LUKÁCS ZOLTÁN
LUKÁCS ZOLTÁN
LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Ezen a kései órán nem fogok hosszasan vitatkozni az örökség súlyosságáról vagy kevésbé súlyosságáról, feltesszük, de meg nem engedjük, hogy mondjuk, van is benne valami. Mindazonáltal illogikus a válasz, hiszen a súlyos örökséget igen valószínűtlen, hogy úgy lehetne megoldani, hogy sárba tiporjuk a munkavállalói jogokat. Azt gondolom, hogy velünk természetesen vitatkozhatnak ezen, nem velünk kellene. Az a probléma, hogy ez a vita csak itt folyik, és a társadalom szereplőivel pedig nem folyik.
Én egy olyan városból jöttem, Tatabányáról, amit a bányászok kapartak ki a tíz körmükkel a szén alól. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: A szén a város alatt van. Tatabánya fölötte van!) Az a város attól van, hogy ipar volt, az a város attól van, hogy egyáltalán voltak azok az évek. Azt gondolom, hogy lehet cinikusan mosolyogni ezen, nyilván ha közelebb lennének ezekhez a hölgyekhez és urakhoz, kevésbé cinikusan mosolyognának. Mindazonáltal azt gondolom, önök semmi mást nem csinálnak, csak amit Kaufer Virág képviselő asszony is mondott: kiszolgálják azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket ki kell szolgálniuk, meghálálják azokat a gazdasági segítségeket, amelyeket meg kell hálálniuk, csökkentik a magyar munkaerő értékét, csökkentik a magyar munkaerő erejét, csökkentik a magyar munkavállalók jogait, lehetőségeit, növelik a kiszolgáltatottságukat, és minderre azt mondják, hogy azért, mert ennek gazdasági indokai vannak.
Semmiféle gazdasági indok nem támasztja alá azt, hogy a most készülő új munka törvénykönyvét az érintettekkel ne beszéljék meg vagy ne folytassanak egyeztetéseket. Nem gondolom, hogy ez a probléma így megoldható.
Köszönöm szépen.
