DR. BECSEY ZSOLT
DR. BECSEY ZSOLT
DR. BECSEY ZSOLT nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A reggeli vezérszónoklati megnevezések után, azt hiszem, most egy teljesen hasonló kontinuációban, folytatásban volt részem a ma esti vagy éjszakai rövid vitában is.
Csak röviden az általános vitával kapcsolatban említenék néhány megjegyzést. Az egyik az, hogy miről szólt maga az előterjesztés. Az előterjesztés egy jogharmonizációhoz köthető és általában ehhez kapcsolódó kisebb harmonizációs tételekről is szól, tehát nem beszéltünk arról, hogy most milyen az egész magyar munkaerő-piaci politika, mennyi költségvetési pénzt költünk aktív munkaerő-piaci tevékenységekre. Így akkor gyakorlatilag egy teljesen totális általános vitát lehetne megindítani. Azt hiszem, elsősorban azokra a területekre kellene szorítani a vitát, amelyekről maga a jogszabály-javaslat szól.
Másodszor: nagy élvezettel hallgattam végig a felszólalásokat, valóban a szocialista képviselők az európai munkaidőirányelv kapcsán elhangzott érveket is előadták, meglehetősen repetitív, tehát ismétlődő módon. Számomra érdekes volt az LMP-s képviselők marxista típusú magyarázata, és ez nekem most eléggé az újdonság erejével hatott, hogy ebben ilyen magas képzettséget tudnak mutatni, néha már demagógia felé is hajló résszel.
Miről van itt szó, és gyakorlatilag mi volt az európai jogalkotó szándéka és ebből kifolyólag a direktíva átvételénél a magyar jogalkotó szándéka? Ezt azért mondom, mert elmondtam a délelőtti vitában is, hogy én magam az európai jogalkotó tettestársa voltam néhány évvel ezelőtt mint európai képviselő. Arról szól a dolog, hogy valóban tegyük magunkat rugalmasabbá, és tegyük lehetővé azt, hogy minél több embert foglalkoztassanak a munkaadók. Ha valaki úgy veszi, hogy ez a munkavállalóknak a rabszolgasorsba történő döntése, külföldi profitérdekek által vezérelt kizsákmányolása, akkor elég furcsán kell hogy nézzek rá. Ez egy általános szabályozás. Én magam is, amikor európai szinten vitattuk ezt a kérdéskört, arra a következtetésre kellett hogy jussak, hogy nagyrészt egyébként a foglalkoztatás rugalmassá tétele a kisvállalkozókat segíti, illetve őket ösztönzi a foglalkoztatásra. Egyébként is, mint tudjuk, az európai modellben és a magyar modellben is a foglalkoztatottak nagy része a kis- és középvállalkozóknál jelenik meg. Persze, akkor lehet azt mondani, mint ahogy az LMP-s képviselő asszony is mondta, hogy nincs munkahely, és száz munkanélküli esik egy munkafelajánlásra. Igen, mert ha rugalmatlan, merev rendszert fogunk felajánlani - elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak, még egyszer megjegyzem -, akkor nem is akar alkalmazni senkit.
Az a legelrettentőbb dolog, márpedig a munkanélküliséget és az alacsony foglalkoztatást azzal tudjuk a legjobban ösztönözni sajnálatos módon, ha egyszerűen a munkaadó azt mondja, hogy annyira merev és rugalmatlan a munkavállalók felvételével kapcsolatos kihívás, hogy inkább fel sem vesz valakit, vagy legalábbis nem legálisan veszi fel. Ennek nincs értelme, épp ezért kell rugalmasabbá tenni a munkaadást. Emlékszem az angol elnökség alatt egy Tony Blair nevű, baloldalinak nevezett kormányfőre, aki azon is felháborodott, hogy egyáltalán bármilyen korlátok közé akarják tenni azt, hogy egy iskolás gyerek munkavállalást folytasson. Itt azért legalább azt hiszem, ezekben a törvényjavaslatokban és harmonizációs javaslatokban a munkavállalók jogai nem sérülnek.
Ez a rabszolgasors és egyensúly-felborulás érthetetlen. Szerintem az egy nagyon fontos dolog, hogy olyanok is munkához tudnak jutni, akiknek enélkül nem ajánlanak fel a munkaadók munkát. Ebből kifolyólag például a szabadságra vonatkozó, szintén ilyen Izaura-típusú brazil megnyilvánulások sem érthetők számomra. Nevezetesen arról van szó, hogy nyilvánvalóan egy hullámzó helyzetben előrehozott munkavégzést később ki lehet venni. Ugye, most már az is probléma. Nyilvánvaló, hogy nem arról van szó, hogy rabszolgaként túlóráztatni vagy agyondolgoztatni akarja a munkaadó ebben a helyzetben a munkavállalót, hanem egyszerűen csak arról van szó, hogy vannak olyan esetek, amikor szezonálisan egy helyzetnek megfelelően többet fog dolgozni egy munkavállaló, máskor pedig ezt a többletmunkaidőt kiveheti. Ha mi azt mondjuk, hogy nem veheti ki később a többletmunkaidőt, hanem fizessük ki túlóraként azt, amikor hullámszerűen többet kellett valakinek dolgozni, ez megint a foglalkoztatás, a legális foglalkoztatás ellen fog hatni, mert akkor az megint arra fog kényszeríteni egy kis- és középvállalkozót, hogy ne vegye fel legálisan azt a plusz munkaerőt, márpedig nekünk most mindenkit arra kell ösztönözni, hogy legálisan alkalmazzon személyeket és munkaerőt.
Magyarországon az egyik legalacsonyabb a foglalkoztatási hányad. Most persze hivatkozhatunk sok minden, szlovák példára, én azért megjegyezném, hogy a foglalkoztatási hányadnál az a több mint 3 százalékos különbség óriási. Tehát azért maradjunk ennyiben. Most az, hogy nálunk az inaktívak és a munkanélküliek aránya a szlovák viszonyokhoz képest milyen, azon hosszasan lehetne vitatkozni, de sem az inaktív, sem a munkanélküli nem dolgozik. Tehát most csak arra mondom, hogy igazándiból aki az államot eltartja, az a tényleges foglalkoztatott személy, és ebben a 3 százalék rengeteget jelent. Remélhetőleg egyébként mi is elindulunk felfelé.
(0.20)
Azt is el kell dönteni, hogy melyik ujjunkat harapjuk meg. Európai szinten a baloldali képviselők mindig azt mondták, hogy a kollektív szerződések kerüljenek előtérbe, ne a munkaadó és a munkavállaló egyéni megállapodása. A kollektív szerződéseknél beszéltünk arról, hogy a próbaidő hat hónapos lehet, ami azt jelenti, hogy ezzel is gyakorlatilag a szakszervezeti vonalat, a kollektív szerződést hozzuk helyzetbe. Most is azt hallom marxista alapon, hogy már a hat hónapos próbaidő is problémát okoz, mert annyi ideig lehet valakit kizsigerelni, majd hat hónap után kirúgni. De kérem szépen, nagyon sok esetben egy vagy két hónap után nem könnyű megmondani, hogy az adott munkaerőnek milyen az alkalmassága, pláne, ha periodikus, tehát sokszor szezonális helyzettel is összekötött az a munkaerő-felvétel, amit el kellett hogy kövessen a munkaadó.
Még egyszer mondom, gondoljuk végig, hogy miről szól ez a vita. Természetesen a munkaerő-kölcsönzés is benne volt az előterjesztésben. Ez európai liberalizáció, hogy nem magyar telephelyű munkaerő-kölcsönző cégek is folytathassanak tevékenységet Magyarországon. Ez a szolgáltatások szabad áramlása. Hallottam a kritikát az öt évvel kapcsolatban is. Meg kell mondani, hogy sok esetben ez is a munkaerőpiac liberalizációjához tartozik, és nem feltétlenül a munkások megaláztatását vagy kiszolgáltatottságát fogja erősíteni. Megjegyzem, hogy amikor külföldi nagyberuházókkal tárgyalok, arra törekszem, hogy a munkaerő-kölcsönzés aránya, jelensége és mértéke minél kisebb legyen. Teljesen természetes, hogy a közvetlen szerződtetett munkavállalói jogviszony a legjobb, de azt is tudomásul kell vennünk, hogy ilyen ciklikus világgazdasági helyzetben nem zárhatjuk ki a munkaerő-kölcsönzés tényét Magyarországon, mert mint mondtam, jogharmonizációs kötelezettség is, hogy ezzel éljünk.
Azt gondolom, a legjobb szociálpolitika és munkavállalói politika az, hogy ha valakinek munkahelyet ajánlanak. A nem felajánlott munkahelyre nem lehet jelentkezni, képviselő asszony. Szerintem ezt kellene figyelembe vennünk akkor is, amikor az 1 millió munkahely felé tényleg el kell indulnunk. Most nem megyek bele abba, hogy kinek és minek köszönhetően jutottunk abba a helyzetbe, amibe jutottunk, mert a hozzászólók közül ezt már jó néhányan kielemezték, de nagyon sürgősen és nagyon gyorsan el kell indulni az aktív foglalkoztatáspolitikával, és ehhez a munkaerő-piaci és a munka törvénykönyvi jogi szabályozás is szükséges. Egyébként továbbra is azt mondom, hogy semmi olyat nem látok, ami valamiféle szerzett jogot vagy dolgozói jogbiztonságot sértene ebben a rendszerben.
Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
