DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ezen a napon megszólalni különös megtiszteltetés, hisz 1848-ban ezen a napon született Baross Gábor, és ugyancsak ehhez a naphoz kötődik a magyar királyság külügyminiszterének, Bánffy Miklósnak a halála; képviselőtársaim biztosan emlékeznek rá, a híres regénytrilógia szerzője: Megszámláltattál, És híjával találtattál és Darabokra szaggattattál.
Ez azért is jut eszembe, mert a tegnapi nap emelkedettségének talán a legfontosabb és legszebb pillanata az volt, hogy 582 honfitársunk tett esküt, és először fordult elő e keserédes trianoni megemlékezések során, hogy gyarapodunk; hogy ezrek, tízezrek várnak magyar állampolgárságra; hogy a nemzet újra egységes és egy lesz, úgy, ahogy a nyári jelmondat majd hirdeti a táborban, Erdélyben, bizonyára mindenki tudja: “Összenő, ami összetartozik.” (Szórványos taps.)
Kedves Képviselőtársaim! 1925. május utolsó vasárnapja a hősök napja volt hosszú évtizedeken keresztül a Magyar Országgyűlésben, a hősök napja volt az ország orosz megszállásáig és a kommunista diktatúráig. Az Orbán-kormány nevéhez fűződik a 2001. évi LXIII. törvény, amely újból visszaállította a hősök napját, és a hosszú, elfeledett évtizedek után lehetőséget biztosított a magyar hősöknek és minden honfitársunk számára, hogy megemlékezzünk méltóképpen az első és a második világháborúban elhunytakról.
Nagy öröm volt, azt hiszem, mindannyiunk számára, hogy előkerült egy tábla itt a Házban, az a tábla, amelyet egy héttel ezelőtt a házelnök úr avatott. Ezt a táblát elorozták, de voltak olyan kedvesek és figyelmesek, akik elrejtették, hogy visszakerülhetett; nevezetesen az a tábla, amely megörökítette - és amely 1925. október 18-án került átadásra - az első világháborúban hősi halált halt magyar képviselők, tisztségviselők kis- és nagyemberek hőstettét. Ez a tábla végre itt van!
Tisztelt Házelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Utánanéztem, hogy 1925-ben e tábla mellett egy másik tábla is átadásra került, nevezetesen Tisza István, a mártírhalált halt magyar miniszterelnök és Návay Lajos emlékére, aki ennek a Háznak 1905-től 1918-ig országgyűlési képviselője, majd 1911-től 1912-ig ennek a Háznak az alelnöke, első elnöke és elnöke volt, s akit bestiális kegyetlenséggel Kiskunfélegyházán Szamuely pribékjei a dicsőséges Tanácsköztársaság során megöltek. Ennek a táblának is, tisztelt képviselőtársaim, most az új Magyarországon itt kell állni az első és második világháborús tábla mellett. A munkatársak azt mondták, hogy a tábla már nincs meg, valószínűleg szétverték, de megvan a kópiája, talán megvan a gipszlenyomata is, úgyhogy újra el kellene készíteni, és vissza kellene állítani.
Tisza Istvánról, a szikláról, a magyar miniszterelnökről, aki ellent állt a gonosznak, s nem rajta múlott, hogy Magyarország darabjaira hullott, már megemlékeztem ebben a Házban. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a földeáki földbirtokosról, ennek a Háznak a képviselőjéről, Návay Lajosról is, akit elhurcoltak Szamuely pribékjei, megöltek, majd a Tanácsköztársaság után hosszú hónapok múltával kiadták a családnak, és legalább abban a tragédiában nem részesült, hogy nem temethették el a szerettei, hisz tudjuk, hogy nagyon sok holttestet ki sem adtak annak idején.
Návay Lajosnak 1935-ben - hangsúlyozom, ’35-ben - Makón szobrot állítottak. Ez a szobor ma is megvan Makó főterén, megvannak a mellékalakjai, egyébként a halhatatlan ezeréves magyar vármegyét szimbolizálja. Csak egy, a főalak hiányzik, képviselőtársaim: Návay képviselőtársunkat kiszedték, beolvasztották, és gondolom, nem nehéz kitalálni, a szovjet hősi emlékműhöz használták fel ennek a bronznak az alapját; ez is valami féktelen cinizmusra vall az elmúlt évtizedekben. Azt hiszem, hogy a makóiaknak és mindenkinek meg kellene birkózni azzal a feladattal, hogy visszaállítsuk ezt a szobrot, hogy Makó főterén ékeskedjen (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és hirdesse ennek a Háznak és az új Magyarországnak a dicsőségét.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
