én ezért a következőt szeretném az önök figyelmébe ajánlani. Rendkívül rossznak tartom azt a szemléletet, amivel a pénzügyi kormányzat ezt a kérdést kezeli, tudniillik a kötelező könyvvizsgálati limit megemelését. Itt csak ilyen jelzőket hallottam, pejoratív jelzőket: adminisztrációs terhek csökkentése, a bürokrácia csökkentése.
Kedves Képviselőtársaim! A hites könyvvizsgálat, ami Magyarországon 1930-ban nyert először polgárjogot, az egy olyan preventív eszköz, egy olyan módszer, eljárás, amit a nálunk fejlettebb országokban, jelesül az angolszász országokban, Angliában, Skóciában már korábban használtak, egy fontos társadalmi funkciót tölt be. A közérdeket védi azáltal, hogy a gazdálkodó szerveknek, jellemzően a részvénytársaságoknak a pénzmozgását, a pénzügyi nyilvántartásait, adószámításait, a vagyongazdálkodását és egyebeket, az ezekről szóló beszámolókat, mérlegeket, pénzügyi kimutatásokat ellenőrzi, független szakemberként minősíti, és szavatolja a tulajdonosnak, szavatolja az adófizetőnek, szavatolja a banknak, akinek erre szüksége van, hogy ez a részvénytársaság, ez a társaság rendben, korrekt módon gazdálkodik.
Ugye, ez a hites könyvvizsgálat a második világháború utáni események következtében megszűnt, 40 éves szünet következett be, mígnem a rendszerváltással egyidejűleg a privatizáció magával hozta a könyvvizsgálat újjászületését, és most túl vagyunk a zeniten. Nekem most úgy tűnik, hogy ezt a szakmát - ami rendkívül fontos, mert a korrupció megelőzésének az eszköze is - fölösleges adminisztrációval, bürokrácianöveléssel minősíti a pénzügyi kormányzat, miközben ez nagyon sok szavatoló, preventív funkciót tölthetne be.
Azt mondta nekem az államtitkár úr a költségvetési vitában, hogy kérem szépen, nem tiltja semmi sem, ezek után sem a társaságoknak, a 200, illetve 300 millió forintos bevételt meghaladó társaságoknak, hogy foglalkoztassanak könyvvizsgálót. Persze! De azért ismerjük annyira önmagunkat, Magyarországon, ahol az elszámoltatási kultúra rendkívül alacsony, ezt nemcsak én mondom, aki ezt megéltem és megélem nap mint nap, hanem azok a szakértők, akikkel volt szerencsém találkozni az elmúlt két évtizedben, alacsony az elszámoltatási kultúránk - nem akarok erre most kitérni, ez már egy kicsit szociológia lenne -, és ezt az elszámoltatási kultúrát javíthatná az, ha egy szimpatikus propagandát fejtene ki a pénzügyi kormányzat a könyvvizsgálat elterjesztése mellett, és nem visszanyomja a víz alá, mondván, hogy ez egy fölösleges kiadás, és állítólag keresni fog rajta évente 7-7,5 milliárd forintot a számítások szerint a büdzsé, amennyiben az értékhatárt megemeli a törvény 200, illetve 300 millió forintra. Csakhogy azzal nem számol a törvényalkotó, illetve a jogszabályalkotó, hogy mit veszítünk, hogy mit veszítünk a réven, és mit nyerünk a vámon.
Lehet, hogy az egyik oldalon ezek a számok megvalósulnak, mert a tulajdonosnak vagy a vállalkozónak nem kell úgymond kötelezően megbíznia könyvvizsgálót, megspórolja ezt a díjat, ezt a pár százezer forintot per év, a másik oldalon viszont garantálhatóan nőni fognak a hibás beszámolók, az adórövidítések és a szándékos vagy véletlen, a mismanagement meg a csalás keveréke, hogy megpróbálom, hátha nem veszik észre. Tehát nekem az a meggyőződésem, hogy többet veszítenek a réven, mint amit nyernek a vámon, 7-8 milliárd forintért cserébe.
A másik probléma, ami talán ennél is fájdalmasabb, hogy mi lesz azokkal a könyvvizsgálókkal, akik piacot veszítenek. A könyvvizsgálói kamarának 3500-4000 tagja van, becslések szerint itt 30-50 százalékig terjedő piacvesztés következhet be. Természetesen az egyéni könyvvizsgálók, akikről az államtitkár úr beszélt, és a kis könyvvizsgáló cégek fognak piac nélkül maradni, a Big Four nem fog piac nélkül maradni, mert a nagy halakat ők úgyis begyűjtik. A nagy magyar cégeknek a Big Four a könyvvizsgálója, tehát ők vidáman érthetnek esetleg egyet ezzel a döntéssel, és nyilvánvaló, hogy a kisvállalkozói formában vagy egyéni könyvvizsgálóként működő hazai könyvvizsgálók érdekérvényesítő képessége nincs olyan szinten, mint mondjuk, a rendvédelmi dolgozóké vagy a mozdonyvezetőké, nem tudják ezeket megjeleníteni. Én vagyok itt kénytelen, bár nekem ezért nem fizet senki sem, csak a szakmai tisztesség mondatja velem, hogy nem gondolták végig: mi lesz több száz könyvvizsgálóval. Mit fognak csinálni? Nyugdíjba mennek, vagy alacsonyabb rendű munkát fognak végezni? Elmennek mondjuk, könyvelőnek, ha el tudnak menni? Hacsak arra is rá nem húzzák azt a minősítést, hogy bürokráciacsökkenés.
Kérem, a bürokrácia van, létezik, kell. A jó bürokrácia, a jó hivatali munka nélkül az állam nem tud működni, mert a bürokrácia nem csak egy pejoratív kifejezés, ami a magyar köznyelvben kialakult; a bürokrácia szakszerű, hatékony és gyors - idézem Max Weber bürokráciadefinícióját. Tehát nagyon egyoldalú szemlélet, nagyon szerencsétlen megvalósítás, tálalás az, hogy a fölösleges bürokrácia csökkenésének apropóján a pénzügyi kormányzat most megemeli a kötelező könyvvizsgálói értékhatárt a duplájára, majd azután a másfélszeresére, ezáltal a számítások szerint - aminek utána tudtam olvasni a különböző forrásokból - minimálisan néhány száz könyvvizsgáló talpa alól húzza ki a szőnyeget, és jelentős piacvesztéssel fogja jutalmazni a magyar könyvvizsgálói szakmát.
(15.20)
Nem beszélve az utánpótlásról: ki fog ezek után könyvvizsgálónak tanulni? Diplomás emberekről van szó! Nem automatikusan adják ezt a képesítést. Főiskolai, egyetemi végzettségű emberek szereznek további két-három esztendős gyakorlattal, tanulással okleveles könyvvizsgálói képesítést. Ez egy olyan bizalmi munkakör, mint egy orvosé, és a társadalom jobb helyeken nagyon nagy megbecsülésben részesíti őket. Skóciában 13 ezer könyvvizsgáló él meg, mert a legkisebb karitatív alapítványnak is van könyvvizsgálója, önkéntesen, hozzáteszem, mert Skóciában az elszámoltatás iránti igény megvan. S ez egy szavatoló funkció. Ha a könyvvizsgáló ráírja a pénzügyi beszámolóra, hogy az hiteles, mert nincs benne jelentős hiba, akkor azt a céget az adóhivatal, a bank, a szállító és minden olyan partner, akivel dolga van, hitelesnek fogja tekinteni. Ez tehát egy tekintélyes szakma. Attól tartok, attól félek, hogy ennek a szakmának az elsorvadása fog megindulni, sok más egyéb szakmához hasonlóan.
Ezért érdekelt volna rendkívüli módon az, hogy erről az egész problémáról, amit most levezettem önöknek, mi a véleménye a könyvvizsgálói kamarának, annak a köztestületnek, amelynek az egyik elsődleges funkciója az volna, hogy az érdekképviseletet gyakorolja és a saját tagjainak az érdekeit képviselje, akár a kormánnyal szemben is. Mert enélkül egy olyan bizalmi tőke lesz kisebb, ami az egész ország kárára fog történni.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
