KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A délelőtt folyamán képviselőtársaimmal kitértem részletesebben az általunk vitatott pontokra ebben a salátatörvényben. Nehezményeztem azt, hogy elrejtettek a jogharmonizáció között olyan súlyos, a munka világát súlyosan érintő megszorításokat, amelyeket Gúr Nándor képviselőtársam már részletesebben elmondott az imént. Így a munkaerő-kölcsönzés intézményének állandósítása, a 44 órás munkahét vagy a 6 hónapos próbaidő intézménye, amelyek a Széll Kálmán-tervből következnek, és a Széll Kálmán-terv által felvázolt munkaerő-piaci jövőre mutatnak.
Most szeretnék kicsit hátralépni, és a törvény szellemiségével kapcsolatos problémákat elemezni öt pontban. Tudom, hogy kései ez az óra, a napirend összeállításában sajnos nem volt módon részt venni, úgyhogy úgy gondolom, hogy egy ilyen fontos és sarkalatos kérdéskörnél kénytelen vagyok az önök idejét tovább rabolni.
Egy mondatban összefoglalva: az LMP szerint a nemzeti együttműködés kormányának munkaerő-piaci politikája a használat után eldobandó munkavállalókra épül. A kormány kényszeresen próbál megfelelni a késő kapitalizmus hálózatos óriásvállalatainak, akik csereszabatos, bármikor eldobható és bármikor elővehető munkavállalókat akarnak. A munka törvénykönyve előttünk fekvő módosítása is számos ponton fokozza a munkavállalók kiszolgáltatottságát. A kormány azt állítja, hogy a magyar munkaerő túlságosan védett, fokozni kell a kiszolgáltatottságát. A valóság azonban az, hogy a munkavállalók már most kiszolgáltatottak.
A bérmeghatározás rugalmasságában pedig Kínát is megelőzzük, a világ élbolyában vagyunk, a Világgazdasági Fórum 2009-2010-es versenyképességi rangsora szerint a 36. helyen. Ez már ma sem több ócska mítosznál.
(0.00)
A munkanélküli-ellátás folyósításának jelenlegi időtartama - a maximum 270 nap - például Szlovákiát leszámítva nem hosszabb a regionális versenytársakénál. Csehországban 11 hónapig, Lengyelországban akár egy évig is járhat ez a juttatás, ráadásul a most a kormány által javasolt 3 hónap a Szlovákiában meglévő fél évnek is jócskán alálicitál. Más területeken, mint például a bérmeghatározás, a magyar szabályozás már most is a leglazább a régióban. A szabadságolási és túlóraszabályok nemzetközi viszonylatban átlagosnak tekinthetőek, nem lógunk ki még a kelet-európai mezőnyből sem.
A munkaerő-kölcsönzés már most is aránytalanul nagy szerepet játszik a munka világában. A kormány javaslata alapján akár öt évig is kölcsönzött munkaerővé válhat az egyszerű munkavállaló. Vannak cégek hazánkban, ahol a kölcsönzött munkaerő aránya jóval meghaladja a normál foglalkoztatottakét. A kölcsönzött munkaerő védettsége alacsonyabb, a cél éppen az kellene hogy legyen, hogy a legális és védett foglalkoztatottak számát bővítsük, ehhez képest a kormány a kiszolgáltatott munkaerő-kölcsönzést hosszú távra készül bebetonozni.
2. pont: a kormány azt állítja, hogy a magyarok nem dolgoznak eleget. A valóság ezzel szemben az, hogy aki munkához jut, az tulajdonképpen kidolgozza a belét. Az EU-tagállamok polgárai közül a legtöbben heti 30-39 órát dolgoznak. A dolgozók 35,4 százaléka 6 órában dolgozik, vagy 8 órát el nem érő munkaidőt tölt naponta munkával. A kormány által javasolt heti 44 órát az EU-tagállamok dolgozói közül mindössze 14,4 százalék dolgozik. 40 órás a munkahét a versenytársaink közül többek között Szlovákiában, Lengyelországban, Észtországban, Lettországban, Bulgáriában, Portugáliában, de Ausztriában, Finnországban vagy Svédországban is, Belgiumban 38, Franciaországban 35 órás a munkahét. Az egy dolgozóra jutó ténylegesen ledolgozott évi munkaórák száma alapján szinte Magyarországon dolgoznak a legtöbbet az egész OECD-ben. Nem igaz tehát, hogy a magyarok lusták lennének. Aki képes munkához jutni, az annyit dolgozik, amennyit csak bír. Összességében tehát a munka törvénykönyvének tervezett módosításával a már amúgy is erősen kiszolgáltatott munkavállalók kiszolgáltatottságát igen, viszont a versenyképességet aligha lehet növelni.
3. pont: a kormány azt állítja, hogy az embereket ki kell lökni a munkaerőpiacra, hogy álláshoz jussanak. A valóság ezzel szemben az, hogy 2010 decemberében 11 740 betöltetlen álláshely jutott 591 278 regisztrált munkanélkülire, tehát 100 munkanélkülire jutott nem egészen 2 álláshely. Világos, hogy egyáltalán nem a munkakedvvel van gond, hanem az álláshelyek számával. Nem véletlen tehát, hogy a szerzett jogaiktól megfosztott rendvédelmisek után lázadnak most már a rokkantnyugdíjasok is. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége nemrégiben levélben fordult a miniszterelnök úrhoz, azonban a kormány egy szóra sem méltatta őket.
4. pont: a kormány Kínát akar csinálni hazánkból, úgy véli, hogy olcsó, silány minőségű árukra specializálódva, alacsony bérű és kiszolgáltatott munkaerővel tudunk majd kilábalni a válságból. A valóság ezzel szemben az, hogy a magas hozzáadott értékkel termelő, kulcsfontosságú vállalatok versenyképessége szempontjából pont nem a rugalmas, vagyis - zárójelben - könnyen kirúgható munkaerő, hanem a munkaerő képzettsége és megbízhatósága a legfontosabb szempont.
A politikai gazdaságtani irodalomban számos alternatív megközelítés létezik a jóléti állammal kapcsolatosan, a kapitalizmusváltozatok irányzat szerint például a jóléti intézkedések kifejezetten kedvezhetnek a tőkeérdekeknek is. Az LMP és az európai zöldpártok által képviselt zöldfordulat politikája erre a megközelítésre épül. Eszerint a jóléti politika nem a piacok ellen, hanem a piacokért folyik. A koordinált, úgynevezett német típusú kapitalizmusmodellben eszerint azért kiterjedt a jóléti állam, mert a gazdasági kulcsszereplő exportiparágak sikeres működéséhez elengedhetetlen a jól képzett, szakosított munkaerő. Ahhoz, hogy ennek a fajta munkaerőnek megfelelő kínálata alakuljon ki, speciális jóléti garanciák szükségesek, kiterjedt szakképzési rendszer, magas fokú munkaerő-piaci védelem, valamint biztosítási rendszer, vagyis munkanélküliség, betegség és öregség esetére.
Tény ugyanakkor, és ezt nagyrészt a kapitalizmusváltozatok irodalom is elismeri, hogy a német modell alacsony foglalkoztatással és a nőket diszkrimináló foglalkoztatási szerkezettel járt együtt. Ez azzal magyarázható, hogy a magas munkaerőköltségek és a kiterjedt munkaerő-piaci szabályozás gátolja az alacsony képzettségű munkaerőt igénylő szolgáltató szektor kiépülését. Az alacsony foglalkoztatás a 2000-es évek elejére Európa beteg emberévé tette Németországot, ami legalább annyira magyarázható az egyesítés problémáival, mint a koordinált kapitalizmusmodell gyengeségeivel. A német jóléti állam ekkor kezdődött reformja mára, úgy tűnik, behozta az árát. Németországnak a világgazdasági válság közepette egyszerre sikerült megőriznie exportiparágainak versenyképességét, és növelni a foglalkoztatottságot. A reformok kétségkívül a szociális juttatások megkurtítását is tartalmazták, ugyanakkor inkább mennyiségi, mint minőségi változásról volt szó, az alapvető elemek megőrződtek, megmaradt a távolság az angolszász liberális rendszerektől.
A kapitalizmusváltozatok irodalom megfontolásai és a konkrét német példa arra figyelmeztetnek minket, hogy átalakításra szükség van, ugyanakkor a munkavállalók jóléti garanciáinak radikális leépítése a gazdasági racionalitásnak is ellentmond. A magyar kormánynak ugyanakkor valószínűleg nem Németország, hanem egy sokkal radikálisabb reformpélda lebeg a szeme előtt, ez pedig az úgynevezett szlovák csoda. Az adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy mára a tátrai tigris megbicsaklott. Bár a GDP-t tekintve kevésbé volt erőteljes a visszaesés, és gyorsabbnak tűnik a kilábalás, Szlovákiában a munkanélküliség jelenleg 14 százalékos, ami a magyar rátánál 2 százalékponttal magasabb. A foglalkoztatásban nem sokkal jobb a helyzet, itt ugyan Szlovákia javára van eltérés, de ez csak 3,4 százalékpontos. Számos olyan terület van, amelynek átalakítása a munkavállalói jogok csorbításánál sokkal többet hozhat a vállalati konyhára. A felesleges adminisztrációs terhek vagy akár a munkát terhelő járulékok csökkentése nemcsak a csúcsiparágakban, hanem a kkv-knál és a multiknál is az alkalmazottellenes intézkedések alternatíváját jelenthetik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahelyett, hogy a kormány, kiszolgálva a késői kapitalizmus csereszabatos munkavállalói igényét, gyakorlatilag rabszolgaként értékesíti a magyar munkavállalót, zöldfordulatra lenne inkább szükség. A zöldfordulat képes egyedül a XXI. században garantálni a munkavállalói jogokat, a munkahelyteremtést és a hosszú távon fenntartható fejlődést. Felszólítom tehát a kormányt még egyszer, hogy gondolja végig ezt a munkaerőnyúzó politikát, és munkahelyeket teremtsen ahelyett, hogy a munkavállalókat kínozza tovább. Köszönöm.
