PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Messzemenően egyetértek azzal, amit Puskás képviselőtársunk mondott, és egy kicsit sajnálom is most ebben a helyzetben, hogy egyedül kell védenie a mundér becsületét olyan dolgokban, amelyekkel talán korábban sem igazán azonosult.
Hiszen egyetértünk azzal, hogy politikai ciklusokon átívelőnek kell lenni az egészségügy helyzetének, és a mindenkori kormánypártnak és ellenzéknek, bár nem azonos felelősséggel, de felelősséggel kell viseltetnie az egészségügy gondjainak a megoldása érdekében. És ha ez így van, márpedig így van, akkor persze kezdhettem volna a hozzászólásomat stílszerűen ma a parlamentben azzal is, hogy az elmúlt nyolc év ellenzéki politizálása is nagymértékben felelős azért, hogy annak idején nem sikerült azokat a szerkezeti átalakításokat megtennünk az egészségügyben, amelyekre akkor is szükség lett volna, sőt még korábban is, mert ugyanúgy, ahogy most érzékeli, hogy ebben nagyon nagy szükség lenne még a kétharmaduk ellenére is a szakma, az ellenzék és a kormánypárt összefogására, ez akkor is igaz volt.
Azt gondolom erről a törvénytervezetről, hogy nagyon leegyszerűsítve ez nem jelent mást, mint a táppénzszabályok további szigorítását és a gyógyszergyártók megsarcolását, ráadásul olyan módon, hogy ez a pénz nem marad az egészségügyben, hiszen egy közel százmilliárd forintos kivonás történik.
Azt is hiányolom, hogy nem történtek meg a megfelelő szakmai egyeztetések előzetesen az egészségügy szakmai szervezeteivel, nincsenek megfelelő háttérszámítások a törvénytervezethez, a salátatörvényhez, és ilyen módon nagyon nehezen állítható az, hogy a törvényjavaslat bármilyen módon is hozzájárulhat az egészségügy strukturális gondjainak az enyhítéséhez, hanem inkább további terheket ró a betegekre, a gyógyszergyártókra, ami persze szintén visszakerül a betegekre, és a táppénzszabályok szigorításával szintén a betegek járnak majd rosszul.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
