DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ahogyan ön idézte egy jenőfalvi székely asszonynak a gondolatait, amely úgy szólt, hogy jöjjenek minél többen és minél többször, ha jól írtam le, azt hiszem, ez egy nagyon-nagyon fontos üzenet mindannyiunk számára.
Ezt az üzenetet egyébként a magyar kormány megérezte, tudja, ismeri, maga Hende miniszter úr is részt vett a csíksomlyói búcsún, sőt a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója is részt vett azon, tehát örömmel nyugtázhatjuk, hogy bizony-bizony az anyaországról sokan látogatnak el évről évre ide, és tesznek hitvallást a nemzeti összetartozás mellett. Fontos dolog ez, és nagyon fontos dolog, amiről ma itt beszélt Firtl Mátyás képviselő úr, aki nemcsak jó lokálpatrióta soproniként a hűség városában, hanem a nemzeti ügyek elkötelezettje is. Köszönöm, hogy ezt a témát fölvetette, hiszen a sok-sok gyakorlati kérdés mellett, amikor rohanó világban élünk, fontos dolog az, hogy a lelkünket is erősítsük, hiszen nem tudjuk legyőzni az előttünk álló problémákat, ha nem erős hittel, erős meggyőződéssel, lelkierővel futunk ennek neki. Tehát minden ilyen kérdés, amely az emlékeinkről, a hőseinkről szól, és amely a lelkünket erősíti, fontos, bármennyire is hihetetlen talán sok ember számára.
A kormány elkötelezett a nemzeti ügyek mellett, hiszen nemzeti együttműködés kormányáról beszélünk. Nagyon fontos lépése volt a kormánynak, és fontos döntése volt itt az Országgyűlésnek is, hogy az elsők között Trianont szerettük volna meghaladni, és pontosan a nemzeti összefogás jegyében törekedtünk arra, hogy kinyilvánítsuk azt a szándékunkat, hogy bizony-bizony lehetnek különböző békediktátorok, lehetnek igazságtalan békedöntések, mégis a magyar nemzet él, van, létezik, és létezni is fog az idők végezetéig. Ezért aztán a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítottuk június 4-ét, és megadtuk a magyar állampolgárság lehetőségét a határon túli magyar nemzettársainknak.
Szeretném elmondani a képviselő úr felvetésére, hogy az új honvédelmi kormányzat is kiemelt jelentőségű feladatnak tartja, hogy részt vállaljon a nemzeti együttműködés valamennyi szegmensében. Ezért a konkrét kérdésére válaszolva, az ojtozi hősökkel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a hadisírgondozás kiemelt jelentőségű feladatunk, ezt egyébként az új, most előttünk lévő honvédelmi törvény is tartalmazza, új feladatként jelentkezik a Magyar Honvédség számára, és szeretnénk egy új törvényt is létrehozni, ez pedig a hősi sírok és emlékművek védelméről szóló törvény, amely jogszabályi garanciákat is ad arra, hogy bizony-bizony méltó módon emlékezzünk meg mindig a hőseinkről, az áldozatokról, akik a nemzet ügye mellett letették a voksukat, és életüket is adták ezért.
Azt hiszem, amikor arról beszélünk, jogosan, hogy hadat üzentünk az adósságnak, akkor fontos tudnunk, hogy nemcsak pénzügyi-gazdasági értelemben kell hadat üzennünk ennek. Van számos adósságunk, ennek az Országgyűlésnek is, lelki, szellemi, mentális értelemben is hadat kell viselnünk, bizony-bizony le kell küzdenünk azokat az adósságokat, amelyeket az elmúlt évtizedek halmoztak fel előttünk. Ezért az ilyen típusú felszólalások felhívják a figyelmünket arra, hogy bizony voltak történelmi időszakok, voltak történelmi korok, amikor magyar emberek, soproniak és mások, kiálltak a haza becsületéért, védték a hazát mindenhol, életüket kockáztatták és áldozták a hazáért, és ezért főhajtással tartozik a mindenkori Magyar Országgyűlés ezen emberek előtt.
Ezért végezetül ismételten szeretném megköszönni a képviselő úrnak, hogy ezt a témát ma idehozta, hogy ezzel a napirend előttivel, emlékezve a soproni hősökre, megerősödve lelkünkben, tovább tudjuk folytatni a mai munkát és az előttünk álló feladatokat, és szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy hűségesek leszünk Sopronhoz, az ojtozi hősök szelleméhez.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
