FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szombaton 444. alkalommal rendezték meg a csíksomlyói búcsút, amely napjainkban a magyarság és a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Ennek kapcsán most nem egy történelmi visszatekintést szeretnék adni, inkább személyes gondolataimat, élményeimet szeretném megosztani önökkel, ugyanis volt szerencsém jelen lenni ezen az eseményen.
Kezdeném rögtön azzal, hogy nehéz fába vágtam a fejszém, hisz nehéz szavakkal elmondani mindazt, amit az ember ott átél. Igazából tényleg csak az tudja átérezni ezt, aki jelen volt ezen az eseményen. Én mégis szeretném ezt most megpróbálni.
(2.00)
Hisz nehéz leírni azt, hogy mit is érez az ember, amikor több százezer emberrel együtt énekli el a Himnuszt, a Székely himnuszt, vagy ne adj’ isten, a Boldogasszony anyánk című éneket. Ennek kapcsán, az ott átélt érzések kapcsán leginkább az jutott eszembe, hogy ha általános iskolában valaki nem érti azt meg, hogy mit is jelent a katarzis kifejezés, akkor neki csak azt tudom ajánlani, hogy vegyen részt egy ilyen eseményen, és akkor meg fogja érteni.
Úgy érzem, hogy a minden évben ott összegyűlő, és most is összegyűlt több százezer ember által alkotott közösség, a bennük közös hazaszeretet és hit olyan példaértékű lehet mindannyiunk számára, amely erőt adhat a mindennapokban.
Engedjék meg, hogy néhány gondolatot is elmondjak ezeken a - talán mondhatni - patetikus gondolatokon túl. Amit észrevettem, és kis szomorúsággal kell tapasztalni, hogy kevés korombeli fiatal vett részt ezen az eseményen, amit én nagy bánattal tapasztaltam, ugyanis úgy érzem, hogy a mai fiatalság között rengeteg útkereső vagy akár érték nélküli fiatal van, aki keresi a helyét. Úgy érzem, hogy számukra nagyon sokat jelentene, ha egy ilyen eseményen részt vennének, és ennek kapcsán szeretném felvetni azt, hogy érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a kormánynak igenis nagy közvéleményt befolyásoló ereje van, milyen eszközökkel tudna hozzájárulni ahhoz a kormány, akár pályázatokkal, iskolai kirándulásokkal, hogy minél több fiatal vegyen részt ezen az eseményen. Úgy érzem - és ezt tegnap a nándorfehérvári emléknap kapcsán is elmondtam -, hogy a fiatalok azok, akik abban a korban vannak, akik a leginkább fogékonyak ilyenkor, rájuk nagyon pozitív hatást gyakorolhatna egy ilyen lélekmelengető eseményen való részvétel.
Ennek kapcsán, ehhez kapcsolódóan azt is nagyon fontosnak tartom, hogy még nagyobb publicitást adjunk ennek az eseménynek, ugyanis sokat hallunk arról, hogy mennyire pesszimista a mi nemzetünk, mennyire rossz lelkiállapotban is van. Nagyon fontos lenne, hogy ezeknek az erőt adó eseményeknek a hírét minél több ember számára eljuttassuk. Nincs konkrét közvélemény-kutatási adatom, de az a sejtésem, hogy nagyon kevés ember tudja, hogy mi is zajlik le pünkösd környékén Csíksomlyón.
Sokan aggodalommal fogalmazzák meg azt az észrevételüket, hogy kezdi elveszteni ez az esemény a vallásos jellegét. Én túlzásnak érzem ezt az aggodalmat, sőt pont fordítva érzem, nagyon hasznosnak tartom, hogy olyan emberek is ellátogatnak erre az eseményre, akik jelenleg még nem kifejezetten vallási indíttatásból vesznek részt ezen a misén és a hozzá kapcsolódó zarándoklaton, hanem a magyarság összetartozását kifejező eseményként élik meg az egészet. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jó hatást gyakorolhat rájuk, és lehet, éppen ez az esemény fogja fogékonnyá tenni őket arra, hogy később a vallás fontosabb szerepet játsszon az életükben.
Szeretnék néhány személyes élményt megosztani önökkel, nem titkoltan kedvcsinálóként, hogy ha esetleg néhány ember megnézi ezt a felszólalásomat, ő is elgondolkodjon, hogy érdemes emiatt is elutazni Csíksomlyóba. Nagyon nagy élmény volt számomra, amikor vonattal utazva, a csíksomlyói expresszen utazva beérkeztünk az erdélyi magyarlakta falvakba, és annak ellenére, hogy a vonat kétórás késéssel érkezett oda, több száz ember zászlókkal, a helyi fúvósegyüttes díszegyenruhában várt minket, közösen elénekelhettük a Himnuszt, a Székely himnuszt. Ez egy felejthetetlen élmény volt számomra, és úgy gondolom, hogy ezt érdemes minden embernek megtapasztalnia.
Csakúgy felejthetetlen élmény volt számomra másnap reggel Csíkdánfalváról a helyiekkel közösen elzarándokolni a misére, vagy éppen az is egy példaértékű cselekedet volt az ott jelen lévő, tényleg hatalmas tömegtől, amikor a mise közben elkezdett esni az eső, és nem rendezetlen tömegként, egymást taposva kezdtek el menekülni az emberek, hanem fegyelmezetten, az esőkabátjukat, esernyőjüket felvéve hallgatták tovább a misét. Ugyanez volt jellemző a levonuláskor is, amikor egymásra odafigyelve tudták méltóságteljesen a mise helyszínét elhagyni.
Összességében rengeteg élménnyel gazdagodtam én is, csak néhányat volt lehetőségem ebben a rövid időben elmondani, de úgy érzem, hogy a búcsú és a köré szerveződő események... - nem is beszéltem még arról, hogy másnap a történelmi határon, a Gyimesbükkben szintén egy misén vettünk részt, illetve egy hídavatás volt, az is nagyon emlékezetes volt; tehát számos olyan esemény, élmény kötődik ehhez az alkalomhoz, amit, úgy érzem, hogy minél több embernek át kellene személyesen élni. Én bízom abban, hogy akár a kormány is lépéseket fog annak érdekében tenni, hogy népszerűsítsük ezt az eseményt, és ennek következtében egyre több és több ember fogja megtapasztalni az ott átélhető, tényleg emlékezetes élményeket.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
