GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én már arra nem vesztegetnék hosszú időt, hogy salátatörvény, mert ezt elmondták előttem mások, én viszont ennyit tennék hozzá, hogy ez a salátatörvény újra része a Fidesz PR-kormányzásának. És az eddigi vita is azt mutatja, hogy nagyon szépen szőttek össze pozitív elemeket a pénzbehajtással, a megszorító intézkedésekkel, és a kormánypárti képviselők csak ezekről a pozitív dolgokról beszélnek, mint például adminisztrációcsökkentés, és eközben mélyen hallgatnak arról, hogy ez mit jelent a piaci viszonyokban, és mit jelent foglakoztatásban és sok minden más kérdésben. Ezek közül szeretnék néhányat kiemelni, különös tekintettel arra, hogy a szocialista frakció pont ezért nem támogatja ezt a törvényjavaslatot, mert azt valljuk, hogy azok a kedvezmények, amiket biztosítanak, amelyekről Cséfalvay államtitkár úr az expozéjában beszélt, és hatalmas, százmilliárdos összegekről beszélt, azt mi nem látjuk, hogy a kettő egymással bárminemű összhangban lenne.
A regisztrációs adóról. Úgy, ahogy Dancsó képviselő úr elmondta, és ennyiben korrekt, az előző években évről évre szenvedtünk és kínlódtunk azzal minden alkalommal az adótörvényeknél, hogy milyen legyen a regisztrációs adó rendszere. És amiről Scheiring Gábor beszél, ugyan ő azt mondja, hogy valamilyen más adó legyen, de, képviselő úr, a mi gondunk mindig az volt, hogy az avultatás mértékének rosszul való meghatározása - ilyen nagyon nehézkesen fogalmazva - magában hordozza azt, hogy az autók életkora eltolódik a magas életkor felé, ami viszont önmagával hozza a környezetkárosítást. És most is nekünk inkább egy ilyen félelmünk van, hogy ez a felgyorsított avultatás abba az irányba mutat - tehát azzal, hogy 15 éves korára eléri a 90 százalékos mértéket -, hogy az öreg, használt autók kereskedelme élénkülni fog.
Jövedéki adó. És itt érhető legelőször tetten nemcsak szóban… - mert ennyiben korrekt volt Cséfalvay államtitkár úr, aki kerek perec elmondta, hogy gyorsan kell, árbevétel-kiesést pótolni kell. Tehát azt hiszem - úgy, ahogy az általános indoklásban is írva van -, hogy mégiscsak igaz, hogy az a nagy dérrel-dúrral beharangozott 2011. évi költségvetés bizony már január-februárban összeomlott, és mára egyértelmű. Tehát egymást követik azok az intézkedések, amelyek vagy kiadásokat faragnak le, és ezeket gyönyörűen meg lehetett spórolni, a költségvetési vitában nem kellett róla beszélni, ezt csak így utólag, csendben, fű alatt rátolták a magyar emberekre, vagy valamilyen formában pénzt hajtanak be, újabb adókat vetnek ki és szednek be. Tehát itt most már nem is rejtette véka alá az államtitkár úr sem, hogy az árbevétel-kiesést pótolni kell, a negatív piaci hatásokat pótolni kell.
Roppant érdekes, azért zárójelben megjegyezném, hogy a rendkívül magas üzemanyagár miatti bevételi többletről vajon miért nem beszélnek, miért mindig csak arról, ami valamilyen piaci viszonyok miatt megváltozik, és negatív irányba változik. Tehát ez mutatja azt, hogy bizony a bevételeket alaposan túltervezték, és most kísérletet tesznek arra, hogy ezt megoldják.
Jövedékiadó-kérdésben. Itt a két dolog, amiben többszörösen egymásnak feszülünk, mert mi is azt valljuk jelen helyzetben, jelen esetben, hogy az E85-ös üzemanyagokra kivetett új adó vagy többletadó foglalkoztatási problémákat is magában hordoz.
(15.40)
Gondolok a termelőkre, a feldolgozóiparban dolgozókra, tehát ez is egy kérdés. Itt is kell nyilván mérlegelni, hogy ez mennyiben a kis gazdaságok, a nagy gazdaságok és sok minden más kérdése, de azt gondolom, hogy a kormány itt egy kissé felelőtlenül jár el, amikor ezt minden előzmény nélkül így és hirtelen zúdítja az adófizetők nyakába.
Ha a dohánytermékeknél arra gondolok, hogy ez is egy eszköz, az ár mint piacbefolyásoló tényező, hogy talán valamelyest visszaszorítja a felhasználást, de ezzel is azt gondolom, inkább a fokozatosság, amit eddig is követett mindig a magyar adópolitika, itt is ezt kell. De ezt ilyen formában, hogy most csak és kizárólag azért, hogy árbevétel-kiesést pótoljon, és ezt ráterhelni úgy, ahogy Józsa képviselő úr elmondta a bizottsági véleményben, pont arra a rétegre, akinek amúgy is kicsi a jövedelme, ez enyhén szólva sportszerűtlen.
A standolás kérdése. Itt kezdődnek azok az események, hogy az egyik oldalon többletteher, a másik oldalon valamilyen adminisztrációs csökkentésnek beharangozott, például a standolás elengedése, de engedjenek meg nekem egy nagyon rövid, tömör kérdést: vajon egy idő után nem vetődik majd fel az a kérdés, hogy a jövedéki adót, a jövedéki termékek forgalmazását - úgy, ahogy Tukacs képviselő úr elmondta, a sör, a bor, a pálinka - hogyan fogják majd ellenőrizni, vagy az is belekerül abba a listába, hogy megváltoztak a piaci körülmények, és ezért kevesebb jövedéki adót tud beszedni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal.
Az illetékekről: igen, mi is támogatjuk, mi is egyetértünk abban, hogy nem kell, hogy határozatot hozzon olyan esetekben az Adó- és Vámhivatal, amikor öröklési illeték ügyében mentesség van. Ezt nemrég saját magam is tapasztaltam, mert volt olyan ügyfél, aki nem értette, hogy a család minden tagja külön kapott egy levelet arról, hogy nincs illetékfizetési kötelezettségük, habár a vége az, hogy egyfajta megnyugvásként veszik tudomásul azt, hogy van egy papírjuk arról, hogy itt nem keletkezett számukra befizetési kötelezettség.
Az önálló orvosi tevékenységről: ami nagyon lényeges kétely számunkra, hogy vajon mit próbálnak letakarni ezzel a látszólagos kedvezménnyel, hogy kiemelik az öröklési illeték alól nagy valószínűséggel az egészségügyi salátatörvényben megfogalmazottakat, tehát miközben ott az orvosokra többletfeladatot rónak mindenféle anyagi támogatás nélkül, akkor itt most tesznek egy ilyen kísérletet. Ez félelmetesen hasonlít, képviselőtársaim, arra, amikor a praxisjogot kapták, és akkor is hónapokig ment a vita arról, hogy mi lesz, hogy lesz, és ennek mi lesz a következménye. Ennek a negatív hatásait ma már lehet látni a háziorvosi ellátási rendszerben. Tehát lehet, hogy ezt a kérdést remélik, hogy valamennyiben orvosolja ez az illetékmentesség, de én nem hiszem.
A következő, ami nagyon súlyos kérdés, azt gondolom, és próbálták ezt néhányan bagatellizálni, én mélységesen Nyikos képviselő úrral értek egyet, de úgy látszik, hogy köztünk a szakmánkhoz, a tanult szakmánkhoz való ragaszkodás és az abban szerzett tapasztalat többször visz bennünket azonos platformra.
Képviselőtársaim, ha valaki foglalkozik ezzel a kérdéssel, akkor egyrészt lehet látni, hogy nagyon sok és hihetetlenül rossz minőségben végzett könyvelői tevékenység van, tehát ez okoz adó-ellenőrzési és sok minden más problémát. Tehát ennyiben támogatható az, hogy maguk a mérlegképes könyvelők is bizonyos tanfolyamokon, kreditpontokon keresztül bizonyságot adjanak arról, hogy korszerű ismereteket szereztek, de itt is meg kell jegyezni: azok a változások, amelyek ezekben a salátatörvényekben itt-ott el vannak dugva, mérlegképes könyvelő vagy adószakértő legyen a talpán, aki ezeket folyamatosan nyomon tudja követni akkor, amikor egy vállalkozás könyvelését vagy adóbevallását készíti. Tehát mindenképpen fontos lenne, hogy egy stabil számviteli rendszer, egy stabil adórendszer legyen, és hozzá a folyamatosan karbantartott tudással rendelkező mérlegképes könyvelő.
Tehát ennyiben itt is van egy pozitívum, ami támogatható. Tehát hogy a kormány majd kijelöli, hogy mely tanfolyamok milyen pontokat érnek, és a mérlegképes könyvelők ebből válogathatnak, azért bennem itt felvetődik, a Fidesz-kormány eddigi gyakorlata alapján én egy kicsit aggódom, hogy majd Matolcsy miniszter úr mely képzőintézeteknek adja meg azokat a jogosítványokat, hogy náluk elvégzett tanfolyam alapján akkreditációs pontokat lehet szerezni. Jó volna itt arról hallani, hogy ezt valamilyen verseny, valamilyen felkészültség alapján döntik el, hogy melyek lehetnek azok a képzőhelyek, ahol ezt el lehet végezni. Lehet, hogy ez is része a felsőoktatási törvény félig-meddig előkészített változtatásának, hogy az ott felszabaduló kapacitásokat esetleg megpróbálják majd ezzel pótolni. Nem tudom. Ez csak egy kétely, mert válasz nincs rá.
A könyvvizsgálói tevékenység, és azért hagytam a végére, mert ezt ugyanolyan tragikusnak érzem, megint csak, ahogy Nyikos képviselő úr elmondta, hogy ez nagyon látványos és hangzatos, hogy 100 millióról 300 millióra emelik a könyvvizsgálói kötelezettséget, de meggyőződésem, hogy ma nagyon fontos, hogy a könyvvizsgáló által hitelesített beszámolója legyen az egyes vállalkozásoknak, mert piaci viszonyok között az ad egyfajta garanciát a vevői körnek, a beszállítói körnek, hogy az adott cégnek könyvvizsgáló az előző évi tevékenységét hitelesítette és rendben találta.
Ezzel a határemeléssel bizony nagyon-nagyon sok egyéni könyvvizsgálói tevékenységet folytató vállalkozó kerül a padlóra szerintem és marad munka nélkül, tehát ez a megoldás azt jelenti, hogy azok a nagy könyvvizsgáló mamutcégek, amelyek ma amúgy is uralják az országot, tovább erősödik a pozíciójuk, és a kicsik elvesztik a piacukat. Tehát a költségcsökkentés mögött egyik oldalon van egy mézesmadzag, a másik oldalon pedig egy vállalkozói kör, amely tudást és minőségi munkát ad, őt pedig kiszorítják erről a piacról. Még egyszer megismétlem, államtitkár úr, hogy pont azért, mert úgy érezzük, hogy a néhány kedvezmény, ami ugyan nagyon-nagyon hangzatos, nincs arányban azzal, ami többletterhet jelent ez a salátatörvény a magyar emberek, a magyar kis- és középvállalkozások számára. Tehát ezért mi ezt nem tudjuk támogatni.
Kérem, fogadják el - talán még pont belefér a 30 másodpercembe -, nem kellene ilyen pénzbehajtást csinálni. Ha csak egy apróságot elfogadtak volna tőlünk, hogy a személyi jövedelemadó-rendszerbe a gazdagok 16 százalékát nem vezették volna be, vagy még Cséfalvay államtitkár úrnak üzenem innen, hogy ha a járulékokat csökkentették volna 3 vagy 5 százalékkal, sokkal több eredményt érhettünk volna el, mint ilyen salátatörvényekkel.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
(15.50)
