GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! képviselőtársaim! Számomra már az furcsa volt, hogy reggel félbehagytuk, most este folytatjuk. Érdekes módon azért talán, merthogy ilyenkor fél 12, háromnegyed 12 tájékán valószínűleg nem túl sokan tudják követni ezt a vitát. Pedig gondolom, a beltartalma elég érdekes. Elég érdekes, mert ahhoz, hogy a munkaerő-piacon a foglalkoztatás tekintetében biztonságról beszélhessünk, ahhoz nyilván az kell, hogy egy bővülő, erősödő munkaerőpiac jellemezze a Magyarországot. A valóság ma, egy év kormányzati távlatából tekintve még nem fogalmazható meg ekképpen.
Ráadásul az én személyes problémám ezzel a törvényi előterjesztéssel legkiváltképp az, hogy darabolva, szeletelve pakolja azokat az ügyeket sorba ide a parlamentbe, amelyek a munkavállalók érdeksérelmére következnek be.
(23.40)
Ma már tárgyaltunk egy ilyen törvényt, amely gyakorlatilag a nemzeti gazdasági és társadalmi tanács életre hívásával, az OÉT megszüntetésével, sok minden egyéb mással kapcsolatos, és ott is érezhető volt annak a törvénynek a tárgyalása kapcsán, hogy milyen olyan intézkedések történnek, amelyek annullálják úgymond a munkaadói vagy a munkavállalói érdekek képviseletét.
Most itt ezen a törvényen keresztül más területeket érint, de ugyanez fogható. Ugyanez fogható, mert - azt hiszem, 129 paragrafusból áll ez a törvény -, ha jól emlékszem, a 128. § arról szól, hogy regionális szinten, megyei szinten is megszünteti a tripartit típusú érdekegyeztetésnek a rendszerét, a munkaügyi tanácsokat, akik a Munkaerő-piaci Alap kérdéseiben, a decentralizált pénzeszközök felhasználásában mozogtak az elmúlt két évtizedben; ezeket szünteti meg.
A Munkaerő-piaci Alap, mint tudjuk, mint ismerjük, nagyjából Európában az aktuális országok GDP-jének erős 1,5-2 százaléka szokott lenni, amit a foglalkoztatási típusú feszültségek megelőzésére, kialakulásának kezelésére szoktak fordítani. Magyarországon ma ez úgy néz ki, hogy a volt 1 százalékos mértékből 0,5 százalékot akarnak csinálni, százmilliárdos nagyságrendekkel kívánják csökkenteni ezt az összeget, és gyakorlatilag a munkaadói, munkavállalói befizetések kapcsán azt a jogosítványt is el akarják venni, hogy akik befizetnek, azok bármilyen értelemben beleszólhassanak a későbbiekben arra vonatkozóan, hogy hogyan használják fel ezeket a forrásokat. Márpedig ezzel azt érik el, hogy legkiváltképp a leghátrányosabb helyzetben lévőket sújtják, akár az alulképzetteket, akár a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben élőket, akár a halmozottan hátrányos helyzetű személyi adottságokkal bíró emberek sokaságát, vagy éppen azokat az embereket, akik mondjuk, koruknál fogva már a munkaerőpiacon nem a legkeresettebbek közé tartoznak.
Ráadásul ez az egyes munkaügyi tárgyú törvények keretei közötti szabályozás olyan ügyeket vesz elő, amelyek korábban kialakult, elfogadott normákat írnak felül. Mondok néhány konkrét ügyet. Most a próbaidő intézményrendszerét, ami ugye általában 1-3 hónap lehet, a kollektív szerződés keretei között 6 hónapra kiterjeszthetik. Ez gyakorlatilag hosszabb idősávot ad a munkaadóknak arra vonatkozóan, hogy nemcsak hogy kipróbálják, hanem - ha pejoratívan közelítem a történetet, akkor - kihasználják a munkavállalót, majd 6 hónap után mindenfajta kötelezettség nélkül elengedhetik.
Vagy ha azt nézem, hogy a már nem próbaidő, hanem normál jogviszony keretei között lévő emberek foglalkoztatásához illesztetten mi van, mondjuk, a szabadság ügyeit érintően, akkor egy olyan átrendeződési folyamat zajlik, ami a munkaadók szempontjából talán érthető, hogy legyen kellőképpen rugalmas ez a történet, kettőnél több részletben is kiadható a szabadság, nyilván a munkaadó érdekeinek a szem előtt tartása mellett. Egy esetben kell biztosítani azt, hogy 14 nap - de ez naptári nap - folyamatában, azaz 10 munkanap tekintetében legyen egy folytonossága a dolognak, egyébként meg a munkaadói érdekek határozzák meg ezt a történetet.
Arról nem akarok beszélni, hogy a gyermekszületéseket serkentő, azt támogató kormány azon logikája, ami a gyeshez, gyedhez kapcsolódóan, az egy év időtartamához illesztetten 6 hónapra csökkenti a szabadságra jogosító időtartamot, és adott esetben ennek a pénzbeli megváltását is magában hordozza, megint csak mit jelent a munkavállalóra nézve.
De ha túllépek a próbaidőn, ha túllépek a szabadság kérdéskörén, és mondjuk, azt mondom, hogy átmeneti szabályozásokat, amelyek mondjuk, a válság időszakában talán érthetőek voltak, hogy a munkáltató gazdasági érdekeit szem előtt tartva, adott időszakban 36 órát dolgozva, majd egy aktuális időszakban 44 órát dolgozva lehessen átmenetileg foglalkoztatni az embereket, ezt a december 31-ig, ha jól emlékszem, érvényben lévő szabályozást kívánják gyakorlatilag folyamatában kiterjeszteni akkor, amikor már válságról nem lehet szó vagy nem beszélhetünk. Nem helyes, mert ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kvázi túlmunkát végezve az emberek semmilyenfajta pluszbérben nem részesülnek.
Ugyanígy a pótlékok tekintetében - ha nem a munkaidő átrendezése kapcsán beszélünk - a szokásjog ugye és a törvények arról szóltak, hogy 50 százalékos pótlékban részesültek a túlmunka után az emberek. Most pedig arról szól, hogy szabadidő jár nekik, az elvégzett túlmunka időtartamának megfelelő szabadidő, és ennek a szabadidőnek a kivételére bizonyos záros időintervallumokat ad meg ez a törvénytervezet. De félő az is, hogy a munkaerőpiacon egyszerűen abból a helyzetből fakadóan, hogy többen vannak azok, akik keresik a lehetőségét, mint azok, akiknek van módjuk és szerencséjük munkatevékenységet végezni, olyan helyzetet teremtenek, hogy a munkáltató könnyedén mondhatja azt a munkavállalójának, aki nem kapta meg a túlóráért járó pótlékot, mert szabadidő jár neki, hogy édes barátom, holnap is meg holnapután is meg a jövő héten is jönnöd kell, ja, és ha ez nem tetszik, akkor nem biztos, hogy nekünk együtt kell folytatni ezt a tevékenységet. Tehát azt akarom mondani, hogy a munkavállalói érdekek alapjaiban tudnak sérülni.
De ugyanígy - ha az első mondataim között említettem, akkor még egyszer szeretném megerősíteni -, mint ahogy az országos érdekegyeztetés rendszerét szétzúzzák, szétzúzták vagy szét fogják zúzni az elkövetkezendő napokban, a helyi érdekegyeztetés tripartit rendszerét is, a munkaügyi tanácsokat is meg kívánják szüntetni, meg azt a Munkaerő-piaci Alapot felügyelő tanácsot, amelyik arra volt hivatott, hogy a munkaadók és a munkavállalók által befizetett járulékok pénzügyi felhasználásáról döntsön, pontosan a munkaerő-piaci érdekek figyelembevétele mellett.
Arról mindenképpen érdemes szót váltani, hogy természetesen ha két pólusa van a dolognak - munkaadói és munkavállalói -, akkor mindkét fél érdekeit szem előtt tartva kellene változtatásokat eszközölni. Magyarra fordítva a szót: ha az egyik oldalon a rugalmasság az, ami fontos - ez a munkaadói oldal -, akkor a másik oldalon nyilván a biztonság kellene hogy fontos legyen, vagy az is, csak ennek az alapjait nem szétzúzni, hanem megerősíteni kellene, és a biztonság helyett nem a kiszolgáltatottságnak kellene uralkodóvá válnia. Nyilván ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, a valós érdekegyeztetések rendszerének működni kellene, de látható módon ezen törvény keretei között is meg a ma tárgyalt, kora délután, este tárgyalt nemzeti gazdasági és társadalmi tanács életre hívásához kapcsolódó törvénytervezet keretei között is látjuk, hogyan zilálódik szét ez a folyamat.
A munkavállalói jogok - mondhatom nyugodtan - sérülnek, kiszolgáltatottá válnak a bérből és fizetésből élő emberek. A rugalmasság és a biztonság együttes léte tehát nem létezik, a kiszolgáltatottság fokozása az, ami fellelhető. A munkaadói jogok ezen törvénytervezet keretei között fogható módon nőnek, míg a munkavállalói jogok, jogosítványok pedig sarokba szorulnak és csökkennek.
És talán érdemes még arról is beszélni, hogy az általános foglalkoztatás, a határozott vagy határozatlan idejű munkaszerződések mellett a munkaerő-kölcsönzés rendszere hogyan és miképpen működik. Hát úgy, hogy öt évre kívánják kiterjeszteni a munkaerő-kölcsönzés időtartamát, öt évre. Ugye tudják, képviselőtársaim, hogy a határozott idejű munkaszerződések tekintetében az ismételések, meghosszabbítások után a maximális időtartam egyébként ez az öt év?
(23.50)
A munkaerő-kölcsönzés tekintetében, ahol adott esetben sok kétely is megfogalmazható, hogy jól működik-e a történet, vagy éppen nem a kétely megfogalmazása, hanem hogy egzaktak legyünk, példaként a munkaügyi ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy a legtöbb szabálysértés ezen a felületen érhető utol, ezt kívánja ez a törvénytervezet azzal úgymond legitimizálni - mármint a szabálysértések körét -, hogy kiterjeszti öt évre a munkaerő-kölcsönzés lehetőségét.
És talán a gondolatok záróakkordja nem is lehet más, mint az, hogy ez az egész szabályozási rendszer semmilyen értelemben nem járul hozzá ahhoz, ami a kormány választások előtti ígéreteinek teljesülését segítené, hogy egymillió új munkahely következzen be, hogy olyan helyzet állítódjék elő, ahol a foglalkoztatottak száma mértékadó módon nőni tud. Egy év eltelt ebből a kormányzásból, és látható módon mérhető, fogható mínusz, negatív tartalom az, ami a foglalkoztatásban utolérhető. Százezres nagyságrenddel kevesebben dolgoznak, mint a válság előtt. Azt kell mondanom, hogy ha ezt levetítjük, mondjuk, a hátrányos vagy a halmozottan hátrányos helyzetű térségekre, akkor ott még nagyobb problémákkal találjuk magunkat szemben.
Még egy disszonancia, még egy ellentmondásosság: az, hogy a kormány akkor, amikor az alapígéreteivel szemben ellentétes intézkedéseket foganatosít - például egykulcsos személyi jövedelemadó -, akkor ezt követően olyan bérkommandókat küld a vállalkozások nyakára, amelyeken keresztül akarja érvényesíteni azt, hogy az a torz helyzet, amit ő okozott, ne alakulhasson ki, de úgy, hogy közben másoktól várja el, hogy helyette helytálljanak. De azt gondolom, ez a logika nem igazán követhető, vagy ha követhető is, nem igazán fogadható el.
Még talán annyit hozzátennék a dologhoz, hogy hivatkoznak a jogharmonizációra ezen törvénytervezet keretei között. A túlóra, az éves szabadság, a munkaerő-kölcsönzés tekintetében semmi, de semmi nem indokolja ezt. Semmi köze a jogharmonizációhoz ezen fogalmak és ezen témakörök törvénytervezet szerinti bevezetésének, megvalósításának. Azt gondolom, hogy mindazzal, ami a törvénytervezet keretei között csak így címszavakban, érintőlegesen most általam elmondásra került, és nem került kibontásra, mindaz igazából nagyon nagy problémát hordoz magában, vagy egy gondolatkörbe összefoglalhatóan nagyon nagy problémát okoz. Az pedig az, hogy a munka- és a társadalmi béke veszélyeztetettségét hordozza magában. Az, hogyha a munka törvénykönyve leendő, mondjuk, átfogó módosításánál ez az ars poetica erősödik tovább, ez a gondolkodásmód égetődik be, akkor olyan helyzet alakulhat ki ebben az országban, ahol tényleg nem lehet majd a munka- és a társadalmi béke fenntartását biztosítani, és utána már lehet kárhoztatni mindenkit, legyenek azok érdek-képviseleti szervezetek vagy éppen politikai pártok. Azt gondolom, inkább gondolkodni kellene, és ezekhez illesztetten olyan helyzetet teremteni, hogy ez ne következhessen be.
Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget.
