DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az egészségügyi szakpolitikusoknak, a patkó másik oldalán ülő orvosoknak legalább olyan keserűség egy ilyen vitában részt venni, mint amilyen iszonyú nagy ellentmondás rejtőzik a korábbi mondataik és a mostani cselekedeteik között.
Amíg ellenzékben voltak, minden egyes olyan dologra, ami a költségvetési kiadások csökkentését célzó kényszerű intézkedése volt az előző kormánynak, önök üvöltve mondtak nemet, megnyomorításról és mindenféle hihetetlen jelzőket használva beszéltek. (Zaj az MSZP padsoraiban.)
Pedig higgyék meg, hogy akkor is lettek volna gondolatok, ötletek arra nézve, hogy még hova lehetne több pénzt adni, jó célra elkölteni, de nyilván - főként a gazdasági válság idejében, 2008-ban - iszonyú kényszerek működtek, nemcsak itt, Magyarországon, hanem az egész világon. (Babák Mihály: Páncélszekrényt vettek minden kórházban minden betegnek.) Ehhez képest most, amikor már könnyebb helyzetbe kerülhetett volna a költségvetés, 1000 milliárdot elköltöttek úgy, hogy azt joggal kritizálja az ellenzék. Az 500 milliárdos MOL-t is meg az 500 milliárdos, a gazdagoknak szétosztott személyi jövedelemadó-többletet. 1000 milliárdot elköltöttek úgy, hogy nem lett volna muszáj, és most megpróbálják kisarcolni ezt az egészségügyből.
Úgyhogy nekem minden tiszteletem Szócska államtitkár úré, akinek kezét-lábát megkötötték ezekkel a gazdasági kényszerekkel, és azt mondják neki, hogy most akkor csináljon valami mutatványt. Borzasztó nehéz így! Ez a törvény nem az egészségügy jobbításáról szól. Ez arról szól, hogy a személyi jövedelemadóban a felső osztályoknak szétosztott pénzt, illetve a MOL-ra elköltött egyéb 500 milliárdot hogyan tudják kisarcolni, most az egészségügyből. Aztán persze még másutt is kotorásznak, sajnos.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Gőgös Zoltán: Mint mindenhol!)
