GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy Lázár frakcióvezető úr visszaért a terembe, mert nem szívesen beszéltem volna önhöz, amikor távol van. (Lázár János: Ezért jöttem vissza!) Köszönöm szépen.
Szóval, az a gondom, frakcióvezető úr, hogy ön azt kérte, hogy ne bíráljuk az eljárás rendjét. Én szeretném önt tájékoztatni arról, hogy ha a futárpostában megkapott napirendet a 15. sorszám alatt megnézik a képviselő hölgyek és urak, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló törvénymódosítást, vagyis határozatváltoztatást terveztek; még száma sincs az irománynak, de már szerepel a futárpostában. Szeretném a figyelmüket ráirányítani arra, hogy a mai napon, ma reggel kapott az iromány számot, a H/3420-ast, június 6-án, tehát nem igaz az, amikor azt mondja a frakcióvezető úr, hogy nem volt ilyenre példa. Az önök gyakorlatában sajnos szinte sportot űztek ebből, hogy a képviselőknek esélye ne legyen arra, hogy nagyon fontos törvényjavaslatokat megvitassanak, vagy urambocsá, egyáltalán legyen lehetőségük ezt elolvasni és megnézni.
Miközben visszatérek majd a tartalmi kérdésekre, azért hadd mondjam azt, hogy maga az alapjavaslat, a T/2224. számú is, már önmagában az átverésről szól. Önöknek mondom, kormánypárti képviselőtársaim - ahogy a példa és az előterjesztés mutatja -, hogy önök közt is vannak egyenlőbbek az egyenlőknél, mert ha megnézik, miközben a főispánokat kinevezték, valami érdekes módon abban a pillanatban a költségtérítésüket a Ház csökkentette, és egyedül Szijjártó képviselő úr az, aki párhuzamosan vette fel a juttatást. Miközben a kormánypárti oldalon lebukott képviselőket a saját etikai bizottságuk megbüntette, Szijjártó urat nem lehet megbüntetni, mert az egy személyre szóló törvényjavaslat arról szól, hogy őt mentesítik, mert hatályba lép, és a hatálybalépés után erről nem lehet már vitatkozni. Szóval, ezek mind-mind csak értelmezési kérdések.
És most szeretnék visszatérni az energetikai tárgyú kérdésekre, és itt is - úgy, ahogy Lázár frakcióvezető úr kérte - tartalmi kérdés van. Képviselőtársaim, önök csak a KÁT-ról beszélnek, és ezt tette Kósa Lajos is mintegy közel kétmillió távhőt felhasználó állampolgár érdekében, de hiszem és tudom, hogy Kósa képviselő úr ugyanúgy tudja, mint én, hogy ez a törvényjavaslat, amit ráragasztottak a zárószavazás előtti módosító indítványban ehhez a javaslathoz, nem erről szól, ez csak egy kicsi rész. Itt hadd hivatkozzam arra, hogy talán emlékeznek, amikor először bekerült a KÁT-rendszer Lázár képviselő úr indítványával a Házba, mi már akkor szóltunk, hogy nagy a baj, nagy baj lesz, és ím visszajött. Ezért azt is merem mondani önöknek, hogy ez nem az a gyakorlat, amire a miniszterelnök úr azt mondja, hogy erőltetett tempóban dolgozik a Ház. Nem, képviselőtársaim, ez a kapkodás. Ez semmi más, mint kapkodás, és saját maguk által - pont azért, mert nem érlelik ki egymás között sem a javaslatokat - kell hogy a hibákat valamilyen formában kijavítsák.
Én csak szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az energetikai kérdések, az energiapolitika volt hosszú időn keresztül a Házban az a kérdés, amiről mindig konszenzus alakult ki; erre csak egyetlen példát hadd hozzak: a Paksi Atomerőmű élettartamának meghosszabbítása vagy bővítése. Hosszú-hosszú viták voltak a gazdasági bizottságban, annak az energetikai albizottságában, mire ide tudtunk állni a Ház elé a javaslattal, hogy valójában mihez kérjük a támogatást.
Nos, képviselőtársaim, itt a kérdés az, hogy tényleg mi a valós ok: az, hogy a KÁT-rendszerbe ki teszi be a pénzt, és ki kapja a pénzt; úgy, ahogy ezt Jávor Benedek elmondta, nem akarom megismételni az ő mondatait, de a kérdés valójában erről szól. Kósa képviselő úr nagyon ügyesen fogalmazott, mert ő most csak azt mondta, hogy esély van egy nagymértékű áremelésre abban a körben, ahol távhőt használnak fel. Mi ezt állítjuk, hogy ez van, és nagy gondot látunk abban, hogy itt nemcsak Budapest és Debrecen kérdése van napirenden, hanem 75 további település kérdése is. Ha ez a törvényjavaslat valójában csak a KÁT-ról szól, akkor tessék már megmagyarázni nekünk, hogyan került ebbe a javaslatba az a gondolat, a 48. § (1) bekezdése, ahol azt mondja, hogy a részvényes tulajdoni hányada - függetlenül attól, hogy ez mekkora - csak 10 százaléknyi szavazattal rendelkezik. Kérem, gondolják végig! Most szerzett a kormány nagy dicsőséggel 21 százalékot a MOL-ban (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.); ott 10 százaléka lehet az eddigi szabályok szerint. Tehát akkor itt most miért állítanak elő (Az elnök ismét csenget.) egy ilyen helyzetet?
Köszönöm szépen a szót, elnök úr, egy újabb hatpercesben folytatom. (Taps az MSZP padsoraiban.)
