KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az a helyzet, hogy Magyarországon durván 1,8 millió olyan polgár van, aki távfűtéses lakásban lakik. (Nyakó István közbeszól.) Ez durván 600 ezer háztartás, és ha most ezt a törvényt nem tudjuk elfogadni, akkor július 1-től az összes olyan önkormányzatnál, ahol távfűtéses lakások vannak, arra kell felkészülni, hogy 40 százalékkal meg kell emelni a távhő árát. (Dr. Józsa István: Kinek a felelőssége? - Soltész Miklós: A tiétek. - Derültség a kormánypárti padsorokban.) Nyilvánvaló, hogy azt a kérdést természetesen fel kell tenni, és fontos megvitatni, hogy ha volt bármilyen lehetőség arra, hogy ezt a 40 százalékos távhőáremelést elkerüljük, akkor megtettük-e azt ennek a mintegy 1,8 millió embernek az érdekében. Vagy jogosan hivatkozhatunk Házszabályra és minden olyan eljárási, technikai problémára, ami persze az 1,8 millió embert nem foglalkoztatja különösen, amikor a 40 százalékkal magasabb távhőszámlát megkapja. Ellenben, gondolom, nem szükséges senkinek sem nagyon nagy fantázia ahhoz, hogy ha az őszi önkormányzati 40 százalékos távhőáremelés bekövetkezik, akkor mit hallgattunk volna az ellenzéktől a parlamentben.
Ebben az esetben tehát teljesen nyilvánvaló, hogy reménytelen, miután 15-ig ennek a törvénynek nemcsak meg kell lenni, hanem ki kell hirdetni és be is kell jelentkezni az energiahivatalnál a szolgáltatóknak, tehát nincs olyan eljárása a Házszabálynak, amikor ez kialakult, hogy ezt meg tudtuk volna tenni.
Önöknek egyébként igazuk van, az eljárási problémákat nem menti az, hogy most számtalan példát lehetne idézni azzal kapcsolatban, hogy önök is hogyan éltek hasonló eszközökkel. Mégis azt szeretném kérni annak az 1,8 millió embernek a nevében, akiket ez nagyon-nagyon súlyosan érintene, hogy támogassák ezt a javaslatot. Mondják el természetesen, hogy az eljárási kifogásaik jogosak lehetnek, hogy adott esetben ez az eljárás nem elegáns, hogy nem lenne baj, ha a magyar parlament egyébként ezeknek a problémáknak az elkerülésére akár a Házszabály megfelelő módosításával kitalálna olyan eljárást, ami most nincs, és akkor majd arról tudunk vitatkozni, hogy ilyen rendkívüli helyzetekben mi a teendő.
(20.20)
De ne haragudjanak, a polgármester kollégáimat kérdezzék meg, egyébként az önök párttársait, hogy mit választanának: egy jogi szempontból teljesen strikt eljárást 40 százalékos távhőáremeléssel, vagy egy jogi szempontból kifogásolható eljárást, de egyébként van esély arra, hogy azok az emberek, akik már most is rendkívül nehezen fizetik a távhőszolgáltatás árát, ne fizessenek 40 százalékkal többet. Nagy dilemma ez. Én mégis arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot.
Az elegancia nagyon fontos, de az elegancián túlmenően mégiscsak azért kell hogy gondolkodjunk közösen, hogy ennek a 600 ezer, távhővel rendelkező fogyasztói helynek a problémáját is megoldjuk. Ráadásul, kedves képviselőtársaim, akkor, amikor az egész helyzet elindult, az úgynevezett kapcsolt áramtermelői árrendszerrel, ezzel az ominózus KÁT-os rendszerrel, akkor azt a helyzetet alakítottuk ki - és ebben nem a Fidesz a felelős -, hogy az elmúlt időszakban durván az MVM potenciális bevételéből áttoltunk 200 milliárd forintnyi pénzt mindenfajta olyan energetikai vállalkozásnak, amelyek egyébként energetikai szempontból rendkívül vitatható eredményt érnek el, mert persze a zöldenergia-termelésben én is támogatnám egyébként parlamenti képviselőtársaimat. De azt ne nevezzék zöldenergia-termelésnek meg megújulónak, hogy felállítottak 162 ilyen gépet, erőművi gépet, és ebből egyébként száznak semmi köze nincs a megújuló energiaforrásokhoz, mert primér földgázt állít elő, energetikai szempontból katasztrofális gázmotorokkal! Egy időben, amikor ez a rendszer tombolt, ha akkor eldobtunk egy követ, tíz esetből hatszor gázmotoros vállalkozót talált el a parlament környékén, mert mindenki rárabolt erre a végtelenül igazságtalan és rossz rendszerre.
Kétfajta oldalról is szorít a cipő. Ad egy: ez a KÁT-rendszer rossz. Az MVM-ből, a közös vagyonból szivattyúzza át a pénzt - eddig 200 milliárd forintot összességében, és ez nem is összehasonlító áron van, hanem nominálisan - a magánvállalkozásoknak. Lehet ezt csinálni, de akkor miért asszisztálunk ahhoz, hogy továbbra is kifosszuk a magyar állam vagyonát ezzel az üggyel? Ráadásul szeretnénk közvetlenül a fogyasztókat elérni ezzel a támogatással, mert a másik a gázmotoros vállalkozók zsebébe juttatta a támogatást.
Azt szeretném kérni tehát összességében, kedves képviselőtársak, hogy támogassák ezt a módosítást, elegancia ide vagy oda. S ha majd valóban akarunk megoldást találni és nem csak a kifogásokat, akkor egy házszabályvitában pedig teremtsük meg azt a lehetőséget, hogy ilyen helyzetekben a magyar parlament keze ne legyen megkötve, még akkor sem, ha mondjuk, valaki azt mondja, hogy igen, de a kormány is jobban ütemezhetné a dolgát, vagy a parlament is előrehozhatná, vagy miért ne csinálhatnánk azt, hogy a parlament (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) éjt nappallá téve ülésezik. Én kérném önöket, hogy támogassák most ezt a javaslatot.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
