DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Garai képviselő úrnak, mielőtt a törvény lényegi részére rátérnék, annyit mondanék el, hogy őt mélyen tisztelem, és nagyon humánus orvosnak tartom, de el szeretném mondani neki, hogy én az előző kormányt fejből is tudtam szidni, akarom mondani: bírálni, papír nem kellett hozzá, tehát nem olvastam. Azt kell mondanom, hogy amikor egy kissé elfogult, és azt akarom mondani, hogy néha szélsőséges expozéját hallottam, akkor az jutott eszembe, hogy Úristen, hányszor ültem itt, és ezeknél sokkal súlyosabb, a társadalom minden rétegét sokkal keményebben érintő törvényeket bíráltam.
Mi a célja egy ilyenfajta törvénynek, amit uborkasaláta-törvénynek nevez? Egyébként volt részem az előző ciklusban is bőven belőle. A salátatörvénynek az a célja, hogy előkészítsen valamit. Itt is arról van szó, hogy hat különböző törvényt készítenek elő, és ehhez törvényt kellett módosítani előtte. Az első a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi törvény; a második az egészségügyről szóló, szintén 1997. évi törvény; az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi törvény; az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi törvény; a következő a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátásról szóló 2006. évi törvény; az azután következő a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi törvény, és az illetékről szóló 1990. évi törvény.
Miről van szó alapjában véve? Nem véletlenül osztottuk meg a bevezetőt, a törvénynek az ezzel kapcsolatos bírálatát, illetve ismertetését, értékelését, mert én elsősorban a gyógyszerpiac szabályozásáról szeretnék beszélni.
Magyarország egy hihetetlen nagy kihívás előtt áll, önök nem is érzékelik. Egyszerre az elmúlt évben mintegy háromszáznál több biológiailag aktív készítmény került forgalomba. Ezeknek az ára százezer forint felett van ampullánként rendszerint. Ezeknek a gyógyszerbefogadása hatalmas feladat lesz, és ezeknek a hatékonysága messze meghaladja a korábbi gyógyszerek hatékonyságát. Mindenféleképpen új gyógyszerpolitikára van szükség. Ez az új gyógyszerpolitika nagyon szigorúan támogatja azokat a készítményeket, amelyek nélkülözhetetlenek a betegellátásból, de ki kell szűrni belőle azokat, amelyek jelenleg arra nem alkalmasak, hanem kifejezetten ártalmasak a populáció számára.
(10.00)
A mai viszonyok között minden ország kényszerül ilyen jellegű változtatásokra. Természetszerűen szeretnénk a gyógyszerkasszát a jelenlegi helyzetben tartani, de amikor az alapokat ezzel kapcsolatosan átbeszéltük, nem csak ez volt az elsődleges cél. Az elsődleges cél a lakosság jobb ellátása, és pontosan az igen súlyos betegek esetében, mert ezek a gyógyszerek általában az igen súlyos betegekről szólnak. Abban a körben, ahol megjelenik ez a probléma: az állam, a biztosító, a beteg, az orvos, az egészségügyi szolgáltatók, a gyógyszertárak, a nagykereskedők és a gyártók, ha valaha van ellenérdekeltség, akkor itt, ebben a körben, pontosan ezeknek a gyógyszereknek a piacra kerülésével valamilyen hatalmas ellenérdekeltség jelentkezik. Hogyha nem igazítjuk, nem próbáljuk igazítani a struktúrát ehhez akár a gondolkozásunkban, akár a végrehajtásban, akkor nem az lesz a probléma, mert a betegek valamilyen áron meg fogják szerezni a gyógyszereket, hanem az, hogy most azért módosítunk, hogy nekik ne kelljen ezt kifizetni, ne legyen ez társadalmi teher.
Hozzá kell tennem, ez a munka még csak előkészítő munka, és el fog tartani még egy darabig, tehát amikor a gyógyszerpiac egyes szereplőit végigvesszük, akkor ehhez a problémához, amelynek a középpontjában a beteg áll, minden szereplőnek valamilyen szinten alkalmazkodnia kell, és ez akkor is így van, hogyha ezt nagyon nehéz tudomásul venni. Tehát azt kell mondanom, hogy az egészségügy-szervezésben három fontos szó van, amit mindig elmondanak, az egyik a mérethatékonyság, a másik a költséghatékonyság, a harmadik az allokáció. Aki ezt a hármat tudja, képviselő úr, az nagyon sok mindent tud. Tehát azt gondolom, hogy a jelenlegi szituációban ezeket a tényeket figyelembe kell venni, és a következő törvényekben és jogszabályokban - és különösen, amikor a gyógyszerellátásról van szó - ezt messzemenően alkalmazni kell.
Valóban, a korrupciót minimalizálni kell. Tehát mindenféleképpen szükség van arra, hogy az orvoslásban meglévő, megítélésem szerint bármely más szféránál kisebb - hangsúlyozom, kisebb - korrupciót is minimalizálni kell. Ugyanis a korrupció megjelenése az orvoslásban nem direkt, nem áttételes és nem jellemző; nem jellemző az orvosok nagy tömegére. A betegek pedig igazából sokszor értetlenül állnak a jelenségek előtt, mert az újságok címoldalán ezt olvassák, holott ott áll a másik oldalon egy csomó ember, aki reggeltől estig keményen dolgozik értük.
Az ösztönzők helyes alkalmazása. Valahogy mindenképpen kell azt a megoldást alkalmaznunk, a gyógyszerfelírást azon a szinten csökkenteni tudjuk, amelyik szinten úgy lehetséges, hogy a betegek nem károsodnak, sőt bizonyos értelemben egy racionalizálás éppen - hogy a modern kifejezést használjam - egészségfejlesztő hatású, azonban akkor több pénz jut azokra a gyógyszerekre, amiket be kell hozni ebbe az országba, és be fog kelleni hozni. Tehát ennek a kiadási és bevételi oldalon lévő 300 milliárd forintos egyenlegnek a tartása nem föltétlenül és nem egyértelműen csak azzal van összefüggésben, hogy valamilyen formában mi meg akarunk takarítani a betegeken pénzt.
Van egy nagy problémája Magyarországnak, ez a gyógyhatású készítmények problémája, amire a törvény nem ad teljes körben választ. A gyógyhatású készítmények egy része ma Magyarországon teljesen hatástalan, és súlyos betegek tömegével vásárolják. Ennek a problémának a megoldása azonban rendkívül nehéz, azt kell mondanom, hogy Európában mindenütt létező problémáról van szó. Olyasmit tudnak adni, amit egy szakmai alapokon működő orvos sosem tud adni százszázalékosan: a reményt. Mert ők gátlástalanul mondhatják azt, hogy mi meggyógyítunk téged, mi meg tudjuk, hogy ezek a gyógyszerek bizonyos értelemben esetenként csak korlátozottan alkalmasak a betegek meggyógyítására, másrészt pedig igazából soha maradandó egészségkárosodás nélkül nagyon súlyos betegségből nem kerül ki egy ember, az mindig csak egy hosszú folyamat eredménye.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tehát igen, ezért volt az, hogy a szakmai kollégium helyett egy 60 új tagozatot tartalmazó tanácsot állítottunk föl. Ezek a tanácsok azok, amelyek a nemzetközi gyógyszerterápián rajta tartják az ujjukat, és képesek arra, hogy érzékeljék az itt jelen lévő változásokat, és képesek megakadályozni azt, hogy hatalmas kiadások kimenjenek az államháztartásból, aztán néhány év múlva értékelve belátjuk, hogy ezek bizony semmilyen egészséghatással nem rendelkeztek.
A gyógyszeres gyakorlat eredményessége véleményem szerint a legfontosabb. Ma is tudok sajnos olyan gyógyszerről, amelyik bekerült Magyarországra, promóció révén alkalmazzák, és az akut leukémia kezelésében nulla hatásossággal bír. Éppen ezért azt gondolom, hogy amikor ezekre a kérdésekre válaszolnunk kell, és amikor megszületik egy ilyen törvény, akkor megkérem Garai képviselő urat, hogy a pozitívumait is lássa, és ha látni fogja, mélyebben beletekint, akkor azt gondolom, jobban meg is fogja érteni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
