SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor elhangzott már itt a Házban, hogy a magyar vidék válságban van. Mindez leszakadó társadalmi csoportokat, az önrendelkezés hiányát, a kis léptékű mezőgazdasági termelés visszaszorulását - (Zaj. - Az elnök csenget.) köszönöm -, a táji környezet leromlását jelenti. Holott a világ számos vezetője egyre gyakrabban mondja ki, hogy a jövőnk az élelmiszeren, a ivóvízen, a termelőföldön és más környezeti erőforrások állapotán fog múlni. Vagyis a ma élő és a következő nemzedékek életminősége attól a magyar vidéktől függ, amit a rendszerváltás óta pénznyelőként vagy menthetetlenül leszakadó területként kezelnek.
A most társadalmi vita alatt álló vidékstratégia alapján úgy gondoljuk, legalább a kormány egy része tisztában van mindezzel, hiszen a stratégiában tükröződik az a paradigmaváltás, amit az LMP is régóta szorgalmaz. Ahogyan azt már választási programunkban is leszögeztük: a fogyatkozó olajtól függő nagyipari mezőgazdaság zsákutca, ehelyett a fenntartható, az ökoszisztéma-szolgáltatásokat megőrző tájhasználat, a családi gazdaságokra, a tájfajtákra alapuló és az élelmiszer-önrendelkezést elősegítő gazdálkodás lehet csak a fejlődés kulcsa. Ezt erősíti meg szinte szó szerint a Greenpeace és a Védegylet által egy hete bemutatott, “Válaszúton a mezőgazdaság” című FAO-tanulmány is, ami 110 ország 400 szakértője bevonásával készült.
A vidékstratégiában lefektetett fenntartható irányok végrehajtásához azonban a teljes kormányzati gyakorlatban változásra lesz szükség. Jelenleg sajnos azt látjuk, hogy a kormány egyéb gazdaságpolitikai intézkedései többnyire ellentétben állnak ezzel a vízióval, a kormányváltás óta tovább folytatódott a vidék erőforrásainak apasztása. Az egykulcsos adórendszer az alacsony keresetűekre rak nagyobb terhet, ezzel gátolja a jellemzően alacsonyabb bérű mezőgazdasági munkahelyek létrejöttét. A munkanélküli-ellátás rövidítése súlyosan érinti a jellemzően szezonális munkával ellátott mezőgazdasági területeket. Szétverték a közmunkaprogramot, ami megint csak a leghátrányosabb helyzetű térségeket taszította mélyebbre. Iskolák zárnak be, az önkormányzatok nem tudják finanszírozni az oktatási intézményeiket. A háziorvosi ellátás megint a végeken szenved súlyos erőforráshiányban. A közösségi közlekedésből újabb összegeket vonnak ki, ami megnehezíti a munkába járást. És nem utolsósorban a tönk szélére juttatták a fenntartható vidék kulcsszereplőit, a környezetvédelmi hatóságokat, a vízügyet és a nemzeti parkokat is.
Röviden: a kormány egy megszorításokra épülő, a GDP növekedését fetisizáló gazdaságpolitikát folytat, amely mindig a rosszabb helyzetben lévő területeket sújtja. Ehelyett az LMP azt javasolja, hogy a kormány állítsa a vidékpolitika központjába a helyi gazdaság részvételi alapú, közösségi logikájú fejlesztését. Ez persze a jövedelmek és források újraelosztásával is jár, ami akár befolyásos köröket is sérthet, de gondoljanak arra, hogy egy néhány hektáron működő közösségi zöldségfarm - mint például az iglici romák nemrég sorsára hagyott uborkaprogramja - mennyivel több embernek biztosíthat megélhetést és sikerélményt, mint egy több száz hektáros gépesített nagyüzem. Össze kell gyűjteni a hasonló jó példákat az országban, el kell terjeszteni és meg kell támogatni a sikeres kezdeményezéseket.
Ebben a munkában szívesen segítünk, hiszen képviselőink folyamatosan a vidéket járva gyűjtik a tapasztalatokat. Komlóskán például az önkormányzat helybéli, már inaktív idős emberektől vett át öt hektárnyi földet, és olyan programot indított, amelyben állástalan helyi lakosok dolgoznak a földeken. Ennek hatására megszűnt a településen a munkanélküliség, a termést pedig az iskola és a szociális intézmények használják fel, sőt még a helyi piacra is jut belőle.
Ahogy az imént egy sajtótájékoztatón is elmondtam: a kistelepüléseken élők számára kulcsfontosságú lehet a földhöz jutás, a termelés újraindítása, a helyi, akár időszakos termelői piacok létesítése, amelyhez gyakran nem is pénzre van elsősorban szükség, hanem mentorálásra, fenntartható szociális szemléletű szaktanácsadásra és a bürokratikus akadályok lebontására. Nagyon fontos, hogy támogassuk ezeken a településeken a belső erőforrások kihasználását és a helyi forrásokon alapuló innovációt. Ahol már az első lépéseket megtették, ott pedig abban kell segíteni, hogy az önellátás után a helyi termékek feldolgozása, a falusi turizmus, a biogazdálkodás vagy az évelő kultúrákra alapozott, helyi igényeket kielégítő biogáztermelés válhasson húzóágazattá.
Tehát az LMP szerint gyökeres stratégiai fordulatra van szükség. Ha nem helyezzük teljesen új alapokra a vidékpolitikát, és a kormány aktuális neokonzervatív gazdaságpolitikáját ráengedjük a húsz éve sanyargatott magyar vidékre, azzal csak a rendszerváltás óta tapasztalt rossz folyamatok felerősödését, az elvándorlás folytatódását, a közösségek eltűnését és az ország szétszakadását fogjuk elérni. A kormánypártok kétharmados felhatalmazása pedig biztosan nem erre az irányra szólt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)
