HALÁSZ JÁNOS
HALÁSZ JÁNOS
HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy kormányzat munkáját jól jellemzi az a magatartás, hogy mennyire képes felismerni a legfontosabb társadalmi és gazdasági problémákat, és hogy ezekre a problémákra milyen válaszokat tudni adni. Most az egészségügyi ágazat újabb fontos lépéseit szeretném önökkel ismertetni. A nemzeti együttműködés kormánya ugyanis tisztában van a problémákkal, és képes megfelelő válaszokat is adni, most az egészségügy területén.
A tavalyi év az ágazat működőképességének megőrzéséről szólt. Olyan lépéseket tettünk, amelyek elmaradása esetén az ellátórendszer összeomlott volna. Ilyen lépés volt például a röghöz kötő rezidensrendelet módosítása, a szakmai minimumfeltételek egy részének felfüggesztése vagy az ápolói képzés uniós normákhoz igazítása. Az idei esztendő már a fenntartható átrendeződés éve. Lehetőség nyílik a rövid távú intézkedések mellett az egész ellátórendszer jövőjét meghatározó fontos lépések előkészítésére. Az elmúlt hónapokban létrejött új szakmai kollégiumi rendszerünk, átláthatóbb szakképzési rendszerünk, az erősebb kamarák és a teljes körű hiteles adósságfelmérésünk az eddiginél sokkal jobb alapot nyújt ehhez a munkához.
Tisztelt Ház! Azzal a vállalással vettük át az egészségügy irányítását, hogy rendbe tesszük és hosszú távon fenntarthatóvá alakítjuk az ágazatot. Az egészségügy azonban olyan összetett, érzékeny rendszer, amelyhez nem lehet kellő óvatosság és a szakmával való egyeztetések nélkül hozzányúlni. Ezért 2010 őszén az akkor bemutatott “Semmelweis-terv az egészségügy megmentésére” című vitairat folyamatos egyeztetések után, a szakmától érkezett számos javaslat beépítését követően vált koncepcióvá, és nyerte el mai formáját. A Semmelweis-tervet a kormány május 31-én elfogadta, és ez kulcsfontosságú lépés, mert megnyílik az út egy jobb és hatékonyabb egészségügyi ellátórendszer felé.
Ma abban az örömteli helyzetben vagyok, hogy egy olyan törvényjavaslatot mutathatok be önöknek, amely ugyan még nem kifejezetten a Semmelweis-terv végrehajtása érdekében készült, ugyanakkor szellemiségében és irányultságában már az új egészségügy üzenetét hordozza. Szellemiségről beszéltem, mert meggyőződésem, hogy a megújulásnak ez a kulcsa. Természetesen tudjuk, hogy égetően fontos az egészségügy finanszírozásának kérdése, a pénzügyi háttér újragondolása, nagyon fontos az ellátórendszer újrastrukturálása, egy átláthatóbb, hatékonyabb és gazdaságosabb rendszer felépítése.
(9.00)
Nagyon fontos az emberi oldal, a szakemberhiány megoldása, orvosaink, ápolóink megtartása, a méltó feltételek kialakítása. Több kulcskérdés van még, amelyek megoldásáról a következő hónapokban sokat fogunk még beszélni.
A legfontosabb talán mégis a szemlélet, és ebben ez a törvény alapvetően újat hoz. A korábbi, betegségközpontú megközelítés helyett az egészségügyet valóban az egészség ügyévé, az egészség megőrzésének, mielőbbi helyreállításának és fejlesztésének eszközévé teszi. Ez az új szemlélet, a népegészségügy új szintre emelése az, ami magában hordozza az előrelépés, az egészségesebb társadalom, az egészségesebb nemzet reményét.
Büszke vagyok arra, hogy a törvény szellemisége alapján lehetőségünk van érdemi lépéseket tenni, összefogva minden érintett ágazatot az oktatástól a szociális ügyekig, a sporttól a környezet védelméig. Büszke vagyok arra, hogy végre valóban védelmet tudunk nyújtani a gyermekeinknek és unokáinknak, és lehetőségünk van egészségesebb és tudatosabb generációkat fölnevelni. A mai törvényjavaslattal újabb lépést teszünk az egészségügy megújítására.
Javaslatunk kilenc törvény módosítását tartalmazza: a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény, az egészségügyről szóló törvény, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló törvény, az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvény, az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvény, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvény, a kémiai biztonságról szóló törvény, a munka törvénykönyvéről szóló törvény, illetve az illetékekről szóló törvény. A törvényjavaslat célja a Széll Kálmán-tervben foglaltak végrehajtása, valamint számos szabályozás pontosítása, korszerűsítése, különösen a népegészségügy, az egészségügyi ügyelet, az egészségbiztosítás területén.
Engedjék meg, hogy a népegészségügy kérdésére kicsit részletesebben is kitérjek! A nemzeti együttműködés programja és a Semmelweis-terv egyaránt fontos célul tűzte ki a népegészségügy megújítását. Az egészségügyről szóló törvény módosításának célja többek között elősegíteni az egyén és ezáltal a lakosság egészségi állapotának javulását, az egészséget befolyásoló feltétel- és eszközrendszer, valamint az annak kialakításában közreműködő feladatainak meghatározásával.
A jelenlegi törvény népegészségügyről szóló fejezete több ponton nem tartalmazza azokat a korszerű fogalmakat, amelyek utalnak arra, hogy az egyén miként teheti képessé magát a saját egészségének fejlesztésére, és a közösségfejlesztés jelentősége sincs kellően kihangsúlyozva. Az egészségmegőrzés kifejezést a törvény teljes szövegében mellőzni javasoljuk, helyette a szövegkörnyezettől függően az egészségfejlesztés, egészségvédelem kifejezéseket illesztettük be. Erre azért volt szükség, mert az egészségmegőrzés egy biomedikális megközelítésű fogalom, amelyben a hangsúly a gyógyításon és a már kialakult kórállapotok kezelésén van.
Ugyanakkor az egészségfejlesztés ennél több. Tartalmát tekintve az a folyamat, amelynek során az egyén növeli jártasságát saját egészségének javítása érdekében, képességet szerez az egészséges életvitel fenntartására és a változó környezethez való alkalmazkodásra. Az egészségfejlesztés a lakosság egészséggel kapcsolatos műveltségének fokozására, az egészséges magatartásra, az egészséget veszélyeztető ártalmak és megbetegedések megelőzésére irányuló tevékenység. Az egészségfejlesztés tevékenységi területei lefedik az egyéni képességek fejlesztését, a közösségi cselekvések erősítését, az egészséget támogató környezet fenntartását, az egészséget támogató szakmapolitikai irányelvek megfogalmazását és az egészségügyi ellátórendszer megelőzés-központú áthangolását.
Mindezzel összhangban aktualizáltuk a népegészségügy fogalmát, ahol a népegészségügy összkormányzati, a társadalom egészére építő szervezett tevékenység, az egészség védelme és fejlesztése, a betegségek, sérülések és rokkantság megelőzése érdekében. A népegészségügy feladata a lakosság egészségi állapotának monitorozása, az egészségproblémák és -prioritások meghatározása, népegészségügyi intézkedések kimunkálása és foganatosítása kormányzati, szakmai és civil szervezetekkel való együttműködésben. Világossá kívántuk tenni azt, hogy a népegészségügy minden ágazat számára kiemelt jelentőségű feladat, nem kizárólag az egészségügyi ágazat feladata, közös összefogással és felelősséggel kell a lakosság egészségi állapotának javításához hozzáállni.
Ugyanakkor a nemzetközi irányvonalakkal összhangban lévő népegészségügyi stratégia és az ennek megvalósítását elősegítő akcióterv kidolgozása szükséges, amely előre meghatározott, mérhető célokat tartalmaz az egészség javítása érdekében. A népegészségügy feladata a lakosság egészségi állapotának és az erre ható tényezőknek a folyamatos monitorozása és rendszeres elemzése, különös tekintettel az egészség előfeltételeire: lakás, oktatás, élelem, jövedelem, stabil ökológiai rendszer, fenntartható erőforrások, társadalmi igazságosság és egyenlőség.
Tisztelt Ház! A törvénymódosítás tartalmazza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az ifjúkori betegségek felismerésére, a betegségek és szövődmények kialakulásának megelőzésére, valamint a fizikai és mentális állapot szűrési módszertanának, programjának kidolgozására, országos kiterjesztésére, az életmód-tanácsadási rendszer megvalósítására. Rendszeres szűrőprogramokat szükséges megvalósítani előzetesen meghatározott korcsoportokban, a szűrőprogramok eredményeit személyre szabott tanácsadásra és népegészségügyi akciók indítására kell felhasználni.
Törvényjavaslatunk az egészségkommunikáció jelentőségét is hangsúlyozza, kitér az egészséges életmódot elősegítő ismeretek terjesztése körében a sajtótermékekben, valamint a médiaszolgáltatások nyújtása során az egészségnevelés szempontjainak figyelembevételére.
Gyermekeink egészségét helyezzük előtérbe, amikor a korcsoportokhoz igazodva a közoktatási intézményekben a teljes körű egészségfejlesztés bevezetését és megvalósítását írtuk elő. Ez magában foglalja az egészséges táplálkozást, a mindennapi testnevelést, testmozgást, a gyermekek érett személyiséggé válásának elősegítését személyközpontú pedagógiai módszerekkel és a művészetek alkalmazásával, valamint az egészségismeretek hatékony oktatását, amely többek között magában foglalja a környezet-, fogyasztó- és balesetvédelmi, valamint a társas kapcsolati készségekre, a családi életre és a médiatudatosságra nevelést is.
Ugyancsak az összefogás jelentőségét emeljük ki azzal, hogy a települési önkormányzatok együttműködését kérjük a lakosságra, közösségekre, családi, munkahelyi, iskolai színterekre irányuló egészségfejlesztési tevékenységekben.
A nemzeti egészségfejlesztési program a jog szintjén létezik jelenleg, tényleges program azonban nem áll mögötte, ezért a programot a törvényből töröljük, az egészségügy stratégiai átalakítását mi a Semmelweis-terv alapján képzeljük el.
Felülvizsgáltuk a táppénzfolyósítás szabályait azért, hogy egy tisztán biztosítási elven működő, hatékony, átlátható rendszer álljon fel, olyan rendszer, amiben változatlanok maradnak a jelenleg jól működő elemek.
Amikor az idei év gyógyszertámogatási rendszeréről, annak átalakításáról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a problémákat, amelyek e rendszert jelenleg jellemzik. Az elmúlt években ugyanis a közfinanszírozott gyógyszerellátás keretei között számos anomália kialakult. Mik ezek a problémák? Az állami biztosítói szerep nem érvényesül hatékonyan, a befogadási eljárások bonyolultak, nem egyértelműek. Nincs ösztönző elem a rendszerben a hatékony gyógyszerfelírásra, -felhasználásra, a generikus gyógyszerek árai magasabbak a nemzetközi árakból következtethető lehetségesnél, nem elég hatékony a forrásallokáció, és a gyógyszerek támogatása nem függ a tényleges hatékonyságtól.
A gyógyszerellátás rendszere nagyon összetett rendszer. A gyógyszerkasszát érintő jelentősebb átalakítás hatást gyakorolhat az ágazat minden szereplőjére: az államra, a betegekre, az orvosokra, a patikákra, a gyógyszer-nagykereskedőkre és a -gyártókra. Ezért minden átalakítást csak úgy teszünk meg, hogy e hatásokat együttesen figyelembe vesszük.
Az átalakításainkat négy fontos alapelv mentén képzeljük el. Ezek a következők: az egészségtudatosság növelése, a prevenciós szemlélet javítása, a lakossági terhek növekedésének elkerülése, a térben és időben folyamatos gyógyszerhez való hozzáférés biztosítása. Azt várjuk az új rendszertől, hogy hatékonyabb legyen, és jelentősen visszaszoruljon a korrupció lehetősége, ehhez megfelelő szabályozókat és ösztönzőket fogunk alkalmazni. Az intézkedések bevezetésének legfontosabb célja, hogy a gyógyszerkassza kiadási és bevételi oldalának költségvetési törvényben meghatározott egyenlegét tartani tudjuk. Támogatáspolitikai intézkedéseink 2011 júliusától kerülhetnének folyamatosan bevezetésre. A támogatáspolitikai intézkedések kiegészítését szolgálja a gyógyszergyártói promóciós tevékenységek szigorítása.
Ezenfelül a törvényjavaslat jogharmonizációs és a jogalkalmazást segítő módosításokat tartalmaz. Pontosítjuk azokat a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények körét, amelyek gyógyhatásra hivatkozással csupán 2013. március 31-éig forgalmazhatóak.
A kamarákkal kapcsolatban egy apró, de fontos módosításra van szükség; hivatásrendi köztestületeink jogköreit az előző kormányzat jelentősen gyengítette, mi az idei esztendőben visszaadtuk az őket megillető megbecsülést. Most az illetékekről szóló törvény módosításával, a szakmai kamarai tagság első létesítése esetén tárgyi illetékmentességet biztosítunk.
(9.10)
Tisztelt Ház! Engedjenek meg néhány szót az egészségügyi ügyeletek után kötelezően kiadandó pihenőidőről. A vonatkozó jogszabály jelenlegi rendelkezései alapján nem egyértelmű, hogy mi a szóban forgó pihenőidő munkajogi minősítése, annak órái beleszámítanak-e a személyi alapbér fejében teljesítendő órák, a rendes munkaidő órái közé.
Javaslatunkkal megerősítjük az egészségügyi tevékenység végzéséről szóló törvényben is rögzített azon követelményt, amely szerint a heti munkaidő legmagasabb időtartamába az egészségügyi ügyelet teljes időtartamát be kell számítani. Ennek érdekében a munkavállaló bérét a személyi alapbérére, illetve közalkalmazott esetében a garantált illetményre kell kiegészíteni, ha az ügyeleti feladatellátások, illetve az erre tekintettel kiadott kompenzáló pihenőidő alkalmazása miatt a rendes munkaidő egészét nem dolgozta le a munkavállaló. Ettől csak a felek megállapodása alapján lehet eltérni, ha az egészségügyi dolgozó a munkáltatóval kötött külön megállapodás alapján rendes munkaidő terhére egészségügyi ügyeletet is ellát.
Tisztelt Ház! Megoldást adunk egy olyan problémára is, amelyet számos orvosnő jelzett felénk az elmúlt időszakban, akiknek hivatalos nevük, illetve azon nevük, amelyen évtizedeken át a praxisukat folytatták, eltérő. Az ügyvédi szakmához hasonlóan egészségügyi ágazati szinten is szükséges megteremteni a szakma gyakorlása során használni kívánt név kategóriáját, ugyanis a hivatalos név a személyek esetében gyakran változhat. Az egészségügyi tevékenység bizalmon alapul, sok esetben névhez kötődik, ezért fontos a folyamatosság lehetőségének fenntartása ezen a területen. Az egészségügyi dolgozók továbbra is hivatalos nevük alapján lesznek nyilvántartva, azonban a szakmájuk gyakorlása során használt nevük is hozzáférhetővé válik.
Végezetül engedjék meg, hogy kiemeljem: az egészségügy mindannyiunk közös ügye, a társadalmi összefogás, az egymásért vállalt szolidaritás kézzelfogható megvalósulása. Közös érdekünk, hogy egy jól működő, színvonalas, emberarcú, ugyanakkor hosszú távon fenntartható rendszert hozzunk létre. Közös érdekünk, hogy egy olyan rendszer alapjait tegyük le, amely valóban a miénk, mindannyiunké, amelyet elfogadunk, óvunk és fejlesztünk mindannyian most és a jövőben egyaránt.
Nagy tisztelettel arra kérek tehát mindenkit e Házban, hogy érdemben vegyen részt a törvény parlamenti vitájában. Folytassunk lényegi szakmai párbeszédet, akár vitát is, s ígérhetem önöknek, hogy nyitottak leszünk minden konstruktív kezdeményezésre és együttműködésre még akkor is, ha természetesen nem minden elképzelést lesz módunk támogatni és beépíteni a javaslatba. Szeretném és kívánom, hogy ez a törvény az egészségügyért végzett közös munka kezdete, a közösen hordozott felelősség felvállalása és a közös jövő megalapozása legyen mindannyiunk számára.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
