TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy nem kell kitalálnom, hogy Józsa képviselőtársam mire gondolt, majd elmondja ő.
Ha megengedik, néhány percen keresztül saját gondolataimmal terhelném önöket, illetve osztanám meg gondolataimat az előttünk fekvő törvényjavaslatról, amelyek részben egyeznek, részben különböznek mindazon bizottsági véleményektől, illetve kormánypárti javaslattól és állásponttól, amelyet Dancsó képviselőtársam elmondott.
Kicsit zavarba ejtő egy ilyen törvényjavaslatot elolvasni és megpróbálni értelmezni. Zavarba ejtő, mert a gazdasággyógyítás, könyvvitel különféle területeiről ragad ki egy-egy ügyet, és önti ezt törvényi formába. Az ember persze megpróbál logikát keresni abban, hogy vajon mitől sorakoznak így egymás mögé a jövedéki adózás, az illetékek, a számvitel, a könyvvizsgálat kérdései, sőt még a háziorvosi gyógyítás kérdései is, de a jóindulatú feltételezésem az, hogy kétfaja logikája van az előttünk fekvő javaslatnak; részben amit államtitkár úr említett, hogy egy bizonyos területen vagy területeken kiesés van bevételekben, valamilyen módon kompenzálni kell, részben pedig valamilyen módon könnyíteni kell az adott terület adminisztrációs, bürokratikus terhein.
(14.40)
Ha van bennem egy icipici rosszindulat, akkor azt gondolom, hogy ezek a törvényjavaslatok úgy is létrejönnek, vagy inkább úgy jönnek létre, hogy vannak, akik ezeket a javaslatokat előszeretettel juttatják el a kormány, a kormányzat vagy az apparátus különféle képviselőihez. Tehát nem feltétlenül arról van szó, hogy józan logika szerint tekinti át egy kormányzati apparátus a gyógyítást, a számviteli képzést, a regisztrációs adót és különféle ügyeket, hanem vannak, akik jóindulattal próbálnak az irányba hatni, hogy az ő terheik könnyebbedjenek.
Mondok is erre egy példát, hogyha megengedik. Én persze pártolom azt, hogy mindenféle felesleges képzés tűnjön el a vállalkozások életéből. Amennyiben a könyvviteli szolgáltatást végzőknél a képzések jelenleg logikátlanok, feleslegesek, terhelőek és pénzbe kerülnek, akkor én ezt is támogatom természetesen.
De pusztán csak a kíváncsiság kedvéért megkérdeztem egy vízvezeték-szerelőt, aki egyéni vállalkozó, hogy neki mire kell költenie. Költenie kell arra, hogy folyamatosan újítja meg a “tudását” - idézőjelben szólva -, és ezért ő is képzéseken vesz részt, fizetve. Miután ilyen veszélyes területen dolgozik, biztonságtechnikából is folyamatosan vizsgáznia kell, ami természetesen újfent pénzbe kerül neki, és aztán még időről időre ellenőriztetni kell a saját berendezéseit is, ami megint pénzbe kerül neki. Ezért tehát a jóindulatú énem azt mondja, hogy a kormányzat azért nyúl példának okáért a számviteli képzéshez, mert könnyíteni akar a helyzetükön, és felesleges képzéseket nem akar, a rosszindulatú énem meg azt mondja, hogy vannak olyan lobbicsoportok, amelyek előnyösebb helyzetben vannak, mint a szerencsétlen sorsú vízvezeték-szerelőnk, aki szintén fizet, adminisztrációs terhekkel küszködik, csak az ő helyzete valahogy sosem kerül a kormányzat asztalára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a bevezetővel csak azt szerettem volna mondani, hogy veszélyes dolog külön-külön területeket egy törvénybe szuszakolni, hiszen amit mi előszeretettel salátának szoktunk nevezni, az a jelen esetben is az. Vagy inkább ilyen Fradi-kolbász típusú, azaz mindenből van benne valamennyi, aztán mindenütt próbálunk valami jót tenni közösen.
Nézzük végig akkor az egyes területeket! Én az első két ügyben, tehát az E85-ös üzemanyag és a használati dohány esetében a kormányzati logikát értem, az államtitkár úr logikáját értem. Ő azt mondja, hogy mind a két esetben megváltozott a fogyasztási szerkezet, ami köznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy miután az E85-ös üzemanyag olcsóbb, az emberek előszeretettel vásárolják inkább azt, mint a drágábbat. Miután van, aki számára az 500-600-700 forintos dobozonkénti cigarettaár nem fizethető meg, hát pödör. Ezért tehát ott bevételkiesés van, valamilyen módon erről intézkedni kell, ezt el kell kerülni, tenni kell, tehát hozzunk be ezzel kapcsolatban egy javaslatot.
A logikát ugyan értem, kételyeim azonban vannak. Kételyeim elsősorban a bioetanol-üzemanyaggal kapcsolatban vannak, hogy vajon jót teszünk-e ezzel az intézkedéssel, vajon elérjük-e a kívánatos célt, hiszen annak idején a kedvezmény azért volt és arra szolgált, hogy ezt a környezetkímélő üzemanyagfajtát kedvesebbé tegye a felhasználók számára.
Erre aztán rá is kapcsolódtak mindazok, akik előállították azokat az alapanyagokat, amelyek az előállításra szolgáltak. És úgy gondolom, önmagában a költségvetési indoklás, bár a logikája elfogadható, de mégis felvet olyan kérdéseket, hogy akkor itt most vajon mi fog történni. Az fog történni természetesen, hogy a kereslet csökken, hiszen ha már nem olyan kívánatos ár szempontjából, kevesebben fogják használni. Vajon mi történik akkor azokkal, akik itt termelnek, erre hosszú távú vállalkozást alapítottak és alapoztak? Egyáltalán van-e ezzel kapcsolatban egy végiggondolt koncepció?
Ugyanez a helyzet egyébként a használati dohány ügyében is a fejemben. Egyfelől én azt értem, hogy ha kevesebb a dobozonként vásárolt cigaretta fogyasztása, akkor az emberek két dolgot szoktak tenni: egyfelől megpróbálnak olcsóbb cigit szívni, magyarul: pödrik, vagy pipáznak, vagy megpróbálják, mint ahogy Dancsó képviselőtársam is jelezte ezt, nem egészen legális szférából megszerezni. Igen ám, csak vajon az intézkedés, amely előttünk fekszik, számol-e azzal, hogy volt nekünk egy törvényjavaslatunk itt a Ház előtt, amely gyakorlatilag a dohányzás megtiltásával számol az összes közterületen, az összes középületben, minden olyan lehetséges helyen, ahol eddig lehetett? Számol-e azzal, hogy ez egyébként azt fogja eredményezni logikusan, hogy az emberek kevesebbet fognak cigizni, kevesebbet fognak dohányozni?
Nagy valószínűséggel újfent csökken a fogyasztás, tehát végiggondolt-e a javaslat abból a szempontból, hogy vajon mi következik az elkövetkezendő időben ezen a területen. Számol-e azzal, hogy ha ott a fogyasztás visszaszorul és újabb jövedékiadó-bevételtől esik el a költségvetés, akkor vajon ott mi fog történni? Magyarul, nemcsak valamiféle eseti kezelés-e az, hogy most kitaláljuk, hogy a használati dohány kedvező árát is megváltoztatjuk az adó változtatásával, hanem számolunk egy olyan lehetőséggel is, hogy a következő időszakban rohamosan és huzamosan csökken a dohányvásárlás, akár dobozosról, akár használatiról, akármiről van szó.
Továbbhaladva a törvényjavaslatban, hadd mondjam el, éppen azért vagyok zavarban, mert vannak olyan elemek, amelyek nemhogy támogathatóak, hanem kifejezetten kívánatosak is. A háziorvosi praxisok ügyében: kétségtelen, hogy egy ilyen intézkedés segíteni fog. A háziorvosi ellátottságra rátekintve az állapítható meg, hogy háziorvosaink öregszenek, rohamosan öregszenek, és nagyon nehéz azt elképzelni, hogy vajon mi következik majd utána, hiszen a praxisok értékesítése nem bevett gyakorlat, és elég nehéz is, mondják ők. Az, hogy az öröklést, tehát a családon belüli illetékmentes átadást ez a javaslat elősegíti, az szerintem teljesen rendben van. Rendben van, mert nagy valószínűséggel segít abban, hogy ez a praxis fennmaradjon, továbbéljen, a háziorvos elláthassa a betegeit, és ezzel oldjon azon a helyzeten, ami ebben a háziorvosi világban most már egyre inkább általánossá válik.
Ha ez a javaslat indoklása, akkor én ezt a javaslatot elfogadom, és hogyha jól értem a javaslatot, akkor elfogadom, hiszen azt szeretném, azt gondolnám, hogy ez a javaslat ne csak arra szolgáljon, hogy az orvosi családon belül tehermentesen lehessen a praxist megszerezni, hanem arra is szolgáljon, hogy védje az ellátást, ellátási biztonságot adjon, ellátási kényelmet nyújtson mindazoknak, akik az adott háziorvosnál bejelentkeztek a kártyájukkal.
Úgyhogy én azt gondolom, ebben a tekintetben a javaslattal semmi probléma nincs, egy azonban mégis van. Ha költségvetési szempontból rátekintünk a képre, van egy indoklás a dohányáruk és az E85-ös üzemanyag ügyében, ami azt mondja, hogy itt költségvetési bevételt kell produkálnunk, az eltervezett költségvetési bevételt valamilyen módon elő kell állítanunk, és itt meg lemond egy bevételről. Tehát a fejemben nem nagyon tud összeérni az a gondolat, hogy akkor most mi történik, mennyire tettünk jót a költségvetésnek - természetesen az első két javaslattal -, és mennyi a kiesés a másik ágon.
Folytatva ezt a gondolatsort, azt kell hogy kérdéssé tegyem, hogy vajon az adott törvényjavaslatban az alkalmazott megoldások mennyire állják ki majd az idő próbáját. Ha lehetőségem lesz az államtitkár úr vitazáróját meghallgatni, akkor arra lennék kíváncsi, hogy mennyire alkalomszerűek ezek a megoldások, amelyek most itt születnek, és mennyire időtállóak ezek a megoldások. Az lenne igazán jó, ha a megoldások időtállóak lennének, és akkor itt kanyarodok át a standolás helyzetére, merthogy mind a két vitapartner, mind Dancsó képviselőtársam, mind Pál képviselőtársam úgy értékelte, hogy például a havi standolás ügyében egy vita végére értünk. Én remélem, hogy így van, és örülni is fogok neki, ha egy vita ezzel véget ért.
Standolni egyébként nem azért kell, nem azért volt előírva, hogy a vállalkozó, aki egyébként egy éttermet, egy szállodát, egy vendéglátóhelyet üzemeltet, jól érezze ettől magát, és meg legyen védve, mondjuk, az alkalmazottai manipulációitól, hogyha ez egy szalonképesebb változat az én számból, hanem azért kellett, hogy mindenki számára világos legyen, hogy nem fordul meg jövedékiadó-mentes termék az adott vendéglátóhelyen. Magyarul: azt kellett valamilyen módon garantálni, hogy nem zugpálinka, nem csempészett szesz, nem csempészett cigi kerül ott árusításra, minden terméknek, ami ott van, megfizették az árát, számlával, ott, ahol kell, az állam megkapta érte az őt megillető bevételt.
(14.50)
Ha a javaslat arra is gondol, és én ezt próbálom a területhez értők, Pál képviselőtársam, Dancsó képviselőtársam szavaiból kivenni, hogyha ennek az ellenőrzése megoldott, akkor azt gondolom, hogy ez a standolási história ezzel valóban lezárulhat. Valóban lezárulhat, mert akkor nem kell különösebben kutakodni, akkor üzemeltetni kell azokat a mechanizmusokat, amelyek ellenőrzésként működnek.
A kisördög egyébként bujkál bennem ebben a tekintetben - és ezt el kell hogy mondjam, képviselőtársaim, ha még igénybe vehetem a türelmüket -, hogy elgondolkodtató az az adat, amely a 29 pontos akcióterv egyik pontjánál, a szabad pálinkafőzésnél bukkan fel: az elmúlt évben rohamosan csökkent a bérfőzetés befizetett pénze. Magyarul, az emberek tényleg főznek ezek szerint otthon szépen. Bízom abban, hogy természetesen saját használatra, és ezt otthon iszogatják meg, és dicsérik a saját maguk által főzött pálinkát, és csak a kisördög bujkál bennem, amikor azt képzelem el, hogy ennek a pálinkának egy része a falusi kocsmában landol mindenféle különösebb számla, jövedéki adó meg nem tudom, mi nélkül, és ott szépen iszogatják az emberek, nem beszélve azokról a bögrecsárdákról, amelyek furcsa módon még mindig üzemelnek a falvakban, és így tovább.
Ezért tehát standolási ügyben természetesen örülök abban, hogyha ebben konszenzus van ellenzék és kormánypártok között. Legyen úgy, legyen garantálva, hogy mindenki szabályosan beszerzett termékeket árusít. Azonban néhány adat azért gyanút kelt ebben a dologban. Különösen az, amikor azt olvasom, hogy az ebből a bérfőzetésből számított bevétel többmilliárdos nagyságrendű, ami kiesésként jelentkezett. Ezek szerint tehát az emberek főznek, és valahol azt meg is isszák, remélhetőleg nem ott, ahol egyébként nem kellene, ahol egyébként most már standolni sem kötelező.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előterjesztés egyéb pontjait nem érinteném. Részben azért, mert számítok arra a bizottsági vita alapján, hogy szintén ellenzékben lévő képviselőtársam, Nyikos bizottsági elnök úr érinteni fog még néhány olyan pontot, amelyek lényegesek és fontosak. Összességében azonban erről a furcsa összeállítású törvényről, amelyben sajátos logikára van felfűzve, hogy miért került elénk, és miért szerepel együtt ennyi egymástól eltérő ügy, azt mondom, hogy támogatható elemek keverednek meggondolandó elemekkel. Ezért tehát a törvény további tárgyalása, a benyújtott módosító indítványok és az egész vita lefolyása fogja eldönteni, hogy vajon ezek az egymástól teljesen eltérő ügyek hogyan állnak össze egy támogatható vagy általunk nem támogatható egésszé.
Összességében ehhez a salátához - vagy ehhez a Fradi-kolbászhoz sok szerencsét kívánok, meghallgatva majd a különböző véleményeket, nyilván mind a frakciónk, mind a személyes álláspontom is kialakul ebben.
Elnök úr, köszönöm szépen a szót és a lehetőséget. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
