BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA
BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA
BÁBINÉ SZOTTFRIED GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az elmúlt évtizedekben számos népegészségügyi program született hazánk népessége egészségi állapotának javítása céljából. Sajnos, ezek egyike sem ért el átütő eredményeket annak ellenére, hogy 2001 óta célrendszerét tekintve konzisztens és folyamatos stratégia jellemzi a népegészségügyi programokat.
A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban igen kedvezőtlen, jelentősen elmarad az ország gazdasági fejlettsége alapján várhatótól. Egy 2008-ban született magyar fiúgyermek 7,4 évvel, egy leánygyermek 5,1 évvel rövidebb életre számíthat, mint egy átlageurópai, és életük 21, illetve 25 százalékát nem egészségesen fogják leélni, ha a jelenlegi népegészségügyi helyzet nem változik.
Különösen riasztóak azok az adatok, amelyek az 1999-2009 közötti időszak megbetegedési arányait mutatják be a 0-18 éves korosztályokban. A teljesség igénye nélkül, a legmegdöbbentőbb az, hogy az asztmás megbetegedések gyakorisága 150 százalékkal, a diabétesz 100 százalékkal, a hipertónia 100 százalékkal és a deformáló hátgerinc-elváltozások száma 75 százalékkal nőtt az említett tízéves intervallumban.
Az sem elhanyagolható, hogy az említett időszakban a rosszindulatú daganatos megbetegedések aránya 25 százalékkal emelkedett, és a vérképző-, illetve immunrendszeri betegségek előfordulása is 50 százalékkal nőtt, és ez a kimutatás csak a születéstől a felnőtté válásig tartó éveket öleli fel. Természetesen nem lehet attól elvonatkoztatni, hogy a gyermek- és serdülőéveket családban és közösségi intézményekben, bölcsődében, óvodában, iskolában éli az utánunk következő generáció. Ebből következik, hogy a népegészségügyi tevékenység össztársadalmi feladat, amelyben a családokon kívül munkahelyi, iskolai és települési szinten is szerepet kell vállalni.
A megbetegedések növekvő száma mutatja, hogy a lakosság egészség-magatartása és egészségtudatossága elmarad az Európai Unió átlagától. Éppen ezért meghatározó az erre vonatkozó törvénymódosítás, amelyben kiemelt hangsúlyt kap a prevenció. Például a 37. §-ban: “Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely során az egyén növeli jártasságát saját egészségének javítása érdekében, képességet szerez az egészséges életvitel fenntartására és a változó környezethez való alkalmazkodásra.
(11.00)
Az egészségfejlesztés a lakosság egészséggel kapcsolatos műveltségének fokozására, az egészséges magatartásra, az egészséget veszélyeztető ártalmak és megbetegedések megelőzésére irányuló tevékenység. Az egészségfejlesztés tevékenységi területei lefedik az egyéni képességek fejlesztését, a közösségi cselekvések erősítését, az egészséget támogató környezet fenntartását, az egészséget támogató szakmapolitikai irányelvek megfogalmazását és az egészségügyi ellátórendszer megelőzésközpontú áthangolását.”
A 38. § így rendelkezik: “A köz- és felsőoktatási, valamint a szakképzési rendszer, illetőleg a felnőttoktatás keretében az életkorhoz és a tanulmányokhoz igazodva meg kell ismertetni többek közt az egészséges életmódra, különös tekintettel az egészséges táplálkozásra, a rendszeres testmozgásra, a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás mellőzésére, valamint az egészséges környezet megteremtésére vonatkozó tudnivalókat, a személyi higiénés és mentálhigiénés ismereteket, a testmozgás és a sport egészségfejlesztő szerepét, a legfontosabb szűrővizsgálatokat és az azokon való részvétel fontosságát, a szenvedélybetegségeket, ezek káros hatásait, a rászokás elkerülésének módját.”
A 42. § így szól: “Az ifjúság-egészségügyi gondozás célja a kiskorúak harmonikus testi és lelki fejlődésének elősegítése. Ennek során biztosítani kell a korcsoportokhoz igazodva a közoktatási intézményekben a teljes körű egészségfejlesztés bevezetését és megvalósítását, ellenőrizni kell a közegészségügyi, valamint a baleset-megelőzési követelmények érvényesülését a gondozó és a nevelő-oktató intézményekben, az elméleti és gyakorlati képzésre szolgáló helyiségekben, továbbá szabadtéri foglalkoztatási és rekreációs területeken.”
Az 50. § szerint: “A táplálkozás-egészségügy feladata a lakosság táplálkozási helyzetére, tápláltsági állapotára, a táplálkozás és az egészségi állapot közötti összefüggésekre vonatkozó egyes vizsgálatok végzése, ezek alapján táplálkozási ajánlások kidolgozása, kiemelt figyelemmel a táplálkozással összefüggő, nem fertőző betegségek előfordulásának csökkentésére, a beavatkozási pontok és programok meghatározása, szervezése, lebonyolítása, értékelés és monitorozása. A lakosságot felvilágosítás, tájékoztatás, oktatás útján kell megismertetni az egészséges táplálkozás, ételkészítés és -kezelés módjaival, a táplálkozással összefüggő egészségi ártalmakkal és ezek elkerülési módjával, az étrend-kiegészítők, a különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek alkalmazásának szempontjaival.”
A fentiekkel összhangban indította útjára a közelmúltban Rizikófaktor címmel kampányát az egészségügyért felelős államtitkárság. A törvénnyel szinkronban vannak a Semmelweis-terv célkitűzései. A TÁMOP 6.1.2. egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok pályázata lehetőséget biztosít a teljes körű iskolai egészségfejlesztésre, a közétkeztetés egészségesebbé tételére, az ellátások összehangolt fejlesztésére. Ahhoz, hogy több évtizedes lemaradásunkat behozzuk, szükséges a társadalom valamennyi alrendszerének és szereplőjének bevonása. A népegészségügyi program sikere nagyban múlik az önkormányzatok, a magánszektor, a civil közösségek, a lakosság kezdeményező és cselekvő részvételén. Az alapellátás prevenciós szemléletű átalakítása, a védőnői preventív tevékenység bővítése jelentős mértékű segítséget fog ehhez nyújtani.
Kedves Képviselőtársaim! Kemény munka, óriási feladat vár ránk, amit nem lehet egy-két év alatt befejezni. Az egészségügyi törvényjavaslat módosításai megteremtik az alapokat - a többi rajtunk múlik. Kérem, támogassák az egészséges Magyarországot.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
